lány

'Tudom, egyszer elkerülhetetlen, hogy szívemet egy lány miatt törd össze, s már rettegve várom azt a napot, mert tudom, ott fog majd összeömleni a magam köré épített érzelmi burok.'

Egészen addig nem foglalkoztam azzal, hogy esetleg beleszeretsz valakibe, amíg nem, 3 évvel ezelőtt egy új sminkes, segítő Noonat nem kaptunk az egyik turnénkra. 20 éves volt, szép és nagyon kedves, és persze a munkáját is remekül végezte. Ám én - a többiekkel ellentétben - képtelen voltam rá őszintén mosolyogni, vagy gondtalanul fecsegni vele, miközben az alapozót tette fel az arcomra.
Képtelen voltam ezekre a dolgokra, ugyanis volt valami, ami nagyon fusztrált a Noonával kapcsolatban. Borzasztóan jóban volt veled, túlságosan is. Minden koncert előtt, után és a szünetekben is vele lógtál, beszélgettetek, nevetgéltetek, simogatta a felkarodat. Én meg mint egy őrült, folyton lestelek titeket titokban, követtelek, ha mentetek valahova, és a szemeim szabályosan tikkeltek, hogyha egymáshoz értetek.
A busani koncertsorozatunk 2. napján nekem éppen a hajamat csinálták, mikor észrevettem a tükörből, hogy te és a Noona kifelé tartotok a szobából. Idegesen álltam fel a fodrászszékből, majd sűrű bocsánatkérések közepette utánatok futottam. Már csak annyit láttam belőletek, hogy beléptek egy - a hosszú folyosóról - nyíló szobába. Nem gondolkodtam, rögtön utánatok eredtem, és szinte feltéptem az ajtót. Te éppen nagyban nevettél valamin, Noonánk a feje pedig a válladon pihent. Azon a vállon, ahol két hete még én pihentettem fejemet!
A düh és a féltékenység szinte másodpercek alatt borította el elmémet. Odalépkedtem hozzátok, majd felrántottalak a csuklódnál fogva, és áthúztalak egy másik, üres szobába.
Sosem felejtem el azt a rémületet, amit akkor láttam megcsillani a szemeidben.
- Mit csináltatok a Noonával? - kérdeztem idegesen, s a csuklódat még mindig szorosan tartottam ujjaimmal.
- Csak beszélgettünk. - vontál vállat egy ártatlan mosoly kíséretében.
- Nem akarom, hogy többször beszélgess vele, vagy elvonuljatok kettesben! - néztem rá kétségbe esetten, majd amint leesett, mit is mondtam, arcomra vörös szín kúszott fel.
- Miért nem? - kérdezted, miközben szabad kezeddel - most te - fogtál rá csuklómra, s görcsösen tartottad azt.
Ott lett volna az alkalom, színt vallhattam volna, de amint belenéztem csillogó íriszeidbe, s végig futtattam tekintetem tökéletes arcvonaladon, minden bátorságom inába szállt.
- Azért, mert nem tenne túl jót az imidzsünknek, ha kiderülne, hogy az egyik legkedveltebb tagnak barátnője van. - nyögtem ki végül a legelső badarságot, ami eszembe jutott, s eleresztettem csuklódat.
- Pe-persze, hogyne. Igazad van Jungkookie. Mostantól elkerülöm. - húztad kissé csalódott mosolyra ajkaid, miközben elengedted a csuklóm, s tarkódat vakargatva hátráltál ki a szobából.
Utána többet nem láttalak a Noona közelében - aki egy hónap után egyébként el is ment -, de a szomorúságot és levertséget utána is sokáig láttam még a szemedben. Mondd, szeretted?

Az volt az első olyan alkalom, amikor a féltékenység és a szerelem teljesen elborította agyamat, s nem tudtam kontrollálni magam.
Egy lány miatt történt mindez, de nem egy lányért.
Hanem érted.
Kim Taehyungért.

Sziasztook^^
Tudom, nem nagyon jelentkeztem még itt, nektek, ebben a könyvben, de szeretném nagyon megköszönni azt a sok pozitív visszajelzést, és a több, mint 1K megtekintést, amit tőletek kaptam!!❤️❤️❤️
Nagyon Hálás vagyok Nektek ezért, köszönöm!!❤️❤️❤️
Szép Estét^^