Hát nem is tudom mit mondhatnék, mióta eljöttem otthonról ami igaz még csak két nap, de nem javultam inkább , rosszabb állapotban vagyok. Dani semmit sem ért se más, hisz nem mondok semmit. Mit is mondhatnék nekik ez nem az én dolgom könyörgőm, mégis nekem van lelkiismeret furdalásom. A kurva életbe már megint kezdődik ezért utálom a legtöbb embert. Nem beszélek és enni sem eszek, suliba se járok be nem tudnám elviselni, hogy mellettem van. A fejem még mindig hasogat a tegnapi alkohol mennyiségtől igen folyamatosan iszok, de nem seggit miért is segítene!? Mindenki hívogat napi 300 nem fogadott hívásom van, ugyan ennyi üzenetem jön. A testem állapota a balesethet képest rosszabb álpotba van, azért mert balhézóm és nem tudom magam meg védeni mivel gyenge még a testem. Dani szokott pályolgatni amiért hálás vagyok neki. Most, hogy itt vagyok egyedül Dani szobájába minden megfordult a fejemben. A családom a barátaim, Ildi, Zoli, s Karesz kapcsolata amiről nem tudok semmit, de nem is bosszantóm magam emiatt. Jé hányszor mondtam már ezt ezalat a két nap alatt? Jah több milliószor, de sosem jön be. Na jó elég az ön marcangolásból nagy nehezen kikeltem az ágyból és elmentem fürdeni, sikerült 20 perc alatt. Ez kész csoda emberek esküszöm. Ezután mág fésülködtem, felöltöztem, bepakoltam az utazó táskámba és írtam Daninak egy üzenetet." Kösz a segítséget, de lelépek mert ez így nem mehet tovább. By. Is." Ki osontam a házból a kocsimhoz, majd amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam, hozzánk vezettem vagyis a kocsmához az utat. 10 perc alatt oda értem, de csak mert egy rendőr sem állítót meg. Mikor bementem mindenki lefagyott a pulthoz sétáltam nem kellett semmit sem mondanom már adta is a vodkát mert mindig azt iszom. Lehúztam az elsőt, de már töltötte a következőt, már vagy két órája iszok s érzem a hatását. Ilyenkor nem tudom hol a határ csak iszom mint egy hülye, mikor a telefonom élő vettem látam, hogy anyám valamit írt. "- Sia kicim má vacora vendegein lesnek. Gere haza letsives." Olvastam fel értelmetlenül de a lényeget le szűrtem. Felálltam, fizettem és kimentem a kocsimhoz, beszálltam, nagy nehezen haza hajtottam. A ház előtt egy fekete BMW ált ez azt jelenti már megjöttek a vendégek. Kicsit küszködtem a kapuval, de bejutottam a cipőmet le sem vettem úgy mentem a konyhába, mert arról hallottam a hangokat. Ahhoz képest, hogy be vagyok rúgva nagyon szépen járok, beléptem és minden szem rám szegezödőt.
- Megjöttem. - mosolyogtam.
Körbe néztem és meglátom a két jómadarat. Rögtön lerohadt az arcomról a mosoly.
- Na jó én nekem nem kell kaja, majd eszek egy gyors büfében elment a kedvem. - indultam meg ki, de valakinek neki mentem. - Hogy az a... - morogtam miközben felálltam.
- Isabella kérlek hallgasd meg a fiamat és Ildit. - tette valamra a kezét Zoli apja mint kiderült.
- Elnézsést uram, de et nem nekem kell elmagyarázsniuk hanem egy másik személynek. - na tesék itt a hatása az alkoholnak. - Én csak egy kiss baki votam ebben, a hájom szögben. De ami a legvicsesebb én szégyellem magam a fia sss Ildi helyet mert ez helytelen. - jáá már úgy beszélek mint ki nem ismeri a szavakat, kész vicc vagyok. - Az emberek érzsésével nem lehet játszani, nem csak testileg lehet tönkretenni valakit hanem lelkileg is ss a lelki sérülés rosszabb mint az ahogy én kinèzek. - kezd felbaszni, hogy nem mindig bírók értelmesen beszélni. - Én tudom milyen az mikor szórakoznak az emberel és tudják, hogy gyűlölöm az ilyet ezért is mondom amit mondok magának. - mondtam nagyon lassan de legalább értelmesen. - Ok nélkül nem kerülöm a nézem le az embereket, most legszívesebben felkèpelnèm mind a kettőt, de nem teszem mert majd más mikor minden kiderül nem ussza meg egyikük sem azzaly hogy lenézik. - mondtam az öregnek igaz megint kicsit furán beszélek de ez van.
- Isabella. - lépet be Karesz és Dani az ebédlő be.
- Hali most nem jó az időzítés majd holnap besélgetünk, de most menjetek haza. - néztem rájuk.
- Nem - horkant fel Karesz. - Elegem van már, te eltűnsz és életjelet sem adsz magadról Danitól kell megtudnom, hogy elütöttek két napja nála laksz és azóta nem beszélsz nem eszel csak iszol és össze vereted magad. Mond miért? Elhiszem, hogy a családod nem érdekel annyira, de mi már mi sem számítunk neked? - mondta agodalmasan.
