Miután angolosan távoztunk a tesi öltözők elől, Ildi nagyon komoly arcot vágott, magában kezdet el motyogni, ami nem lenne probléma csak hát ez nála akkor van mikor eltitkol előlem valamit. Mikor beértünk bioszra már nem tudtam magamban tartani így megkérdeztem tőle.

- Ildi mi lett veled? Olyan vagy mint aki szellemet látott és most azonosítja be ki is az. - néztem rá komolyan.

- Mi? - nézet ki az ablakon. - Nem csak egy kicsit elgondolkoztam bocsi. - hebegte.

Na itt van mikor Ildi hazudni probál nekem. Pedig sosem szokót mivel tudja nincs semmi értelme. Hogy miért? Mivel egyből rájövök és nem szeretem ha át akarnak verni.

- Te nekem akarsz hazudni? - keztem ideges lenni. - Ismerlek már mint a rossz pénzt, akkor szoktál csak magadban beszélni ha valami komoly dologról van szó és nekem nem akarod elmondani. - néztem rá szúrós szemekkel.

- Figyelj ezt nem itt kellene megbeszélnünk majd ha haza megyünk mindent elmondok ígérem. - erőltetett mosolyt az arcára. - De te is tudod itt még a falnak is füle van. - nézet körbe.

Erre nem tudtam mit mondani, igaza volt ezt nem tagadhattom, bólintot-tam ezzel jelezve tudom. Az óra unalmas volt a végére már úgy voltam vele, hogy felnyomom a dirinél mert ez már felért egy lelki terrorral. Ildi pedig úgy elvolt varázsolva mint egy szerelmes tini lány aki megtalálta élete nagy szerelmét. Ch. milyen kis naív, de rajta már nem lehet változtatn. Biztos Kareszen jár az agyacskája már megint. Mikor kicsöngettek olyan boldog voltam mint még soha pedig heti egyszer van csak bioszunk, de ez is elég. Szünetben egy perc nyugtunk sem volt mivel az új gyerek úgy tapadt ránk mint egy éhes pióca ami már nagyon idegesített. Hála az égre elég hamar elkezdődött az utolsó óránk, el sem hiszem ez a 45 perc csak úgy elrepült, végre mehetünk haza Ildivel ketten mivel a húgom a barátnőivel megy vásárolni. Az óra végén Ildi elment könnyes búcsút vett Karesztól és végre mehetünk haza, ezt hittem de nem így lett. Ildi egy fekete Cabrióba szált be. Sajna nem láttam ki ül a kocsiban mert sötétített üvegei vannak. De van egy sanda gyanúm kié lehet az a szaros kocsi, tuti az új gyereké azé a Zolié vagy kié. Előkaptam a telefonom és rögtön az én életemet kezdtem hívni, de kinyomta ami nagyon meglepő mivel nekem mindig felveszi a telefont. Végül Karesz is felbukkant ami kicsit sem tetszett a mai nap után.

- Is te mit keresel még itt? És hol a francban van Ildi? - akadt ki.

- Ő tudja kivel hova megy engem most egy darabig nem igazán izgat az ő dolga, nem szólok bele. Ha annyira tudni akarod hívd fel hátha neked felveszi. - ordítottam.

Beszálltam a kocsiba és Kareszt ott hagytam a parkolóba. Olyan pipa vagyok, hogy az hihetetlen 200km/h száguldok a főúton, eddig három piros lámpán is áthajtottam.

- Nem hiszem el, mi a faszért kellet ennek a hülye picsának azzal a balfasszal elmennie? Jó lehet nem is ő az de legalább annyit mondhatott volna, hogy te fasz ne hívj mert mással akarok lenni vagy valami, de tényleg. - morogtam magamnak.

Mire haza értem a fiúk már otthon voltak meg a hülye haverjaik is. Beálltam a garázsba, szép komotossan elindultam befele a házba, első utam a konyhába vezetett, de mit ne mondjak semmi főt kaja nem volt mert ezek a balfékek felzabáltak mindent.

- Megjöttem. - kiabáltam.

- Szia húgi mizu van? - kérdezték egyszerre.

- Semmi. - vakantottam.

- Nem túl meggyőző. - mosolyogtak.

- Ki a faszomat érdekli, hogy mi meggyőző s mi nem? Hagyatok a faszba nincs most ehhez kedvem de hangulatom se. - mentem fel a szobámba kiabálva.

Nem értem miért mindig engem basztatnak a szarságaikkal? Van nekem elég gondom nélkülük is, fene a pofájukat. Gyors lefürödtem majd csúron vizesen befeküdtem az ágyamba, leszarom mennyire lesz vizes vagy sem. Fél órát fetrengtem az ágyban de nem lettem nyúgóttabb, csak még idegesebb a saját nyomorom miatt. Felpattantam, gyorsan felöltöztem s lementem a konyhába. A fiúk valamin nagyon veszekedtek.

- Min veszekedtek már megint? - kiabáltam.

- Semmin. - jött a gyors válasz.

Ekkor megláttam ezek pizzát rendeltek és azaz utolsó szelet belőle, most nagyon szemét leszek de na.

- Megjött anya és apa. - kiabáltam.

- Mi? - néztek egyszerre oda.

Így könnyű volt elvennem azt az egy szelet pizzát. Mire észrevették, hogy a vita tárgya eltűnt én már a felét megettem. Egyszerre mordultak fel.

- Te kis szaros, hogy merted elvenni az utolsó szelet pizzát?

- Így látod, mivel idióták vagytok nem volt nehéz. - mosolyogtam önelégülten. - Volt kitől tanulnom faszfejek. - röhögtem. - Ja tényleg leléptem nem tudom mikor jövök császtók. - választ nem várva mentem a motoromért.

Tudom szemét vagyok, de nem tehetek róla. Amúgyis sem vagyok jó kislány, minek kelteném ezt a látszatott?