,,...Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy valaki bejön a helyiségbe. Ez csak akkor tűnt fel, amikor a sötét szobában hirtelen világos lett. Amikor felnéztem, és megláttam, hogy ki a látogatóm, teljesen ledermedtem..."  

*Dobrossy Réka*

A ,,látogatóm" az egyik híres focista volt. Legalábbis a mezéből nem volt nehéz rájönni.
Igazából elég helyes volt. Nagyon férfiasan nézett ki, ezt az arcán lévő borosta is kiemelte. Szélesek a vállai, és elléggé magas. Olyan 190 centi körülinap tippelem.
Csak néztük egymást hosszú percekig, és meg se szólaltunk. Gondolom ő is észrevette, és úgy döntött, hogy véget vet ennek.
-Szia!- mosolygott rám kedvesen.
-Szi-szia!- szipogtam. Tőlem csak ennyi tellett jelen pillanatban.
-Szalai Ádám vagyok!- tényleg, mostmár felismertem! Plusz pont neki, amiért bemutatkozott, és nem hitte el magáról, hogy híres focistaként mindenki ismeri.
-Én Dobrossy Réka!- most már én is megpróbáltam mosolyogni rá, több-kevesebb sikerrel.
-Miért itatod itt az egereket?- odajött hozzám, és leült mellém. Erre a kérdésre nem akartam válaszolni...
-Hagyjuk, nem szeretnék beszélni róla.
-Megértem, de bármi is az, nem éri meg, hogy emiatt egy gyönyörű lány sírjon- erre a mondatára valószínűleg olyan piros lett a fejem, mint a paradicsom. És ahogy látom ő ezen jót kuncogott.
-Amúgy nem a csapattal kéne lenned?- tereltem el a szót, mivel eszembe jutott, hogy ilyenkor, egy sikeress meccs után bulizni szoktak (legalábbis gondolom, én azt tenném.)
-De, de inkább itt vagyok- erre megint elpirultam. Ezt most szerencsére nem vette észre.
Nagyon jól elbeszélgettünk. Miután én elmeséltem az ,,izgalmas" életemet, ő következett.
Gondolom vele már egy nyár alatt több dolog történik, mint velem egész eddigi életemben.
És milyen igazam is volt? Mesélt a csapatáról, a válogatottbeli srácokról, a helyekről, ahol járt... Meg volt szerencsém őt is, mint embert valamennyire megismerni. Lehet, hogy sokaknak elsőre nem szimpatikus (főleg a szókimondósága miatt), de egy nagyon jó emberről van szó, ennyi idő alatt erre sikerült rájönnöm.
-És, van barátnőd?- kérdeztem hirtelen. Én magam se tudom, hogy honnan jött, csak kicsúszott a számon- ne haragudj, nem...
-Nem, nincs barátnőm- szakított félbe, míg mielőtt elkezdek magyarázkodni, amiért őszintén szólva hálás vagyok neki- És neked? Mármint nem barátnőd, hanem barátod. Na, érted- nevette el magát kínosan. Szerintem cuki ahogy magyarázkodni próbál.
-Nem, nincs- úgy néz ki, már nincs... De neki erről nem kell tudni. Legalábbis úgy gondolom, egyenlőre...

Sziasztok! 😊
Sajnálom, hogy ennyit késtem a résszel, de tudjátok, suli...
Nagyon hálás vagyok nektek, amiért olvassátok ezt a történetet, meg természetesen a szavazatokért és kommentekért is! 💞
Tudom, nagyon rövid rész lett, de már nem akartalak titeket rész nélkül hagyni, ezt így is egy szabad foglalkozásos órán írtam.😂
Ha tetszett akkor kommentelj&szavazz.😘
-Dóri❤