Újra itt vagyok és sajnálattal jelentem be, hogy még nem csuktak le. De ne aggódjatok ami késik nem múlik drágák. Na mindegy már a suliban vagyok vagyis csak a parkolóban, de mindegy. Még van őt egész percem csengetésig így még van időm egy cigit elszívni nyugodtan. Hát igen nagyon elhittem igaz? Tudom kis natív vagyok. De nem baj ez az én szerencsém. A motorom mellett szívom drága Philipmorisom és nézem a diákokat akik meg engem figyelnek. Vicces mi? Hát jah csak kezd irritálni nem is kicsit és ezt a tutukra is adom.
-Mi a faszt bámultok?! - üvöltöttem rájuk, mire mind egyszerre indultak el a dolgukra. - Így mindjárt jób. - vigyorodtam el.
Hát ez a boldog mosolyom nem tartot még a cigim végéig sem hisz miért is? Vajon kik találtak meg maguknak? Igen jól gondoljátok az állítólagos barátaim és a két jómadár.
- Is tudunk beszélni egy kicsit? - nézet rám Dani.
- Mi ketten vagy az egész pereputty akar velem beszélni? - vontam fel a szemöldököm.
- Is fejezd be ezt a viselkedést. - mordult rá Karesz. - Most az egyszer meghallgathatnál minket ha már a szüleidet nem akaród. - húzta össze a szemét.
- Figyeljetek nekem ehez nincs kedvem. Ja igen miért is hinnék nektek mikor hazudtatok nekem? - néztem rájuk szigorúan.
- Figyelj mi mind a barátaid vagyunk csak jót akarunk neked. Sosem hazudtunk csak volt egy közös titkunk a családodal és most eljött az idő, hogy megtud mi volt az. - magyarázta Dani.
- Ez mind szép és jó. - mosolyogtam rájuk. - De ti nem vagytok a barátaim. - jelentetem ki nemes egyszerűséggel. -  Mert a barátok nem hazudnak vagy titkoloznak egymás előtt, de ti ezt biztos nem tudjátok. - vontam meg a válam.
Nem foglalkoztam tovább velük elindultam be az iskolába a csikket hátradobva. A fojoson siető diákok kerülgetek hisz rohantak órára mivel már becsöngeteg pár perce. Na látjátok ennyit arról, hogy nem kések el. Na mindegy úgyis angollal kezdünk a tanár meg mindig késik. Ép a tanár előtt ültem le a helyemre, viszont a többiek akkik állítólag a barátaim a tanár után jöttek be. Hát ez szívás vigyorogok a helyemen ülve mint avadalma.
- Hát maguk meg merre jártak? - méregete Kareszt, Ildit és Daniékat is. - Ildikó magán nem lepődöm meg, a többieken viszont igen. Mondják merre jártak?
Egyikül sem válaszolót a kérdésre így drága angol tanárunk a termet kezdte el nézni és elcsodálkozott, hogy a helyemen ülők.
- Isabella magának, hogy sikerült beérnie az órámra késés nélkül ha a barátai mind késtek? - nézet hol rám hol a jómadarakra.
- Ők nem a barátaim már és mivel rájöttem, hogy be kell járnom az órákra. - mosolyogtam ártatlanul. - Az pedig, hogy ők nem tudnak az iskolával foglalkozni sajna nem az én gondom elnézést. - mondam csalódottan.
Mindenki elkerekedet szemel nézet a másikra még a tanár se tudot mit mondani. Ugye milyen kis ártatlan vagyok gyerekek? Jó tudom most ti is röhögtök ezen a megszólalásomon, de s nehogy megtudják.
- Isabella mondja csak hívjunk magához orvost? - kérdezte a tanár.
- Nem köszönöm jól vagyok. - mosolyogtam rá.
- Biztos benne? Mert én úgy tudtam, hogy önök mind barátok. - nézet furcsán.
- Tudja én is azt hitem barátok vagyunk, de sajnos a hazugság mindig kiderül. Amúgyis csak rossz hatással lennének rám a továbbiakban és csak hátráltatnának. - ráztam lesajnáloan  fejem.
