A storryk igazak!?
Ildinek se kellett több megfogta a kezem amin látszódott a közös tetoválásu. Hát igen, nekem elég sok van, de Ildinek csak kettő. Ami a barátságunkat szimbolizálja nála s nálam is.
Nem nehéz kitalálni kinek melyik a keze. Ildiè a rózsaszín a kék az enyém, míg az ujainkon neki : red van, nekem : fins. Vicces mindenki megkérdezi, hogy mi ez az írka firka az ujunkon. De mindegy is. Ildi apró gesztusának hála megint nyertem Kareszal szemben.
Is: 455
Karesz: 453
Néha tényleg úgy csinálunk Ildivel mintha vén házasok lennénk s a fiúk a gyerekeink, mondjuk ők élvezik a helyzetet. De azért mégsem lenne jó ha valami pletyka elkezdenek keringeni, habár őszintén nem nagyon érdekelne. Igaz átlagos vagyok, de ha fel húzzák az agyam akkor meneküljön amerre csak tud. Ez, hogy lehet? Mikor ide költöztünk teljesen kifordultam önmagából, ittam, cigiztem, lógtam a suliból mellé pedig folyton verekedtem, testi sértést okoztam. A jobbik esetben csak kék zöld foltokkal mentem haza a rosszabbik verzió pedig mikor véresen, mély sebekkel a testemen. Ezért is van sok tetoválásom. Bevallom, még ma is reteg a családom, hogy megint kifordulók magamból, ezért nem is haragszom rájuk. Ha fel húzom magam, muszály el mennem mert félek, hogy elönt a düh, bántók valakit. De térjünk vissza a sulibóz.
- Gyerekek nem értem, hogy mi folyik itt, de Karesz tisztában vagy azzal, hogy Isabella nyert? - vigyorodot el a végén.
- Igen sajnos tudom mint ahogy azt is, hogy a hátam mögött ők együtt vanak. Nem is lenne baj csak Is kisajátítja magának az én gyönyörű Ildimet. - játszotta el a hatyú halálát. - De ha sikerül rávenni Ist a grupenre (vagy, hogy írják 😂) akkor én leszek a legjobb és elmondhatóm, hogy a suli legmenőbb lányai az enyémek. - nézet végig a szemembe.
- Ne játssz a tűzzel mert csúnyán megégetted magad Karesz. - mordultam rá.
- Mi az Is kényes területre tapintotam? - vigyorodot el.
Egész testemben megfeszültem ezt Ildi is észre vette, egyedül ő tud a családomon kívül a múltamról.
- Karesz állj le. - szólt rá Ildi.
- De miért? Hisz még szűz! - jelentette ki nevetve. - Csak szívom egy kicsit a vérét, nem kell annyira a szívére vennie a dolgot. Amúgy is itt lenne az ideje, hogy végre legyen egy kapcsolata. - magyarázta. - A suliban mindenki őt akarja és gondolj bele, folyton együtt lehetnétek ha ő is összejönne velem. - mondta teljesen komolyan.
Érezem a düh szétárad a testemben, lassan nem tudok tisztán gondolkodni a harag irányít. Pedig imádom Karesz, de ezzel túl ment a határon. Ildi egyre jobban szorított, de hasztalan ezt ő is belátja. Karesz folyamatosan dumál.
- Na semmi válasz? Ne már hisz mi lennénk hárman a legszebb pár az iskolába. - szomorkodott. - Is tudom, hogy te is élveznèd ne is próbáld letagadni. - vigyorogta.
- Karesz. - kiáltotta Ildi, de már késő.
Kirántottam magam Ildi kezei közül és Karesznak indultam. Olyan jobbhorgot adtam neki, hogy a székről is lefordult.
- Semmit nem tudsz te arról, hogy mi jó nekem érted!? - üvöltöttem a képébe.
A teremben síri csend lett mindenki megdöbbent, hisz halottak rólam dolgokat. Sosem hitèk el. Mindenki Ildin kívül, azt hitte csak egy pletyka de nem. Most rájöhettek, minden pletyka " história" igaz rólam.
- Is. - halotam meg hátam mögül barátnőm ijedt hangját.
Még egyszer ránéztem a földön fekvő Kareszra, majd megfordultam a babámra néztem.
- Sajnálom. - ennyit tudtam kinyögni.
Elindult felém akárcsak könnyei. Becsuktam a szemem és vártam a pofonom, de helyette egy test ölelt át szorosan. Résnyire kinyitottam a szemem Ildi könnytől áztatott arcát láttam ami engem nézet. Vissza öleltem a hátát kezdtem el simogatni.
- Semmi baj. Nyugodj meg minden rendben lesz. - nyugtatgattam. - Kérlek ne sírj miattam. Nem érek annyit. - sugtam a fülébe.
- Is soha többet ne csinálj ilyet. - jelentette ki. - Nagyon megijedtem mi van ha Karesz megüt vagy valami. - sírta
Ez kész vicc még most is miattam aggódik, pedig az előbb ütöttem le a pasiát ember.
- Hé úgy ismersz te engem mint akit meg lehet verni? - ezzel megsértet. - Sok gombócot egyenek még ahhoz. Nem adom magam könnyen. - nevetem fel.
Ez most csak ennyi de jön nemsokára a következő rész.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro