/Tami/

Óriási tapsvihar töltötte be a termet. Mosolyogva fogtam a kezemben a mikrofont.
- Köszönöm, hogy itt voltatok! - mondtam, és lejöttem a színpadról. Fanni szorosan megölelt.
- Eszméletlen voltál! - mondta mikor elengedett.
- Köszi - mondtam mosolyogva. Fannival elindultunk a fellépésem után valamerre.
- Tényleg ott lesz ő is? - kérdezte Fanni. Elmeséltem neki, hogy az „ellenséges” kiadótól Horváth Félix megy a Soundra.
- Apa ezt mondta - mondtam a fekete sapkám alól.
- Hát, akkor biztos nagy lesz a versengés szaga a levegőben - mondta Fanni, mire értetlenül néztem rá.
- Mi van? - kérdezte.
- A versengésnek, hogy lenne szaga?
- Ez jutott eszembe, na!
- Oké, oké, csak kérdeztem - emeltem fel védekezően a kezeimet. Csörögni kezdett Fanni telefonja.
- Igen? - szólt bele.
- ...
- Persze!
- ...
- Igen.
- ...
- Hétfőre? Rendben, addigra meglesz.
- ...
- Rendben, vissz hall' - mondta, és letette.
- Ki volt az? - kérdeztem kíváncsian.
- Hétfőre kérik az új dalt - mondta.
- Aha, akkor van... öt napunk - számoltam gyorsan fejben.
- Igen.
- De! Ha szombaton buliba megyünk akkor már csak négy napunk lesz.
- Hamar meglesz a dal!
- Tuti?
- A tutinál is tutibban!
- Oksa.
- Gyorsan menjünk hozzátok, és még írjunk hozzá pár sort - mondta Fanni, és húzni kezdett maga után.
(...)
A szobámban dolgoztunk a dalon. Gitároztam, és énekeltem.
- Fáradt vagyok - mondtam három órával később.
- Rendben, holnap még jövök - mondta Fanni.
- Oké, szia.
- Szia - köszönt el tőlem Fanni. Annyira fáradt voltam, hogy letusoltam utána bedőltem az ágyba.