Na újra itt vagyok az ebédig még van 5 perc, de én még mindig nem várom. A két jómadár véget, nem is tudom miért lepődöm meg ezen. Na mindegy anyit magyarázok itt, hogy a végén a szobámban maradok és nem kapok ebédet szóval gyerünk az ebédlőben is tudóm nektek jártatni a számat. Mire leértem már mindenki helyetfoglalt az asztalnál, de ami miat most a rosszullét kerülget nem más mint Zoli aki a melletem lévő helyet foglalta el Ildi pedig az enyémet. Na már most ott biztos nem fog ülni nem hunyászkodok meg a saját házamban.
- Kislány rossz helyen ülsz. - morogtam.
- Ülj máshova én előbb voltam itt. - vigyorodott el.
Itt betelt nálam a pohár amúgyis elég labilis mostanában az idegzetem, de ő ezt még feszegeti is. Mindenki ugrásra készen ültek, hogy le tudjanak fogni ha kell.
- Életem. - mosolyogtam. - Tudod.... az egy dolog, hogy anyámék elfogadják azt a ribanc képedet, de amig ez az én házam és a családomé neked a neved kus. - rántottam fel a hajánál fogva. - Csak, hogy tud még egy ilyen szavad van és úgy baszlak ki innen, hogy a lábad nem éri a talajt. Világos? - sugtogtam már a fülébe.
- Igen világos. - morgót.
- Most pedig ribanc el a helyemről. - löktem félre majd pedig leültem.
- Hülye ribanc. - morogta.
Mindenkiben megált az ütő, úgy pattantam fel, hogy a szék a falhoz csapodva darabokra tőrt. A torkánál fogva emeltem fel és hátráltam vele a falig.
- Mond mégegyszer. - vicsorogtam rá.
Meg sem szólalt csak az asztalnál ülőkre nézet segítség kérően. Nekem elszaladt a cérta és elkezdtem a falhoz csapkodni Ildit.
- Ha kérdezek valamit válaszolsz retkes ribanc. - üvöltöttem a képébe.
- Jól hallottad hülye ribanc. - köpőt arcon.
- Igen!? - morogtam már szinte állatiasan. - Tudod honapok óta erre várók és most senki nem fog téged megvédeni senki. - röhögtem. - Most mond el az utolsó imád mert ezt már nem nyelem le neked se másnak. Tud hol a helyed Ildikó, neked a legmagasabb rangod a kurva mig én többet érek nálad és elmondjam miért? - hajoltam a füléhez. - Mert én az olümposz tetején ülők fényben te a pokolban rohadsz. - ütöttem gyomor szájon. - Elképzelni sem tudod már mennyire vágyom rá szinte rabbá tesz, hogy addig verjelek mig a véred és a tested darabokra nem hullik. - röhögtem. - Csak egy kis bibi van az egészben én szenvedni akarlak látti ahogy könyörögsz, hogy ne öljelek meg és a kétségbeesett kiállításaid hallgatni maga a mennyország. - nyaltam végig a számon.
- Kislányom enged el szépen. - szólt hozzám apám.
Mikor felé fordultam tágra nyílt szemmel bámult rám mint a többiek. Most annyira szabadnak érzem magam és ez feltölt energiával.
- És ha nem engedem el mi lesz apuci?? - csöpögőt a hangom a gúnytól.
- Isabella ne mocskold be a kezed nem éri meg, nem csak neked piszkálja a csőrét ez hanem másnak is. - szólt hozzám Jani.
- Az engem nem érdekel kinek van még vele baja én a halálát akarom amiért átvert engem és játszot egy barátom érzéseivel, lelkileg tönkre tette a legjobb még meg is verete mert fájt neki az igazság, de én szeretem látni a szemekben, hogy félnektölem ez annyira boldoggá tud tenni. - futott végig rajta a borzongás. - Annyira látszik olyankor és tudja, hogy hol a helye a világban. Nem is értem annak idején miért is lettem a barátnőd, ezt sosem fogom neked megbocsátani amit tettél. - nézem vissza sápadt barátnőmre.
Elősször csak néztük egymást majd én elmosolyodtam s jobban keztem szoritani a torkát már nem kellet sok, hogy eltörjem neki, de két erős kar elrántott tőle és lefogót, hogy véletlenül se mehesek most vissza oda ahol az a ribanc van. Mikor előre dőltem mindenki csendben maradt, de olyan gyorsan vágodtam hátra drága Dave-el, hogy el is engedett.
- Nem szeretem ha beleszólnak a dolgomba Dave. Amúgy nem értem miért véditek annyira hisz csak egy olcsó kurva. - röhögve vetteme el egy széket és tettem a helyemre. - Na most már jó étvággyal fogok nekiálni ebédelni, remélem ti is. - néztem végig a társaságon.
Majdnem egy ember kivételével komor alcal bámultak rám.
- Isabella drágám nekem már azt jó volt látni ahogy ki állsz másokért és, hogy őszinte vagy. Ezért is tekintek rád gyermekem ként mint erre az idiótára. Imádlak kislány. - vigyorgot rám.
Azt hittem meg budjantam, de nem mert minden szavát tisztán és érthetően hallottam. Komolyan mondom imádom ezt a hapsit.
- Én is imádlak Jani. - mosolyogtam rá.
Hát ja ezután csak mi kedten edtünk pedig isteni volt, nem hazuduk. Végül a vacsorát lefújták a ribanc állapotára hivatkozva, de én nem igazán sajnáltam boldogan beszélgettem Janival a kocsiáig majd miután elhajtott a jómadarakal együtt, vissza mentem a házba. Senki nem szólt senkihez, de ez a sók ki tudja meddig tart az én drága családomnál. Hát ja eléggé furi egy család a miénk, de sajna a vért nem tudom még én sem vízzé változtatni. A szobámba érve végre ledölhetem az ágyamra, ti nem vagytok fáradtak? Nem!? Nem is értem honnan van ennyi energiátók én teljesen kipurcantam a mai naptól, de szerintem megértitek ha nem az pedig a ti hibátok. Én nem vagyok egy energia bomba szóval tegyétek el magatokat holnapra addigra remélhetőleg kipihenem magam. Na tényleg ma már úgysem csinálok semmi érdekeset talán holnap mozgalmasabb napom lesz és akkor nektek is tudom lopni az időtöket, hogy utána hozzám vághasátok a sértéseket, ú tényleg holnap Danit is felkell hívnom még jó, hogy eszembe jutót szóval legyetek jók.