- Isabella tudod nem szeretem ha játszanak velem, habár szívesen játszanék én veled. - vigyorgot.
- Baszodj meg seggfej. - bokán rúgtam. - Ne jó fejeskedj itt nekem mert pénzt fogok veled keresni. - mosolyogtam. - Most pedig megyek, puszika. - dobtam felé egy puszit.
- Isabella. - kíáltott.
Mikor hátra akartam nézni nagyon meglepődtem mivel közvetlenül mögöttem állt.
- Mi a.... - kezdtem.
- Mondtam könnyű vagy nehezebb út. - vigyorgot. - Most pedig jössz. - dobott a hátára mint egy krumplis zsákot.
- Tegyél le. Hallod tegyél már le különben ki herèllek. - orditottam.
- Szeretem a herèimet szóval azt hagyd meg. Másrészt pedig befognád egy kicsit!? - magyarázott.
- Még tegyek neked szívességet hát basztad mert ha nem teszel le elkezdek olyan hangosan sikítani, hogy még a hullák is felfigyelnek rá. - vertem közben a hátát.
De amire nem számítottam az amikor lerakott és mélyen a szemembe nézett.
- Jól figyelj. - kezdte halkan. - Ha te nem én befogom azt a nagy szádat cica. Nem igazán tetszik ez a viselkedés. - mondta teljesen higgadtan.
Hát mit ne mondjak megszepentem hisz senki nem mert velem így beszélni. Na meg ijesztő volt ez a nyugodsága.
- ....... - nem tudtam megszólalni csak tátogtam mint egy hal.
Észre vette, hogy nem tudok erre mit mondani önelégülten elmosolyodott.
- Isabella most, hogy csöndben vagy és nem akarod a herèimet szépen elkezdünk Ildihez sétálni. - fogta meg a kezem, húzott maga után.
Mi a fene bajom van, soha nem éreztem még ilyet ő olyan más. Basszus mindjárt el sírom magam olyan hátborzongató volt a higgadtságga ahogy a szemembe nézett istenkém.
-" Azok a mély fekete szemek amikben elveszem, a telt cseresznye vörös ajkak." - ábrándoztam. - " Várjunk csak, atya ég én tényleg Zolitól olvadoztam? Neee. De azok az izmok amiket a pólója rejt aaa. Na jó Isabella állj le, nem gyengülhet a védelmed." - vágtam képen magam gondolatban.
- Szállj be. - parancsolt rám Zoli.
Most veszem csak észre, hogy már itt vagyunk a kocsinál.
- Hogy mondtad? - néztem rá.
- Jól hallottad cica. - mosolygott rám.
- Ch. Ezt nagyon elhited. - kerültem meg a kocsit. - Szállj ki. - parancsoltam Ildire.
- De... - kezdte volna.
- Semmi de. Szállj ki most. - mondtam erèjesebben.
Lassan kiszállt és a hátsó ülésre készül beszállni.
- Micsinálsz? - néztem rá.
- Hát be ülök hátra, hogy te be tudj ülni előre. - magyarázta.
- Hahaha. - kezdtem el nevetni.
- Most miért nevetsz? - értetlenkedet.
Na jó elvette az eszét ez a fasz, mintha nem ismerne úgy csinál.
- Tudod nem hittem volna, hogy ennyire eltudja venni az eszedett egy pali. De tévedtem. - röhögtem. - 1. Én nem ülök anyós ülésre, 2. Ezzel nem leszek egy kocsiban, 3. Még máshova kell mennem. Szóval vagy jössz velem az én kocsimal vagy pedig vele mész, de én nem megyek veletek. - mondtam el amit ő is tud.
- Is ne csináld már. Ő nem olyan mint a többiek.... - kezdte el.
- Itt állj is meg. Az sem érdekel ha homokos, nekem ehez nincs kedvem se hangulatom. - magyarázztam.
- Ne már hisz nem is ismered. - kezdte, de megszólalt a telefonom.
- Na ja és nem is szeretném. Bocs. - menntem félre.
Elővettem a telefonom, Karesz képe villogott a kijelzőn.
- Mi van Karcsika?
~ Nem tudod hol van Ildi? Nem érem utol sehogy sem.
- De tudom hol van Ildi. - mikor rá néztem láttam a szemében a felemet. - Nekem seggit be a kórházba.
~ Ildi besegít?! Mi az isten? - csodálkozott.
- Hát ja. Na nekem viszont mennem kell, majd még beszélünk puszi. - megsem vártam a válaszát csak leraktam.
- Köszönöm. - mondta megkönnyebbülten.
- Ch. Nem miattad csináltam hanem Karesz véget. Soha többet nem fogom ezt megtenni a te dolgod, hogy kivel mit csinálsz, de előbb vagy utóbb úgyis megtudja. Na mindegy én mentem. - integettem.
