Sziasztok. A nevem Isabella Morgan, tizennégy éves vagyok. A szüleimmel és hat tesvéremmel élek. Igen tudom, nagy a család, de legalább sosem unatkozunk. Négy éve költöztünk Magyarországra, azon belül is Nagylaposra, magyarul az isten háta mögé két kilométerrel. Apu munkája miatt kellett költöznünk, New York-ból.
A családomról még annyit, hogy a hat testvérem közül öt fiú, ezért is lehet, hogy inkább olyan fiús lány vagyok. A bátyáim (Dave Morgan a legidősebb, utána James, majd az ikrek Jimmy és Jack, végül Hanry) idegesítőek, főleg ha a haverjaik is itt vannak. Olyankor mindig történik valami rossz, legtöbbször nagyon rossz. A húgomat (Sarah) (legalább nem én vagyok a legkisebb…) egy szó jellemzi: elkényeztetett. Nem tehet róla szerencsétlen, mert mindig mindent megkapott. A szüleim így próbálták kompenzálni, hogy nem tudnak velünk lenni otthon. Egyébként jó fejek, anya (Linda Morgan) igazi konyhatündér (velem együtt…), apa (Nicholas Morgan) pedig az a tipikus „A lányaim a mindenem” apuka. Néha kicsit túlzásba viszi, de nem lehet nem szeretni. Engem mondjuk már nem félt annyira, mert jó ideje harcművészetet tanulok. Igen azt. Mindig is megvédtem magam, és ez a fajta képzés igen sokat segített. Mára fekete öves vagyok, ami igen ritka ilyen fiatalon, de hát a véremben van na…
Annyit még rólam, hogy százhetvenkilenc centiméter magas, és hatvanöt kiló vagyok. A harcnak köszönhetően kisportolt, de nem túlságosan. A hajam fekete, a szemem pedig sötét, néha barna, néha fekete, attól függ milyen hangulatban vagyok. Egyetlen lány barátom (Balázs Ildikó)van, a többi fiú (a legjobbak: Dani, Alex, Szabi, és Zsolti, valamint Karesz, Ildi párja, akivel három éve együtt vannak sülve főve) , de persze csak barátok, egyik sem a pasim, és ezt ők is tudják. Ildivel szinte mindenhová együtt megyünk, elválaszthatatlanok vagyunk. Ő szinte a testvérem a testvéreim helyett. A fiúk iszonyat bolondok, szinte csak a hülyeség dől belőlük, de én ezt szeretem bennük. Rengeteget nevetünk, és ez sokszor igazi életmentő (szó szerint) nekem.