féltékenység

'Furcsa egy érzelem. Gyakorta fájdalmat, s sokszor dühöt okoz bennem. Éget, szúr és kényelmetlen. Mondd, a Hyungok mit tudnak, amit én nem?'

Sosem felejtem el a két évvel ezelőtti MAMA díjátadón történteket. A legvégén volt egy össznépi felvonulás a színpadra, amikor is minden érintett k-pop banda kiállt. Én Jimin és közted álltam, melletted pedig Suga Hyung. Emlékszem, akkoriban nagyon össze voltatok nőve, sülve-főve együtt voltatok, ölelgettétek egymást. Mit ne mondjak, nagyon zavart.
Azon a napon is, Yoongi Hyung hátulról ölelt téged szorosan, s te ezt mosolyogva tűrted. Dühített, nagyon dühített, mert velem sosem voltál ilyen, sosem mosolyogtál ennyire, ha megöleltelek, s sosem éreztem, hogy szívedből öleltél. Jól éreztem?
Visszakanyarodván, egy kicsit közelebb szerettem volna hozzád férkőzni, ezért könyökömet válladra helyeztem, mire te hátra pillantottál reám. Nem mertem az íriszeidbe nézni, ezért szigorúan csak az ARMY-kat lestem.
Boldog voltam, hogy nem lökted el kezem, de ez a szerelmes örömöm sem tarthatott sokáig, ugyanis Suga Hyung még jobban magához húzott, s lelökte könyököm Rólad.
Nekem ott telt be a pohár, így inkább a sor másik oldalára sétálva beálltam Hoseok Hyung mellé.
Nem bírtam nézni, ahogy más ölel, ahogy más ölelébe simulsz. Fájt és égette mellkasom.
Kétségtelen, dühös voltam, de nagyon.

Kim Taehyung, kérlek!
Szabadíts meg ettől a kíntól!
Szabadíts meg a féltékeny láztól!