Senki nem mondot semmit inkább elkezdte leadni a mai anyagot a tanár. Nem is tudtak volna mit mondani, ami nagyon vicces hisz mindig mindenki tud valami frappánsat mondani csak így nem ha. Az óra elég hamar eltelt főleg, hogy a felénél bedugtam a fülem és inkább zenét hallgattam. A következő óra tesi összevonva, az a sok idiota egyhelyen komolyan ez kell nekem. Mindegy nem siránkozunk inkább nézzük a dolgok jó oldalát ami nincs, de sebaj. Amilyen gyorsan tudtam bementem az öltözőbe, de sajna nem voltam egyedül minenki ott volt Ildikót kivéve. Nem igazán akartam velük foglalkozni, de ők annál inkább akartak velem.
- Isabella mond csak te tényleg nem barátkozol már azokkal? - vonta fel a szemöldökét Szandra.
- Nem barátkozom velük. - köptem a szavakat. - Remélem kielégítő volt a válaszom. - vetem fel a polom.
- Mond nincs kedved majd velünk ebédelni? - nézet rám kérlelően.
- Majd meglátom. - ezzel ott hagytam őket.
A tesiteremben már majdnem mindenki bent volt a fiúktól a lányoktól meg csak én hát fasza. Elvonultam a szokót helyemre vagyis a szivacsokra, imádom olyan puha mind. Lehunytam a szemem és csak úgy voltam addig mig be nem süllyedt melletem a szivacs. Nem mintha izgatot volna ki az addig mig meg nem hallotam a hangját.
-Isabella figyelj szeretném ha meghalgatnád a szüleid. - mondta Zoli.
- Zoli figyelj ez nem tartozik rád. Nagyon remélem. - morogtam a végét leginkább csak magamnak.
- Hát sajnálom, de igen. Te nem emlékszel rám viszont én szín tisztán emlékszem minen szavadra és mozdulatodra. - hajolt a fülemhez.
Mondjátok ismeritek azt az érzést mikor tagadod az érzéseid, de a tested elárul? Na én igen és most is ez történt, az a mély baritunos hang ahogy a fülembe suttogót azon a szexi hangján majdnem elolvadtam. Végig futót rajtam a borzongás nem a rossz értelemben hanem jaj nem tudom nektek elmondani mit is éreztem pontosan, de ő rájött a kis titkomra akár mennyire is tagadni akarom az érzéseim iránta nem megy.
- Miért csinálod ezt? - nyitottam ki a szemem és néztem rá.
- Nem veszed észre a nyilvánvalót pedig mindvégig ott volt előtted. A kérdésedre a válasz pedig a szemed előtt van csak nem nyitod ki rendesen. - suttogta már a számra.
- Ez..- nem bírtam folytatni mivel megcsókolt.
Igen jól olvastátok Nagy Zoli megcsókolt engem úgy, hogy Ildikóval jár. De annyira élvezem pedig nem akarom, ez helytelen mégis annyira csábit egyben taszít. Nem hazudók nektek voltam olyan hülye és vissza csókoltam, de könyörgőm én bele szerettem ebbe a rohadékba.
- Sorakozó. - hallotam meg tanárunk hangját.
Nekem sem kellet több egyből vissza tértem a jelenbe és elöktem magamtól Zolit.
- Úr isten Zoli te normális vagy neked ott van Ildikó és te...te. - úr isten mekkora egy idióta vagyok.
- Isabella nyugodj meg és néz arra. - fogot meg és forditott a többiek felé.
Na hát én már komolyan nem értek semmit ez nekem sok, de nem is kicsit. Kiszakítottam magam Zoli fogásából, berohantam az öltözőbe a cucaim felkapva rohantam tovább egyenesen ki az udvarra. Elővettem a kulcsom felnyitottam az ülést, kivettem a sisakom majd a táskám a helyére tettem és már fel is pattantam a motorra. Nem sokat tököltem már indultam is nem akartam több időt itt tölteni ez nekem sok volt nagyon sok. Pár perc alat haza értem amit nem csodálók hisz három piroson is át hajtottam. Lezártam a drágámat és felrohantam a panelház harmadik emeletére, majdnem betörtem az ajtót úgy estem be rajta. Nem is tudom ez nekem sok, bementem a szobába és elterültem az ágyon. Nem értem hisz Ildi az Zolival jár, de akkor miért Kareszt csókolgatja? Mi a fasz van itt körülöttem?