Sikerült elérnem a kocsimhoz úgy, hogy nem jöttek utánnam. Miután elindultam pont mellettük mentem el és amit láttam az kivitte nálam a biztosítékot. Ildi meg Zoli ott csókolóztak a kocsinak dőlve, tudom szemét dolog hisz a barátnőm, de lefényképeztem, amit észre is vettek. Csak néztük egymást, bennem pedig eltört valami. Szégyellem magam Ildi helyet is, nem értem hisz szereti Kareszt akkor miért csalja meg? Megráztam a fejem s végleg ott hagytam őket a parkolóban. Egyből a jól ismert műhelybe hajtottam hisz tudom, hogy oda vittetèk mint mindig. Mikor oda értem nem szóltam semmit csak besétáltám hátra a műhelybe.
- Sziasztok. - kiabáltam. - Hol van a motorom? Látni szeretném szegénykémet. - magyarázztam.
- Nem akarod te azt most látni, amúgy 3 száz lesz mindennel együtt. Szóval egy hét múlva már meglesz majd gyere vissza mert most dolgunk van bocsi. - szabadkozott.
- Semmi gond. Akkor egy hét múlva itt vagyok a kicsikémèrt, vigyázzatok rá. - mosolyogtam.
Na ez jó menet volt. Miután vissza mentem a kocsihoz elkezdet Csörögni a telóm. Ildi képe villogott, nem vettem fel nincs most hozzá se hangulatom sem gusztusom. Egész úton Ildin járt az eszem, hogy miért csinálja ezt én nem így ismertem meg nagyon nem. Mikor haza értem minden kocsi ott állt az udvaron. Na, de jó jön a hegyi beszéd. Mikor bementem anyámmal találtam szembe magam, olyan pofont kaptam tőle, hogy csillagokat láttam mivel be volt kötve az egész arcom a baleset végett. Nem lathatta milyen az arcom mivel kapucni volt a fejemen.
- Téged is jó látni anyukám. - ironizáltam.
- Mit képzelsz? Ha a doki nem hív fel akkor azt sem tudjuk mi van veled, tudod mennyire megijedtünk?!  - spákolt nekem.
Már tudom, hogy húgi kire ütött.
- Eltudom képzelni mennyire aggódtatok milyadtam. Nem mintha nagyon izgatna a dolog, amúgymeg ne velem hanem a Miss. Cica babával foglalkoztatók neki nagyobb szüksége van rá. Szóval most felmegyek átöltözni utána pedig aludni ne is kelcsetek fel. - indultam meg.
A lépcsőhöz érve drága tesóim a haverjaival rohantak le ezzel engem fel lökve s kapucnim leverve hevertem a földön. Mindenki elhallgatott ahogy meglátták, hogy nézek ki.
- Drágám gyere gyorsan. - kiabált anyu apunak ezzel megtörve a csendet.
- Mi a ba..... - kezdte de amint meglátott el halgatott. - Veled meg mi történt? - nézet nagy székekkel.
Tényleg á ne seggitsetek felállni megy ez egyedül is. Miután nagy nehezen sikerült felállnom apámhoz fordultam a szemei szikrákat szórtak.
- Ez csak gyakorlat volt én voltam a sebesült engem kellet ellátni ezért nézek így ki. Most pedig elmegyek és lemosom magamról a festéket. - hazudtam.
- Állj meg itt. Most az igazat akarom. - nézet a szemembe.
- Tudod mit? Elmondom a motorral le akartam ugrani a hídról, de megcsúsztam s bevettem a fejem csak sajna nem eléggé. - mondtam végig apám szemébe nézve.
Ekkor csengettek anyám nyitott ajtót na vajon kik jöttek? Igen Ildikó és Zoli hiphip hurá.
- Nicolas, Linda szép napot. - köszöntek egyszerre.
- Sziasztok. Gondolom nem csak látogatóba jöttetek?! - fordult feléjük.
- Nem Isabellával szeretnék beszélni. - mondta Ildi.
- Hát nagyon sajnálom, de ezt nem velem hanem vele kell megbeszélned. Ja és szeretném ha egy darabig távol tartanád magad tölem mert én erre nem vagyok kíváncsi. Szóval mehettek. Pápá. - mondtam fa pofával.
- Kislányom, hogy beszélsz? - kiabált anyám.
- Magyarul. - mosolyogtam. - Na de most, hogy ezt tisztáztuk szépen haza lehet menni. Azt neked ki a geci mondta, hogy be jöhetsz? Mert itt nem látnak szívesen Zolika. - magyarázztam.
- Isabella Morgam, nem beszélhetsz így a főnököm fiával. Megértetted? - ordította apám.
- Tudtommal ez a mi házunk úgy beszélek ahogy akarók. - röhögök a képèbe.
