Egy kis előadás.
- Csá. - intett nekünk. - Melyik az osztályom? - fordult a tanárhoz.
- Találd ki. Okosnak tűnsz. - nevetett. - Nem segíthetek neki, aki viszont ezt megszegi annak a következő óra is tesi lesz. - vigyorgott.
Nem tudtunk mit csinálni hisz még egy tesi á inkább a halál.
- Most pedig Isabella gyere, mutasd a gyakorlatokat. - mosolygott rám.
- De miért mindig én? - hisztiztem. - Legyen most valaki más. - nyafogtam tovább.
- Te nekem ne magyaráz. - háborgott. - Amúgy ha te mondod a feladatokat legalább csinálják, nem úgy mint a többinél. - hát valamien szinten igaza volt. - Ha pedig mutatód nekik a fiúk is csendben vannak. Szóval csináld. - oktatót ki.
Persze, hogy csendben vannak seggfej. Na és miért? Mert a seggem nézik azért, semmi másért.
- Nem. - ellenkezztem.
- Is gyerünk legalább utána békén hagy. - noszogatót. - Meg nem hív be megint magához. - súgta nékem Ildi.
- Jó. - adtam be a derekam. - Viszont akkor játszunk egy kicsit. - kacsintottam rá, előre kocogtam.
- Is ne merészeld. - kiabált utánam.
- Késő életem. - vigyorogtam rá. - Na akkor mondjuk kezdjük törzs döntéssel. - hangsúlyoztam ki az utolsó szót. - Megmutatom, hogy csináljátok. - vigyorogtam.
Szépen bedőltem előttük, mert ez volt a feladat. A sóhajokat hallottam és az irigyek szavait. Végül pedig Ildiét.
- Is ne már a látványtól mindjárt élveznek. Kanos kutyák. - röhögte.
- De én nem csináltam semmit. - vágtam be a boci szemet. - A feladatot mutattam csak be. - adtam az ártatlant.
Annyira imádom mikor játsszunk a másikal. De nem is tudom valami nem stimmel itt nekem. Nem szokot Ildi noszogatni viszont most ez furcsa rohadtul. Amúgyis rossz előérzetem volt a mai nappal kapcsolatban. Ildi hangja zökkentett ki a gondolataimból.
- Te ribi direkt mutogatód magad mindenkinek igaz? - hiztizet. - Pedig itt vagyok én is. - játszotta a szerepét.
Drága tanárom s a Zoli vagy, hogy hívják a gyereket halkan beszélgettek.
- Mi folyik itt? - kérdezte Zoli.
- Majd meg látód. - mondta mindent tudóan.
Elvigyorodtam, ezt nem lehet kihagyni. Most kell a jó színészi én.
- Na de szerelmem én csak neked csináltam hisz mostanában már hozzám se érsz. Mindig Kareszal kamatyolsz engem meg már meg sem csókolsz. - szomorotam el. - Pedig azt mondtad szeretsz, de hazudtál ma is azért vittél a takarítósba mert Karesz nem elégített ki. - hüpögtem.
- Te hálátlan szex éhes ringyó. Neked semmi sem elég? Minden nap kielégítelek, szívem lelkem neked adtam és ezt te így hálálod meg mi? - morogta Ildi.
- Te beszélsz kis kurva? Nem én csallak meg minden nap Kareszal hanem te engem, pedig kielégítelek. Mond ezt érdemlem, mi? Tudod mit!? Inkább ne is válaszolj legyen itt most vége. - kiabáltam.
- Micsoda? - akadt ki. - Ezt nem gondolhatod komolyan Is.
- De igen, szóval fogad el. Nem folytathatjuk így tovább. Ég veled életem. - mondtam szomorúan.
- Neeeeemmm. - üvöltötte. - Nekem te vagy a mindenem. - jött közelről a válasz.
Mikor megfordultam Ildi olyan pofont kevert le nekem, hogy nem bírtam megtartani az egyen súlyom és a földre estem. Ildi rám vetette magát a mellkasom felet kezdet ütni, méghozá jó erősen ennek tuti nyoma marad majd. Sírni kezdet.
- Ildi hagyd abba. - szóltam rá.
- Van valakid igaz? Találtál egy jobbat nálam, most meg eldobsz mint egy használt rongyot te féreg?! - kelt ki magából.
- Ildi te mi a faszról beszélsz? Nekem nincs senkim csak te. De már csak voltál, nincs más a háttérben. Érted? - néztem mélyen a szemébe.
- Nem hazudsz? - szipogót.
- Ildi, sosem hazudtam neked ezt te is tudod.
- Igen, de nem akarlak elveszíteni. Szeretlek, bocsáss meg nekem kérlek. - sírta.
Ezt nevezem Ildi még mindig jól csinálod. Még én is majdnem elhittem, hogy komoly kapcsolat van közöttünk.
( A JELENETET ÁBRÁZOLJA!!!!)
- Rendben, de van egy feltételem. - mutattam neki az ujjammal.
- Mi az?
- Csak is engem szeres senki mást. - simogatam meg a hátát.
Bólintott, akkor jöhet a legjobb jelenet amitől az összes fiú orrvérzést szokott kapni. Az arcra puszitól annyira lázba tudnak jönni. Lassan közelebb hajoltunk egymáshoz és megvolt a puszink is.
( KB. EZ A PUSZIS JELENET!!!!!😜😉)
Ezt a drága idilli pillanatot a drága pedofil, seggfej tanár tette törte.
- Isabella, Ildi miért nem lesznek színészek? - mosolygott. - Nagyon tudnak alakítani, de elég legyen belőle. Még van 10 perc az órámból szóval addig kidobósoznak. - jelentette ki.
A kidobost szokás szerint Ildivel mi nyertük meg, ezért nem kellet futnunk, mehetünk átöltözni. Mire kicsöngettek mi felöltöztünk a többiek pedig végeztek a futással. Az új gyerek folyamatosan engem bámult ami kezdet idegesítő lenni. Mi van rajtam amit ennyire bámul ez a fasz?
- Zoli vagy mi a neved. - kiabáltam - Mi a faszt bámulsz?
Ilyen kedvesen még nem kérdeztem senkitől semmit. Remélem érezhető a szarkazmus.
- Hát azt nem igen. - röhögte. - Amúgy azt a formás segged cicám. - kacsintott rám.
Mi a faszom van itt kérem szépen? Kinek képzeli ez itt magát? Kis buzi gyerek nagy az arca, de majd én seggitek letörni őket. Senki mondom senki nem hívhat cicának.
- Seggarc. - köptem neki. - 1. Nem vagyok a cicád, 2. Isabella a nevem, 3. Nézegesd az osztálytársaid seggét. - mutattam be neki. - Életem gyere nem foglalkozunk egy ilyennel.
- Menyünk. - fogta meg a kezem.
( MOST CSAK ENNYI DE NEMSOKÁRA HOZOM A KÖVIT.😊😊😊😊✌)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro