*Dobrossy Réka*

Ahogy eljött az este, Dávid el is húzta a csíkot, mert ,,nem akart zavarni". Nem értettem mire céloz, de biztos.

Viszont Ádi itt maradt velem. Részben azért, mert nem akart menni... viszont én sem akartam engedni.

Kicsit szégyelltem magam, amiért egy olyan házba hívtam be, amiben már ki tudja mióta nem takarítottam... Jobb, ha ki sem számolom...

-Mész fürödni?- kérdezi tőlem.

-Menj nyugodtan, én még elintézek valamit- mosolyogtam rá.

Megmutattam neki, hogy mit hol talál, majd magam után behúzva a fürdő ajtaját magára hagytam.

Míg ő fürdött, én addig a gyógyszeres fiókomban kutattam, egy bizonyos doboz iránt.
Azt mondtam, nem akarok a gyógyszeres kezeléssel próbálkozni, de akkor még nem tudtam, hogy nekem van itthon egy olyan szer, ami erre a problémára való.
Régebben volt Lili is depressziós, ezt akkor szereztem neki. Nem kérte, én meg elfelejtettem kidobni, és benne maradt a fiókban, most meg eszembe jutott.
Mivel ismertem az összetevőket nem féltem, bátran bevettem 2 szemet belőle.
Felvittem magammal, hátha még lesz rá kéznél szükségem. Az éjjeli szekrényem fiókjában rejtettem el. Mikor ezt a műveletet csináltam, akkor találtam egy cetlit a fiókban. Ez mi lehet? Óvatosan kihajtogattam, és akkor minden beugrott.

,,Van, hogy fölöslegesek a kérdések,
Mert mindre egy újabb kérdés a válasz.
Akkor elkopnak az érzések,
Nem nyújtanak többé támaszt.

Hangzavar, de hiába,
Mert nem hallak benne téged.
Mégis ezer napot választanék egyedül,
Ha még egyet eltölthetnék véled."

Ezt a verset akkor írtam, amikor Tomival szakítottunk. Miért van mindennek köze hozzá?

Nem akartam vele foglalkozni, de muszáj volt. Számomra ez a vers annyira befejezetlen volt, úgyhogy nem hagyhattam csak így itt...

,,Amikor túl sok éjjen át sírok,
Vagy felesleges sorokat írok..."

Írtam még hozzá, de csak ennyi ötletem volt. Idegesített, hogy nem tudtam befejezni azt, amit elkezdtem, és félbe maradt a vers.

Hallottam nyitódni a fürdő ajtaját, gyorsan bevágtam a fiókba a papírt, és indultam is fürdeni. A felállással kicsit gondok voltak, mert eléggé megszédültem, de végül csak sikerült.

Gyorsan lefürödtem, majd lementem a konyhába, hogy csináljak kettőnknek valami vacsorát. Hát... Elég szegényes volt a kínálat, de ki hoztam belőle egy pár melegszendvicset. Vásárolni is el kéne mennem...

Míg a focista elpusztított 3 szendvicset, én még mindig 1-et bajlódtam. Ezeket tényleg megeszi, vagy van valami titkos módszere, hogy csak úgy tűnjön? Én ezt nem értem, az biztos, hogy nekem nem menne.

A vacsoránk befejeztével Ádi felajánlotta, hogy elmosogat, míg én felhúzok neki egy ágyat a vendégszobában. Igaz, egymással szemben van a 2 szoba, de mégis csak furcsán érezném magam, ha egy ágyban aludnék vele...

-Akkor jó éjt!- köszön nekem.

-Jó éjt!

Este csak forgolódtam, és egyszerűen nem tudtam sehogy sem elaludni. Mindig is rossz alvó voltam, de mostanában különösen.

Mikor már majdnem sikerült elaludnom, akkor hallottam, hogy nyílik a hálószoba ajtaja. Nem ijedtem meg, tudtam, hogy Ádám az. Éreztem azt a bizonyos nyugalmat, amit csak az ő közelében tapasztaltam. Szépen lassan befeküdt mögém, a takaró alá bújt, és magához húzott. Ez egyből lenyugtatott, és pár perc múlva el is aludtam, az ő karjaiban....

Sziasztok! :)

Nagyon lapos lett a rész, sajnálom :(

Remélem azért valakinek tetszett :)

xoxo Dóri    2017.01.08