Na igen életem első pofonja amit apám adott, a levegő megfagyott körülöttünk. Anyám, kurva erőset tud ütni.
- Kicsim én.. - kezdte apám.
- Mi? Ne magyarázkodj nincs rá szükség, most pedig menj az utamból dolgom van. Ja és egy pár napra elmegyek. - hajtottam le a fejem.
- Kicsim én nem akartam, kérlek ne menj el. - közeledett apám.
Mikor megfogta az arcom gondolkozás nélkül ütöttem el a kezét és néztem rá gyilkos tekintettel. Mindenki megijedt hisz utoljára mikor magamba zuhantam akkor néztem csak így az emberekre, kivéve Zolit.
- Ha neked fontosabb, hogy ez a kis nem is mondom mi fontosabb meg az apja is mint a lányod akkor nekem nincs itt keresni valóm. Most pedig állj arrébb mert nem érek rá erre.
- Nicholas nézd meg mit csináltál. Elüldözted a lányunkat. - üvöltözött vele anyám.
- Linda. - fordultam felé. - Te sem vagy jobb nála szóval inkább meg se szólaj. - ezzel ott hagytam őket.
Mikor fel értem a szobámba össze szedtem néhány ruhát közben pedig hívtam Danit.
~ Hello Is. Mizu van?
- Hello Dani. Lenne egy nagy kérésem.
~ Mondjad asszony ne kíméli.
- Meg tudom húzni magam nálatok egy pár napra? Utánna keresek valami lakást.
~ Na bazd komoly probléma van akkor. De figyelj indulok 20 perc ott vagyok érted hozz mindent ami kell és addig maradsz ameddig akarsz. Csak egy ici pici problem van velem kellene lened egy szobába nem gond?
- Dehogy s köszönöm, igyekszem csak lemosom magamról a kórház szagot. De am kocsival megyek, de akkor legalább seggitesz levonni a cucaim.
~ Akkor gyalog megyek vagyis inkább futok és akkor megyünk egy kocsival. Na puszi igyekez.
Lerakta, imádom olyan mintha tényleg együtt lennénk, a családját is imádom. Gyorsan össze pakoltam a nagy utazó táskámba a legfontosabbakat és már rohantam is zuhanyozni. Mire Dani megjött én is végeztem, már az ajtónál voltam mikor csengetett. Táskám felkapva rohantam ki és rantotam be a kocsiba szegénykém azt sem tudta mit csináljon úgy meglepődött.
- Mindjárt jövök maradj itt, sietek.
Ezzel vissza szaladtam a konyhába vettem az irányt mindenki ott volt szó szerint. Nem szenteltem nekik túl nagy figyelmet benyultam a szekrénybe s kivettem egy karton rotmenst a szekrényből ( cigit magyarán 😂), de Zolinak muszáj volt megállítania.
- Is. Figyelj nem tudom mi bajod velem, de meg tudjuk beszélni. Értelmesek, ha úgy vesszük felnőttek vagyunk üljünk le, beszéljük meg a gondjainkat. - magyarázta.
- Na ide figyelj arany apa. Neked én nem vagyok Is remélem meg érted nem homokoztunk mi anno együtt. A nevem Isabella remélem megértettük egymást!? - mondtam fa pofával. - A másik nagyon jól tudod vagy ha nem akkor elég hülye vagy de Ildi biztos elmondja. - mosolyogtam barátnőmre. - Most ha megbocsájtanak nekem még dolgom van, szóval megyek.
Elindultam ki, de már megint megállítottak na ki? Hát Ildi. A kezemet fogta meg és nézet rám miközben krokodil könnyeket ejtett.
- Is kérlek ne csináld én... - kezdet el magyarázkodni.
- Ne nekem magyarázkodj, tudod ez nem az én gondom. - rántottam ki a kezéből a kezem. - Viszont egy darabig ne gyere a közelemben mert hányingerem van már attól ha rád nézek. - mondtam a szemébe. - Most pedig megyek mert vár a barátom odakint aki nem csinál olyanokat mint egyesek. - emeltem ki a végét.
- Isabella te meg, hogy beszélsz szegény lányal? - sipákolt már megint drága anyám.
- Nem szegény az. Biztos jól megfizettèk a szolgálatait, vagy ingyen csinálta, de akkor nagyon hülye volt.- nevetem a képèbe Ildinek.
Mindenki lefagyott, mivel nem figyeltek így végre ki tudtam menni a kocsihoz ahol már Dani várt rám, mielőtt el hajtottam volna még vissza néztem a házra. Cikázó gondolatokkal indultam el Danièk házához ami nem lenne probléma, ha nem hajtottam volna át egy piroson és a rendőr nem állit meg. Végül húsz perc után sikeresen megérkeztünk a kijelölt célunkhoz. De valahogy nem sikerült a bennem kavargó érzelmeket a helyére raknom.