Amikor hazaértem senki sem volt otthon, így megtámadtam a hűtőt és megpakoltam egy tálcát tele finomságokkal és felmentem a szobámba, aztán pedig felléptem a social-media oldalaimra és punnyadtam.

Már éppen ki akartam lépni facebookról amikor jött egy üzenetem.

Johnson: Szia, Cica! Nagyon hamar elmentél ma..

Én: Ja, mert Lailával voltam.

Válaszoltam neki, de nem értettem erről miért is kell beszámolnom.

Johnson: Oh, értem. Jobban van?

Én: Egy kicsit.

Johnson: Mit csinálsz holnap?

Írta, mire felszaladt a homlokom a fejem búbjára.

Én: Öhm, még nem tudom. Miért?

Johnson: Jah, csak úgy kérdeztem. Semmi különös..

Ez volt az a pont, hogy nem tudtam mit írjak neki vissza. Beállt egy kis csend köztünk. Aztán láttam, hogy átváltott az állapota offline-ra. Hát ennyi volt. Nem tudom miért, de nagyon elkezdett foglalkoztatni, hogy most ez mi volt. Pedig nem akartam.

Gyorsan dobtam egy üzenetet Ashleynek, hogy nem ér-e rá találkozni vagy valami, mert mesélni valóm van, de sajnos passzolta az egészet.

Lailát nem akartam ezzel zavarni, mert ő most ígyis eléggé kivan akadva Nathan miatt. Így hát magamra maradtam a gondolataimmal..bár egy pillanatra Vee is megfordult a fejemben, de aztán elvetettem az ötletet.

Másnap teli életkedvvel keltem fel és ráadásul meglepően időben is.

Gyorsan elkészültem mindennel, így már 8-kor a suliban voltam. A szekrényem előtt Laila várt ugyanis közös óránk lesz.

-Sziaa!-ugrott a nyakamba azonnal, amint meglátott.

-Szia, Laila!-öleltem át.-Hogy vagy?-néztem a nyúzott arcára.

-Jól, csak fáradt vagyok egy kicsikét.-mondta és a hatás kedvéért ásított is egyet.

Bár hiába mondta, hogy jól van láttam rajta, hogy nem, szeme alatt óriási karikák húzódtak és bár próbálta sminkkel eltüntetni, sajnos valamennyire azért látszódtak.

Kinyírom Nathant, ha meglátom az is biztos.

Matematika után francia következett. Fáradtan ültem le Johnson mellé a padban.

-Szia.-köszöntöttem kedvesen.

-Szia, Cica.-húzta vigyorra a száját.

-Johnson nem lehetne, hogy..-kezdtem de félbeszakított.

-Shhh, nem.-tette a szája elé a kezét és elővette a telefonját, majd pár perccel később rezgett az enyém is.

"Egy új értesítés. Johnson a következőre állította a beceneved: Cica❤"

-Te teljesen hülye vagy.-meredtem rá elfolytott nevetéssel. Ő meg csak azal az idióta vigyorával nézett, aztán láttam,  hogy valaki hívja, ezért gyorsan felpattant és kiment.

Johnson szemszögje:

Alice már akkor megtetszett, amikor elsőnap egymásba botlottunk a folyosón. Tetszett benne, hogy nem adja magát könnyen, mint ebben az iskolában mindenki más. Elszeretném ma vinni néhány helyre a városban, mivel, ő itt még új..és jobban megismerni.

-Szia!-köszöntött amikor lehuppant mellém a székre.

-Szia Cica!-köszöntem vissza, direkt így szólítva, mert tudom ez idegesíti és akkor olyan aranyos.

-Johnson nem lehetne, hogy..-kezdi, de ekkor leintem.

-Shh, nem.-suttogom és elővéve a telefonom beállítom a becenevét "Cica❤". Tudom, hogy ettől ki fog akadni. Amikor meglátta mit küldtem neki, csak ennyit mondott.

-Te teljesen hülye vagy.-meredt rám, de azért ott bujkált rajta az a kis boldogság amit kiváltott belőle. Mert én mindenkiből kiváltok valamit, csak belőlem nem tudnak.

Bár ez alól Alice kivétel volt. Egyszerűen úgy volt tökéletes ahogy, gyönyörű barna haja sűrűn omlott a vállára. Barna szemeiben pedig teljesen elveszek akárhányszor rám néz vele.

Éppen visszaszólni akartam neki, amikor megcsörrent a telefonom. Magamban szitkozódva mentem ki és vettem fel.

-Mondd gyorsan.-morrantam bele a telefonba.

-Hű, de harapós vagy ma.-röhögött fel a bátyám a vonal túlsó végében.

-Ja. Épp megzavartál valamit.-vágtam rá, de aztán azonnal meg is bántam.

-Öcsi, mit csinálsz amíg nem vagyok otthon?-hökkent meg.

-Nem mindegy?-kérdeztem vissza, mert tudom ezt utálja.-Na mit akartál?

-Csak annyit, hogy holnap megyek haza.-bökte ki én meg hitetlenül felnevettem.

-Most te komolyan...ezért hívtál fel?-emeltem meg a hangom.

