Az ébresztőóra hülye hangjára kelltem fel. Ma hétfő van hurrá, vihettem a hugom egész héten az iskolába. Lassan de tényleg nagyon lassan el csoszogtam a fürdőbe s a szokásos rutinommal indítottam a napot. Zuhany, fogmosás, fèsülködès s az el nem maradhatatlan kis sminkem ami: szempilla spirálból+szem ceruzából áll, vissza sétáltam a szobámba s felöltöztem. Végig sétáltam a folyoson Sarah szobájáig végül kopogás bélkül mivel még úgyis alszik benyitottam.
- Shara kelj fel mert itt hagylak azt gyalogolhatsz. - orditottam el magam.
- Jól van már. Fent vagyok nem kell üvölteni. - morogta.
Inkább nem mondtam semmit, lementem a konyhába s nekiálltam a reggelinek. Mire készletem már mindenki az asztalnál ült, na igen kajára jönnek azért nem kell egyiknek sem szólni. Nem is értem miért lepődők meg ezen még most is, 11 éve már hozzá szokhatam volna.
- Is kész vagy már a reggelivel? - kérdezte Dave.
- Ch. Ezt bezeg meg tudod kérdezni!? Mond mikor lesz az csak egyszer, hogy azt kérdezed meg el-e viheted a hugod a suliba!? Az már nem megy mi? - morogtam.
- Nyugi van hugi. Ne kapd fel a vizet árt a szépségednek. Ha meg csúnya leszel nem találsz majd magadnak férjét. - röhögte.
- Bárcsak anyád lenyelt volna akkor este, mindannyiunknak jobb lett volna te tepedelem. - morogtam majd hozzá vágtam a reggelièt.
- Te rohadék. - mordult fel. - Ez​t rohadtul meg fogod bánni. - fenyegetőzött.
- Most meg kellett volna ijednem Dave? Próbáld csak meg s az egész suli tudni fog a múltkori kis akciódról. - röhögtem.
- Hogy mi? - akadt ki. - Azt mondtad, hogy kitörölted az összeset. - sápadt el.
- Sok mindent mondok főleg neked drága Dave cica. - röhögtem a képébe. - De sajnos ezt a beszélgetést majd máskor kell folytasuk. Sarah gyerünk megyünk.
Felkaptam a cipőm és a táskám, kimentem a kocsihoz s kiáltam vele a ház elé. Sarah pár perc múlva már szállt volna be előre, de elkaptam az ajtót jelezve, hogy hátra kell ülnie.
- Ma is velünk jön mi az a magyar csaj? - morogta.
- Mivan Shara? - néztem rá a vissza pillantóból - Valami nem tetszik? Akkor lehet gyalog menni- morogtam neki.
- Elég sok minden nem tetszik. Amúgy velünk is foglalkozhatnál néha mert mi vagyunk a családod nem ő. - orditotta - Nem lehetsz ilyen szemét, hogy még engem sem vagy képes iskolába vinni. - morogta.
- Tisztáznunk egy két dolgot. - fordultam hátra. -Te egy elkényeztetett pláza cica vagy mert anyuék nem voltak veled igy mindet megkaptál csak, hogy ne sírjon a szád. A fiúk pedig hát ők saját maguk. Szóval nem nagyon érdekeltek, ha Ildikó nem lenne akkor tuti ki akadnèk szóval ennyi. Nem kell ezt túl reagálni, úgyhogy ne húzd fel magad ezen. - magyarázztam.
- Kösz, egy ilyen testvér kell nekem aki kritizál s be olt. - ironizalt.
- Örülj annak, hogy egyáltalán foglalkozik veled valaki. Ha én nem lennék ki fuvarozná a segged meg a port nem érhető magassarkúidat? Amugyis ha nem lennék akkor a fiúk már rég kicsinádeltak volna. - röhögtem.
Valamit még morgot az orra alatt de nem hallotam rendesen meg öszintén nem is figyeltem mivel Ildit hivtam. Ő sokkal jobban érdekel mert még biztos, hogy nem kelt még fel.
~ Igen? - szólt bele álmosan.
- Öltöz mert két perc s ott vagyok a házatok előtt úgyhogy igyekez drágám. - röhögtem.
~ Jól van szívem. - ásitott egy nagyot. - Igyekszem.
- Na akkor előttetek csók. - nyomtam ki a telefont.
Jé mire oda értem Ildikó már kint várt miket az utcán. Át hajoltam s kinyitottam​ neki az anyós ülés ajtaját, hogy be tudjon szállni. Szokás szerint kitet magáért, rövid ép, hogy valamit takaró szoknya s egy nayon kivágott felső. Meg tudom érteni Kareszért miért is szeretet beke Ildibe, ha meglátja le sem fogja tudni róla venni a szemét.
- Is nem fogod el hinni mi történt. - kezte amit letette a seggét az ülésre. - Na van tipped? - nézet rám vigyorogva.
