-Vee...ne szarakodj már annyit, lebukuk!-nem hiszem el, miért nekem kell betanítanom ezt az újoncot?

Vee alapjáraton egy nagyon ügyes lány aki pont hozzánk való, de rengeteget kérdez és mindenen annyit szöszmötöl...mi is erre a megfelelő szó? Áh meg is van, maximalista. Nagyon is, esküszöm hamarabb lebukunk, mintha egy szamárral jöttem volna erre a bevetésre, de mindegy is, majd kiverem belőle ezt a tulajdonságot.

-Bocs, bocs....már végeztem is. Mehetünk, csak leellenőriztem minden okés-e.-felelte a megszokott nyuszi stílusában. Remélem több bevetésre nem kell vele mennem.

-Ahj, miért nem hagyhatnak békén már?-rántottam ki a zsebemből idegesen a mobilom, ami jelzett, hogy sms-em jött. A főnöktől, ez minden bizonnyal akkor fontos.

"Kedves Tanyia! Gondolom ez a variáció most fura, miért is írok, mi nem várhat míg visszaértek a bevetésről? Emlékszel a J ügyre nem? Ami eddig mindig kudarcba fulladt, a mai nap új remény csillant fel. Tanyia el kell érned, hogy Jonson F. barátnője legyél, információ szerzés miatt. Mostantól a neved Alice. A karaktered igazából olyan, mint a valóéleti, csak egy kicsit visszahúzódóbb. Holnaptól a város gimnáziumjába fogsz járni. Sok sikert!-Ss."-amikor realizáltam magamban az üzenetet, majdnem lehánytam Vee-t. Bírtam a főnököt, de ez most kicsit sok.

Ismerem Johnsont, mármint a megfigyelésekről, személyesen nem. Mindenki oda van érte, főleg a pénzéhes ribancok. Ugyanis sok lé csörren a család zsebében minden percben. Senki se tudja, hogy ebben a városban a nagy drogbázis a Jonson család kezén van. Generációk alatt fejlődtek olyan nagyra, amilyenek most, de senki sem tudja ki a főnök. Az apa, a nagypapa? Esetleg valamelyik női tag? Nem tudni, nem lehet behatolni hozzájuk a milliárdos riasztóberendezés miatt. A rendőrség fellett is uralkodnak. Ezért félnek annyira az itt élő családok. Főleg a szülők, akik mindennél jobban féltik a kis palántájukat. Persze nem lehet minden lépésüket óvni, előszeretettel próbálják ki bulikban, bandákban a különböző porokat vagy éppen a színes kis kapszulákat.

-Minden oké, Tanyia?-pislogott rám nagyokat Vee a szemüvege mögül.

-Jaa...csak..kaptam egy elég érdekes ügyet.-morogtam miközben visszatettem a kabátom zsebébe a telefonomat.-Na gyere menjünk vissza a bázisra.-intettem a lány felé majd elindultam.

A bázis egy óriási raktárépületből van kialakítva, elég otthonos, sőt elsőre fel sem tűnik az embernek, hogy ez nem egy lakás hanem egy munkahely.

Amint kiléptünk a liftből, bevettem a hűtőt, keresgélve valami kaja után.

-Tanyia, van ami sosem változik, például te.-szólt mögülem a barátnőm Aslye.

-Hahaha...megnézem te egy ilyen nap után hova mennél először.-vigyorogtam rá, miközben leültem az egyik székre.

-Mesélj inkább, milyen volt a bevetés, Vee-vel?

-Inkább ne is beszéljünk róla..-forgattam a szemem.-Meg kell hagyni, okos lány és ezekhez a programozásos dolgokhoz nagyon is jól ért. De a maximalista tulajdonsága az örületbe vitt. Mindent leellenőrzött ötször. Kétszer majdnem lebuktunk..csak legyen már vége.-sóhajtottam.

-Bah..akkor nehezen jövök majd ki Vele..-meredt a lány felé Aslye.

-Ezt meg hogy érted?-néztem rá szemöldökráncolva, ugyanis nem igazán állt össze a kép. Vee-t nekem kell betanítanom, ez most a feladatom.

-Úgy, hogy megkaptam az ügyed. Amíg te az okoskát fogod jászani a suliban addig én tanítgatom majd, csak egy bökkenő van, a természetem nehezen viseli ezeket az embereket.-nevett fel.

-Egy kalappal!-pillantottam rá, majd a tekintetem automatikusan Vee-re siklott aki a másik programozóval, Jackkel beszélgetett. Legalább ők kijönnek egymással.-Na jól van, hazamegyek. Hosszú lesz a holnapi nap.-másztam le a székről és elbúcsúztam a többiektől.

Kiléptem a kapun a hideg őszi estébe és a házunk felé vettem az irányt.

🌹🌹🌹🌹🌹🌹

Sziasztok!❤
Egy újabb történettel jöttem, mint láthatjátok. Remélem tetszik nektek!💁
Ha tetszett akkor nyomj egy Vote-ot, ezzel is jelezve nekem.💋