-Ja. Tudod gondoltam az öcsémet értékelni fogja..-tettett felháborodást.-De látom téged ez nem hat meg. Na mindegy is. Hagylak. Menj csajozz, de csak okosan.-mondta.

-Ok. Kösz.-nevettem fel. Már épp tenni akartam le amikor még beleszólt a készülékbe.

-Ő más?

-Igen, nála szebb és okosabb lányt még nem láttam.-mosolyodtam el ahogyan rá gondoltam.

-Akkor vigyázz rá. Ne rontsad el, mint én.-suttogta azzal le is tette a telefont.

Egy darabig még bámultam a kiüresedett folyosón, aztán sóhajtva visszamentem a terembe...de csak Alice miatt.

Alice szemszögje:

Már javában telt az óra amikor minden előzmény nélkül Johnson lépett be rajta. Mr. Frank, a francia tanárunk megrökönyödve nézett a helyére sétáló fiúra, ahogyan a csoport nagy része is.

-10 perc késés, Johnson. Hol járt, ha szabad megtudnom?-nézett fel a naplóból.

-Dolgom volt.-vonta meg a vállát a mellettem ülő és ezzel le is zárult a téma. A többiek körülöttünk sutyorogni kezdtek.-Mindig ezt teszik ha valaki késik.-suttogta oda nekem, engem pedig kirázott a hideg.

-A pletykák ekkor kezdődnek..-húztam el a számat, megértve mire is gondolt.

-Pontosan. Amiknek te hiszel.-tette még hozzá.

-Ez egyáltalán nem igaz!-csattantam fel.-Engem nem érdekelnek ezek a szarságok.-fejeztem ki magam nőiesen.

-Hú de felhúztad magad, Cica..-nevetett fel halkan.

Már tényleg elegem volt belőle, meg a hülye becézgetéséből, hogy nem tud a rendes nevemen szólítani. Hirtelen rávágtam combjára, de akkor ő elkapta a kezem és nem is engedte el. Összekulcsolta őket.

Érintésétől hideg kezem azonnal perzselni kezdett. No, meg izzadni...remélem ő nem érezte, mert az igazán gáz lenne.

-Engedj el.-sziszegtem neki.

-Nocsak, más lányok már elájultak volna ha velük történik ez.-jegyezte meg szórakozottan. Ekkor elpattant bennem valami.

-Én nem vagyok más lány. Én Alice vagyok. És kész.-vágtam oda neki, miközben lehámoztam a kezét kezemről és elfordultam.

Most komolyan? Azt hiszi bedőlök neki? Ekkor viszont..eszembejutott miért is vagyok itt. Hogy közelebb kerüljek hozzá, és nem az ellenkezője. Magamban adtam egy pofont az arcomra. Kelletlenül visszafordultam és szembe találtam magam Johnson meglepett fejével.

-Öhm..figyelj..bo..-kezdtem, de a csengő félbeszakított. A fiú felállt mellőlem és lazán kisétált a teremből.

Na ezek után mit tegyen az ember? Tettem fel magamban a kérdést és kinentem én is. Az ajtóban Laila várt nagy vigyorral az arcán.

-Veled meg mi történt?-nézten rá jobb kedvvel én is, mert tényleg, úgy vigyorgott, mint a vadalma.

-Inkább veled mi! Bakker láttalak titeket!-vigyorgott még jobban. Nagyot sóhajtottam.

-Öö..semmi?-kérdeztem vissza.

-Aha, én meg el is hiszem.-forgatta meg a szemeit.

-Egyáltalán..te erről honnan is tudsz bármit?-tettem fel azt a kérdés ami a legjobban érdekelt, ugyanis nekem franciám volt, neki viszont spanyolja.

-Hát, tudod Penny küldte..-kezdte de látva az értetlen arcomat inkább máshogy fogalmazott.-Penny az a vöröses szőke hajú lány. A középső padban ül. Nem igaz, hogy még nem láttad.-magyarázott.

-Penny? Tudnom kéne ki az? Nekem nem rémlik.-gondolkoztam el.

-Na mindegy, majd nézd meg legközelebb. Szóval ő küldött egy képet. Látod? Ezt.-nyomta az arcomba a készüléket, amin egyenesen látszott az amikor Johnson rákulcsoltan tartja a kezeinket. Na most ebből, hogyan mászok ki?

-Laila, figyelj, ez csak egy kis...-kezdtem bele, de félbeszakított.

-Alice..nyugi. Nem kell megmagyaráznod semmit se. Attól még ami nekem a véleményem róla te nyugodtan legyél Vele. Sőt lehet te fogod megváltoztani.-magyarázott össze-vissza miközben leültünk a többiekhez kajálni.

Johnsont megváltoztatni? Ugyan már. Itt szerintem senki sem tudja ki is ő. Sőt! Itt mindenkinek csak a menő fiú, aki minden második lányt ágyba visz. Aki ma megbántott a hülyeségeivel. Aki elkezdett foglalkoztatni..pedig csak egy bevetés miatt kell ezt tennem.

*De az érzéseit senki sem uralhatja*

🌹🌹🌹🌹

Sziasztok!❤

Meghoztam az ötödik részt!
Juppi!🎉

Ha tetszett akkor nyomj rá a "Vote" jelre, ezzel is visszajelzést küldve nekem.⭐

📖❤