Mindenre tisztán emlékszem a szavaira a teteire. Milyen boldog voltam mellette na és milyen roncs lettem utánna.
A szép szavai. - Szeretlek Isabella.

Minden szép dologra a csokjaira mely felébresztette bennem a pillanatokat és a testem lángban éget.

Mikor eljőt értem reggelente s csókkal köszöntőt és csak ölelt. Szép szavai mely csak hazugság volt akkor elhittem és mindenemet neki adtam volna akkor.

De a rossz dolgokat sem felejtettem el, mikor elrabolt a barátai segítségével örökre tönkretették a lelkemet. Minden fájdalom bántalmazás mind bennem van a mai napig képtelen voltam elfelejteni.

( Ilyen sebbek voltak Isabellán.)

Miután megunt mert már nem akart velem szórakozni és nem kapta meg a testem elhagyott. El kellett fogadnom ő soha nem szeretet. Neki én csak egy tárgy voltam egy semmi és mikor szükségem lett volna rá otthagyott pedig én elviseltem tőle mindent.

Teljes szívemből gyűlölöm, átkozom a pillanatot amikor megismertem. Megint hallom azt a csipogó hangot.
A szemem lassan, de sikerül kinyitnom, nem volt valami jó ötlet mert a fény kiégette a szememet.