irigység

'Irigylem a legidősebbet, Jimint és Hoseok Hyungékat is. Ők sokkalta többször csalnak vidámságot az arcodra, mint én. Ilyenkor mindig összeszorul a mellkasom, és fáj. Nem a testem, s valamelyik porcikám, hanem, valahogy belül fáj. Éget, szúr és kellemetlen. Én miért nem tudlak igazán megnevettetni téged?'

Talán kereken két hete lehetett, mikor hatalmas lecseszésben részesültél az egyik tánctanàr Hyungunk jóvoltából. Tudtad te is, hogy hirtelen haragú és egyáltalán nem gondolja komolyan, amit mond, de neked akaratlanul is könnyek gyűltek a szemeidbe, miután elviharzott.  Én pedig csak álltam földbe gyökerezett lábakkal, s fájdalmasan néztem, ahogy hullajtod könnyeidet. Oda akartam menni hozzád, de velem egy időben Hope Hyung és Jimin is megindult. Ők gyorsabbak voltak, s rögtön szoros ölelésbe vontak, majd vicceket kezdtek el mesélni neked. Természetesen te két perc múlva már ismét vigyorogtál, s édesen nevettél Hyungjaid poénjain.
Önző vagyok, tudom, de nem voltam felhőtlen a jókedvedtől. Bántott, hogy én nem vagyok képes ilyen mértékű boldogságot előcsalni belőled, úgy, ahogy a többiek. Irigylem őket, mert azt szeretném, hogy csak én legyek képes ekkora vidámságot kihozni belőled. Szemét önző vagyok, igaz?

Irigylem, ki hozzád érhet, megsimíthat, becézgetget.
Megtenném ezt mind én érted,
Mert Magaménak szeretnélek.