*Július 5*

/Félix/

Délelőtt Tomival és Benivel a fesztiválon bóklásztunk, mikor Beni megszólalt.
- Jó csajok a láthatáron! - mutatott két nekünk háttal álló lányra.
- Aha, de...
- Tudom, neked Tami A NŐ - vigyorgott Beni.
- Ja - mosolyogtam. Beni és Tomi odament a két lányhoz. Követtem őket.
- Sziasztok, lányok - köszöntek a haverjaim.
- Sziasztok - mosolyogtak a lányok. Az egyik vörös hajú, zöld szemű volt. Fehér spagettipántos felsőt és farmersortot viselt. A másik fekete fonott hajú, barna szemű volt. Ő baba rózsaszín felsőt és térdig érő barack sárga szoknyát viselt.
- Én Beni vagyok, ő Tomi, ő pedig Félix - mutatott be minket a csajoknak.
- Én Szabina vagyok - mondta a vörös.
- Én Szofi - felelte a fekete hajú. A hátuk mögött ment el Fanni és Tami.
- Bocsi, de mennem kell - mentem a lányok után.
- Fanni! Tami! - kiáltottam nekik, de szerintem a zenétől nem hallották, mert nem reagáltak.
- Lányoook! - rohantam utánuk. Ők megálltak, de én olyan gyorsan futottam, hogy nem tudtam időben megállni így felborítottam Tamit.
- Au - nyöszörgött az alattam fekvő lány.
- Bocsi - kértem elnézést. Tami kicsit elvörösödött.
- Leszállnál rólam?
- Hogy?
- Már bocs, de nem vagy egy tollpihe - nevette el magát kínosan.
- Ja, oké, bocsi - másztam le róla. Kinyújtottam neki a kezem, hogy felsegítsem. Elfogadta. Mikor mindketten talpon voltunk Fanni vigyorogva figyelt minket.
- Nem csatlakozol hozzánk? - érdeklődött Fanni.
- De, persze - vigyorodtam el, majd lehervadt a mosoly az arcomról.
- Baj van? - kérdezte Tami.
- Az apám kinyírna - adtam választ a kérdésére.
- Oké, akkor szia - húzta el Tami Fannit. Értetlenül néztem utánuk. Mi baja van? A nap további részét a srácokkal és a csajokkal töltöttem. Este fél kilenckor megnéztük Jonas Blue koncertjét. Mindenki élvezte. Vajon milyen lesz nyolcadikán ott állni a nagyszínpadon? És vajon készen állok én arra a bejelentésre?