/Tami/

Megráztam a fejem, és visszamentem a Pesti oldalra. Nem vagyok az a fajta lány aki ezért öngyilkos lenne. Inkább hazamentem. Otthon bementem a szobámba, és elővettem a füzetemet. Lapozgattam benne. Sok dalszöveget találtam. Volt köztük boldog, szomorú, dühös, szerelmes. Az asztalomon hevert mégegy füzet. Abba is bele lapoztam. Abban inkább címek voltak egymás alá írva a legfelső cím Dalok a Sound-ra volt. Végig simítottam a lapot. Épp becsuktam volna, de kiesett belőle egy kép. Én voltam rajta és Félix. Mindketten mosolyogtunk. Nem emlékeztem, hogy mikor készülhetett a kép. Lehunytam a szemeimet, és magamhoz öleltem a képet. Elcsesztem. Mindent, és már nem tudom visszacsinálni, mert egy önző dög voltam és az vagyok. Leültem a földre, és a hátamat az ágynak döntöttem. Hogy lehet ennyire szerencsétlen életem? Miért kellett elütnie annak a busznak? Miért vert meg a sors azzal, hogy amnéziás legyek? A gondolatmenetemből az ajtómon való kopogás zavart vissza a csúfos valóságba.
- Gyere - feleltem szomorúan. Az ajtó lassan kinyílt. Mikor megláttam, hogy ki jött be a szobámba, azt hittem meghalok. Könnyek gyűltek a szememben, felpattantam a földről, és a nyakába borultam. A vállán sírtam el magam.