barátság

'Egy igazi seggfej, önző alak vagyok, igaz? Fáj, hogy csak a barátodnak tartasz. Örülnöm kéne, s meg kéne, hogy legyek elégedve ezzel, de többre vágyom, mint egy baráti ölelésre. Több akarok lenni számodra, mint Jimin, Hoseok Hyung és a többiek. A lelkem, testem hozzád húz, hozzád vonz, de mondd csak, én talán taszítalak téged?'

Nem sokkal azután, miután végre sikerült megemésztenem a tényt, miszerint, amit irántad érzek, az jóval több, mint holmi baráti érzelem, rögtön jött is az első arcon csapás.
Azon a napon egész végig a stúdió és a táncterem között ingáztunk, így talán nem is csoda, hogy a nap végére olyanok lettünk mind, mint az élettelen rongybabák. Vagyis, nem mind, ugyanis te valami teljesen megmagyarázhatatlan, számomra teljesen természetfeletti dolog okán, ugyanúgy pörögtél, mint nap elején és zaklattál, hogy menjek veled overwatchot játszani. Bár sosem szerettem neked nemet mondani, akkor kénytelen voltam, ugyanis éreztem, hogy már csak nagy nehézségek árán bírom nyitva tartani pilláimat.
Éppen a nappali kanapéján üldögéltem Hopie és Nam Hyung társaságában, amikor ismét megkörnyékeztél, és kérlelni kezdtél. Először csak szavakkal, majd pár perc után - miután láttad, hogy semmit nem használ kérlelésed - belemásztál az ölembe, velem szemben ülve, majd közel húzva magadhoz, mély orgánumú hangodon kezdtél el nekem búgva könyörögni.
Arcom egy pillanat alatt váltott át pipacsokat megszégyenítő pirosba, mikor forró leheleted megéreztem arcomon s ajkaimon, és gáz vagy sem, az eddig pókerarcú Golden Maknae arca most hirtelenjében zavarodottságot kezdett el sugározni magából.
- M-mit csinálsz Tae? - kérdeztem suttogva, miközben tenyereimet derekadra illesztettem, hogy leemelhesselek magamról, de ez valamiért kudarcba fulladt. Képtelen voltam ezt megtenni, ugyanis közelséged teljesen megrészegített, legalábbis egy ideig...
- Ugyan már Kookie! - kuncogtál fel - Legjobb haverok vagyunk! Baj, ha az öledbe ülök és játszani szeretnék veled? - néztél rám ártatlanul, de szavaiddal mégis a szívemet törted össze. Hát hogyne. Egy pillanatra sikerült is elfelejtenem, hogy nem vagyok több számodra, mint egy jó haver.
- Ne haragudj, de fáradt vagyok most ehhez. - raktalak ki egy kicsit ingerülten ölemből, majd felsiettem a fürdőbe és magamra zártam.
Hope Hyung pár perc múlva írt is KakaoTalk-on, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, akarok-e beszélni esetleg, de nem volt kedvem válaszolni. Beálltam a zuhany alá, s vártam, hogy a langyos víz kimossa belőlem az irántad táplált mélyebb érzelmeimet. Sikertelenül.

Már nem elégszem meg annyival, ha a barátod lehetek.
Taehyung, én akarok lenni a párod, a szerelmed.

Jujj...meg is felejtkeztem arról, hogy nem raktam még ki!😅
Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket!!❤️
Szép Estét❤️