-5 hónap múlva-

*Dobrossy Réka*

Szeptember 13-a van, lassan itt az ideje annak, hogy megszülessen a baba. Holnapra vagyok kiírva, és már borzasztóan félek.

Miután Ádám otthagyott elkezdtem randizni, és bulikba járni. Most mondhatja bárki, hogy nem leszek felelősségteljes anyuka, igaza van. De csak így tudtam átvészelni ezt az egészet. Rengeteg sráccal találkoztam, de nem találtam meg a nagy Ő-t. És most ittvagyok Ádi egykori lakásában, egyedül, úgy, hogy pár napon, vagy esetleg órán belül megszületik a gyermekem. Nem akartam megtudni a nemét. Minden orvoi vizsgálaton azt mondtam, hogy nem érdekel, holott nagyon is érdekelt, de meglepetést akartam. Dávid azóta is minden nap segít, és azt mondta, hívjam ha van valami. Egyelőre nem érzek semmit, de nagyon félek.

Mi lesz, ha nem leszek megfelelő anyuka? Ha nem tudom végigcsinálni a szülést? Ha nem tudok mindent megadni a gyerekemnek, amit csak szeretne?

Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy mi lesz, ha ezek bekövetkeznek.

Talán elveszik tőlem? Vagy pár év múlva úgy dönt magától, hogy itthagy? Utálni fog-e, amiért nincs apja? És ha az apa nevét kérdezik, mit mondok? Hogy nincs neki? Vagy mit? Mi lesz a vezetékneve? 

A szülés közeledtével ezek a gondolatok egyre inkább felerősödtek bennem. 

Mióta Ádámmal nem járok edzésre, a többi fiúval is megszakadt a kapcsolatom. Kivéve Balázzsal. Ő rá végig számíthattam, még úgy is, ha több ezer kilométerre volt. Ő volt az, aki folyamatosan értesítette Ádámot az állapotomról. Engem pedig az Ádáméról.

Az elején nagyon haragudott rám, azért, mert nem mondtam el neki, hogy kié is a gyerek. De aztán megbocsájtott, és azóta sem ítélkezett felettem, pedig megtehette volna.

Lili... hát ő meg végeg elvágta magát nálam. Miután elveszítettem Ádámot, azután megpróbáltam a kapcsolatunkat a régivé építeni. De ez lehetetlen volt. Ez bebizonyosodott akkor, mikor lefeküdt azzal a személlyel, akit valaha a legjobban szerettem. És ezt azért mondom múltidőben, mert így van. Valamikor szerettem Ádámot, de ekkor elásták magukat nálam.

3 igaz barátom maradt. Abból egy a bátyám, egy Ádám csapattársa, egy pedig az exem. De jó kis összeállítás.

Haragszom-e Ádámra? Nem.

Valamikor haragudtam, most is meg lenne az okom, de rájöttem, nincs értelme. Ha nem jelentek neki annyit, hogy legalább személyesen búcsúzzon el, akkor nem érdemli meg, hogy egyáltalán gondoljak rá. Márpedig nem tett meg ennyit értem. Bárki mondta, hogy ez nem így van, és szeret engem, nem hittem el, többé már nem.

Ekkor éreztem, hogy rúg a baba.

-Ne aggódj kicsim, ketten is jól megleszünk- mondtam neki. 

Ekkor egy enyhe fájdalmat éreztem, és azt, hogy valami meleg folyadék folyik a lábaim között. Most vagy bepisiltem, vagy... Hívnom kell a bátyám!

Sziasztok! :)

Már csak az epilógus van hátra, és vége is... El sem hiszem. Még csak most kezdtem el. Na mindegy, erre lesz időm az utószóban.

Remélem tetszett nektek a rész <3

Ui.: Holnap nem valószínű, hogy tudom hozni a folytatást, egész nep rohangálok, mint a mérgezett egér... De ha lesz időm, megírom <3

Minden felvételizőnek sok sikert kívánok, remélem mindenki eléri a célját <3

xoxo Dóri         2017.01.20.