- Karesz én csak.. - kezdtem, de félbe szakítót.
- Ildivel sem beszélsz mindig csak sír és téged emleget, hogy utálod pedig ő szeret téged miért taszitasz el mindenkit magadtól? - kiabált.
Na ennyi kellet és a kébulatom amit az alkohol okozott el is tűnt. Még én vagyok a köcsög hát ezt nem hiszem el.
- Én taszítók el mindenkit magamtól? Én? - kiabáltam én is sírva? - Tudod miért nem beszélek vele tudod mien lelki ismeret furdalasom van amiatt, hogy hazudok neked Ildi miatt? Tudod? Nem, szóval nekem ne oszd itt az észt. Mond csak mikor csókolt meg utoljára mikor mondta, hogy szeret téged mikor? - akadtam ki.
- Is drágám nyugodj meg. - mondta anyám.
- Engem te itt ne nyugtatgas. - néztem rá. - Ti voltatok akik tönkre tettétek az életem vele együtt. - zokogtam. - Nem vagytok jobbak nálam talán csak annyival, hogy nem sérült a lelketek sem a szívetek. Mióta itt élünk nem tudtok rólam semmit hova járok és mit csinálok, de azt már nem türöm, hogy ezt a kis kurvát pátyolgasátok, mert mindannyian azt teszitek. - üvöltöttem.
- Is? Mit titkolsz előlem miahez köze van Ildinek? - kérdezte Karesz.
- Kérdezd meg tőle. - néztem Ildire. - Gyerünk mond el neki különben én teszem meg. - felállt és Karesz fülébe suttogót.
- Ez nem nagy cucc. Ezen vagy ennyire kiakadva? - kérdezte.
- Mit mondott hallani akarom. - üvöltöttem.
- Azt hitte terhes és elment tesztet venni veled. Az én hibám felelőtlen voltam. - magyarázta.
- Tényleg és ha azt mondom, hogy lehet igaz de nem te lettél volna az apja mit szólnál hozzá? - kérdeztem.
- Ne viccelj már nem tenne ilyet Ildi. - mondta egyszerre Karesz és a családom.
- Tényleg? - néztem Ildire. - Vagy elmondod neki az igazat vagy én teszem meg. - morogtam.
- Ez az igazság. - mondta sírva. - Is higy nekem nem hazudok. - jött felém.
- Ne gyere a közelembe. De tudod mit akkor majd én elmondom, hogy mi van és bizonyítékom is van arra amit mondok. Attól függetlenül, hogy iszom az eszem még a helyén van. - elő vettem a telefonom. - Van egy perced, hogy elmond neki az igazat. - nem mondott semmit. - Hát jó a te drága Ildikód megcsal nem is akárkivel. - kezdtem. - A személy akivel megcsal Zoli és itt a bizonyíték amit akkor csináltam amikor kijöttem a kórházból ja és azt is tegyük hozzá, hogy ők ütöttek el kocsival. Na még most is tagadod, megmondtam nem türöm ha mások érzéseivel játszanak. - köptem a szavakat.
- Ildi ez igaz? - sápadt el Karesz.
- Karesz én szeretlek drágám csak egy baki volt. Nem komoly esküszöm én csak téged szeretlek. - sírta.
- Ildi kész vicc vagy. Azt hiszed, hogy majd meg eszük a hazugságaid? Lehet Karesz megbocsájt neked de én nem fogok szóval ha ide akarsz jönni úgy gyere, hogy ne legyek ithon. - néztem rá. - Karesz? Akarsz még valamit ettől vagy mehetünk és elfelejtjük egy napra ezt az egészet? - fordultam felé.
- Is én nem tudom mit higyek, Ildi életem nagy szerelme és lehet tényleg véletlen volt. - magyarázta.
- Véletlen? Tudod mi a véletlen az ha tesiorán fejbe baszlak egy gecis labdával na az véletlen. De ha nem hiszel nekem akkor ez van én nem állok kőzetek, de mikor rájössz nem hazudtam akkor lesz majd csak pofára esés. - néztem rájuk. - Dani te hiszel nekem?
- Is sosem kételkedtem a szavadban és most sem teszem, ismerlek annyira, hogy nem találnál ki ilyet. - mondta komolyan. - Karesz te pedig hülye vagy ha hagyod magad megetetni egy ilyen mesével mint Ildiè. De a te döntésed most pedig mi távozunk. Ja várj ha már itt tartunk tavaj rám is rám hajtott Ildi mikor kint voltál Némethben, na meg mindenkire akire csak tudott. De bennem volt annyi emberség, hogy a haverom vagy és nem baszom meg a nőd. - vágta a képèbe. - Gyere Is menjünk innen. - nyújtotta a kezét.
Megfogtam, magához szorított, könnyeim pedig letörölte.
- Nem éri meg miatta sírni, egy büdös nagy pofont kellene neki adni nem pedig könnyet hullatní. Megyünk le iszuk magunkat habár neked szerintem nem kell sok pia mert bűzlesz a vodkától, de most ezzel nem foglalkozunk.
Elnevettem magam és Danival az oldalamon bele vágtunk az éjszakába. Mindenkit ott hagyva a családom házában.