Na tuti Kareszal kapcsolatos mert máskor nincs így feltüzelve. De lehet megnyerte az ötös lottót s a felét nekem akarja adni, habár nem is lottózik szóval marad az első lehetőség. Nincs kedvem lelőni a poént így inkább csak kérdőn néztem rá.
- Kapaszkodj meg. - visitotta. - Karesz meghívót minket a péntek esti buliba. Na meg azt is mondta, hogy hozhatsz ma... - kezdte.
Na megmondtam vagy megmondtam? Fogadnom kellet volna, meglátszik mennyire de ismerem ezt a bolond nőt.
- Mi? Te azt akarod mondani, hogy már megint megcsalsz Kareszal? - jétszottam a megbántottat. - Ezt nem hiszem el. - vertem rá a kormányra. - Pedig mindig kielégítelek, te kis kurvinca. - morogtam. - Most nagyon megbántottál pedig én hűséges voltam. - játszottam a szokásosat.
Ildi csak szomorúan nézet rám azokkal a nagy zöld szemeivev. Hát ja aki nem ismer minket az ferde szemel lesne rán az már biztos.

- Hát tudod már rég elakartam mondani valamit. - csavargata a haját. - Karesz sokkal jobb az ágyban mint te. - nézet rám ártatlanul. - De téged is szeretlek s nem akarlak elveszíteni. - biggyesztette le a száját. - Megtudsz nekem bocsátani egyszer? - csücsörített. - S fogsz úgy szeretni akár régen? - nézet rám teljes komolysággal.
Eddig birtuk kitört belőlünk a röhögés már a könnyem is folyt annyira nevettem.
- Na jó induljunk kicsikém. - csaptam Ildi lábára. - Ezt a beszélgetést majd kettesben folytatjuk. - töröltem meg a szemem.
- Hajrá szerelmem. - simítót végig a kezemen.
- Nem indulhatnánk már végre? - morgot Shara. - Mindig elkéstek azt rám fogjátok a tanárok meg engem baszogatnak. - vágta a fejeket.
- Jólvan már nem kell mindig kiabálni s amúgyis általában miatad szoktunk elkésni. - morogtam. - Amúgymeg ha kevesebb lenne rajtad a vakolat a kocsi is gyorsabban menne. - röhögtem fel.
- Is. - vágot a karómra Ildi. - Ez csúnya volt, de van benne igazság. - kuncogót.
Mikor oda értünk a sulihóz Sarah se szó se beszéd kipattant a kocsiból, habár megértem nagyon csúnya volt a beszólásom, de igazam volt mert több kiló vakolat van minden nap a képére kenve. A barátnőihez rohant, már ha azt lehet rohanásnak nevezni amit abban a magassarkúban tud csinálni. Mi röhögni bírtunk ezen a jeleneten, az a rohanás megért egy képet na meg az a ruha fajta.

- Ha kitöri a nyakát a húgod én esküszöm levideozom s fel töltőm YouTubera, pénzt keresünk vele. - röhögte Ildi. - A címe pedig segíts az agyilag beteg embereknek. - hadonászót a kezével.
- Oké. De menjünk asszony mert el késünk és Karesz azt fogja hinni, hogy már megint a takarító szertárban csináltuk. - karoltam át a vállát röhögve.
Ezután nem beszéltünk inkább bementünk csak egy baj volt. Hogy mi? Már így is elkéstünk mert nem tudtuk hol van az óránk. Hát 10 percet késtünk ami rekord nekünk legalább is. Bekopogtam s megvártam mig a tanár kiszól azért még a tisztelet van bennem.
- Szabad. - szólt ki nem vártam tovább csak benyitottam.
- Jó reggelt tanár úr. Elnézést de sajnos a húgom elaludt és nem bírtam felébreszteni. - fülentetem.
- Isabella ez miért csak az én órámon fordul elő magukkal? - kérdezte.
Nem bírtam válaszolni nem mintha akartam volna. De hála annak, hogy Karesz közbe vágott nem is kell neki válaszolnom.
- Hazudik már megint a takarító helységben voltak. - kiabálta. - Ildi már megint megcsalsz? - nézet a barátnőjére. - Miért hisz te is megmondtad én jobb vagyok az ágyban mint Is. Hazudtál nekem? - játszotta túl a szerepét.
- Karesz maga miről beszél? - értetlenkedet a tanár.
Hát ezt nem lehet kihagyni. Ildit magamhoz rántottam és komoly fejjel Kareszra néztem.
- Ne húzd fel magad szép fiú, mindenki tudja, te csak egy pótlék vagy. Ezt tagadni sem lehet. Miért lepődsz meg minden alkalommal? Már 3 éve tudsz a mi kapcsolatunkról, de te így is döntögeted az én asszonyomat. Ezért rohadt pipa vagyok ám. Legközelebb ha hozzá mersz érni nagyon meg bánod, ő csak az enyém! - rántottam magamhoz Ildit.