nevetés

'Gyönyörű, tüneményes, mély orgánomú, angyali ének, mely torkodból szakad fel, mikor vidám vagy. Köszönöm, mert ezzel a gyönyörű kacajjal, a világ legboldogabb emberévé teszel engem.'

Életem talán legfontosabb s legjelentőségteljesebb napja volt, az a nap. Az a nap, mikor először hallottam más milyennek a nevetésed, mint azelőtt. 2013. szeptember elseje, a Születésem napjának 17. évfordulója.
Megleptetek engem a hosszú táncpróba után. Én még nagyban pakolásztam a termünkben, mikor leoltottátok a lámpákat, s neki kezdtetek a szokásos szülinapi éneknek. Jimin tartotta a tortát, te pedig hátulról rögtön a hátamra ugrottál. Hirtelenjében köpni-nyelni nem tudtam, s a meghatódottságtól egyre csak gyűltek szemeimbe a könnyek. Mindenki csak nevetett és éljenzett, te pedig lekászálódtál a hátamról, és a nyakamba vetődtél.
- Még sok ilyen együtt töltött Szülinapot, Kookie! - suttogtad fülembe, majd édesen felnevettél, s kicsit távolabb léptél tőlem. Szemeidbe pillantottam, amik édesen csillogtak a kacagástól. Hirtelenjében a szívem erősebbet, s gyorsabbat dobbant a kelleténél. Alig tudtam elszakítani rólad a tekintetem, hogy a gyertyákhoz forduljak.
- Kívánj valamit Jungkookie! - kacsintott rám Jin Hyung, mire nyeltem egy nagyot, s óvatosan feléd sandítottam. Bíztatóan rám mosolyogtál, mire zavartan elkaptam rólad pilláimat, s lenyuhva azokat, kívántam.

Azt kívánom, hogy mostantól fogva, életem végéig, minden egyes napon hallhassam Kim Taehyung nevetését.