(II.) 18. rész
*Dobrossy Réka*
Lementem a konyhába egy pohár vízért, de közben belefutottam Ádámba. Ő próbált velem beszélni, de én ezt figyelmen kívül hagytam. Semmi kedvem nem volt hozzá.
Ádám kissé csalódottan ballagott vissza a nappaliba. Megértem csalódottságát, de most akkor sem ő az, aki meg van sértődve.
Visszamentem a közös szobánkba, és gondolkoztam. Mi húzhatta őt fel ennyire? Korábban sosem viselkedett így. Biztos ezt sem magától csinálta.
Ezt a távolságtartó oldalát még sosem láttam. Biztos az, hogy olyan apukát szeretnék a gyerekemnek, aki ennyire kiszámíthatatlan?
Ott ültem az ágyamon, és gondolkoztam. Észre sem vettem, hogy idő közben néhány könycseppem is kifolyt. Sokkal érzékenyebb vagyok, mint valaha is voltam. Lehet, hogy ezen sem kellett volna megsértődnöm. Meg kell beszélnem vele, hogy mi a bajom.
Lementem a korábbi tartózkodási helyére. Csalódottan tapasztaltam, hogy nem volt ott. Körbe jártam a házat, de sehol sem találtam. Elment...
*Szalai Ádám*
Muszáj voltam kiszelőztetni a fejem. A feszültség érződik kettőnk között, és én még sem teszek semmit.
Miközben a város utcáin sétálgattam, volt időm gondolkozni is. Választás elé kényszerítettek, és én nem tudok dönteni. Még csak segíteni sem tud senki, mert a barátaim nagy része a csapatból van. Mások meg nem ismerik Rékát.
Mi az előnye annak, ha Rékával maradok?
Lesz egy gyerekem.
-Az később is lehet- súgta nekem a belső hangom.
Talán megtalálom benne a tökéletes párt.
-És ha nem?- ,,szólalt" meg ismét.
Esélyem van egy boldog család megalapításához.
-És mivan, ha a csaj elmegy máshoz? Vagy neked tetsik meg más?- ,,szólt" közbe újra.
Megkapom végre azt, amit eddig az összes lányban kerestem
-És mivan, ha mégsem?- ó, pofa be...
És mik a negatívumok?
Nem focizhatok, legalábbis a nemzetem válogatottjában nem.
Talán az ottani barátaimat el fogom veszíteni.
Talán a legtöbb rajongóm egy életre megutál.
És hasonló dolgokat állítottam fel a foci ellen, illetve a mellett. Érdekes módon, ott belül semmit sem ,,hallottam".
Nem megy a döntés, egyiket sem tudom elengedini. A válogatott többet adott nekem, mint ami elképzelhető. Össze se tudnám számolni, ha másról lenne szó, egyből rávágnám, hogy a focit választom.
De így, hogy Rékáról van szó, döntésképtelen vagyok. Ez olyan, mitha apa lennék, és választanom kéne a két gyerekem közül. Jó, ez elég hülyén jött ki...
Mindegyikhez pontosan annyi negatív, és pontosan annyi pozitív dolgot tudnék felsorolni.
Storckot tényleg nem érdemes kijátszani, mert ha rájön, még a Hoffenheimból is kirúgat.
Még jó pár óráig örlődtem ezen, mire azt hiszem, sikerült döntenem. Csak ezt hogy fogom közölni mindenkivel?
Sziasztok! :)
Itt is van az új rész :)
Remélem tetszett nektek! ;) <3
Ui.: Innen is nagyon sok boldog születésnapot szeretnék kívánni az én drága barátnőmnek <3
Imádlak Dézi, és nagyon örülök, hogy megismerhettelek <3
xoxo Dóri 2017.01.17.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro