*Szalai Ádám*

-Jobb, ha megyek...- és ezzel a mondattal otthagytam őt, és az újdonsült pasiját. Még utánam kiabált egy ,,várj, Ádám!"- ot, de én akkor már céltudatosan az autóm felé vettem az irányt, és meg sem álltam hazáig.

Hogy mit éreztem? Egyszerűen fájt. Az, hogy elhittem, lehet közös jövőnk. Az a csók... maga volt a mennyország, és reméltem, hogy ő is úgy érezte, de ezek szerint tévedtem, de még mekkorát...

Hazaérve is csak gondolkoztam, hogy miért mindig olyanokba szeretek bele akik ezt nem viszonozzák? Egyszerűen nem értem.

Folyamatosan illúziókba szeretek bele. És én ezt nem bírom. Miért nincs egy olyan lány se, aki tényleg szeret, és nem csak a pénzem kell neki? Bárcsak lenne egy olyan lány...

Másnap edzésen is végig rá gondoltam. Láttam magam előtt a gyönyörű szép arcát, a haját, ahogy bele kap a szél, a testét... És pontosan ezért nem vettem észre, hogy egy labda repül felém.

-Ádám, vigyázz!- hallottam a kiabálást, de akkor már későn. A labda pont fejen talált.

A következő pillanatban az orvosi szobában ébredtem. Nem emlékeztem semmire, nagyon szédültem, és iszonyatos hányingerem is volt. Próbáltam felülni, de a fejfájásnak ezt meg kellett nehezítenie...

-Várj, Ádám, segítek!- szaladt oda, mikor meglátta a küzködésem a csapat orvosa, Pánics.

-Köszönöm. Mi történt?

-Egy elég erős labda fejen talált. Nem tudom ki rúgta, senki sem vallotta be-de én tudom! Ha az a féreg volt, én kitekerem a nyakát... Hát, igen. Nem mindenkivel felhőtlen a viszonyom.

-És most mi lesz?

-Most elvégzek rajtad egy vizsgálatot. Nagyon erős volt a labda, nem tudni, hogy lett-e valami komoly sérülésed.

A vizsgálat tényleg nem volt nagy szám. Megkérdezte, hogy mire emlékszem, hogy nincs-e hányingerem, megmérte a vérnyomásom, majd megint megkérdezte, hogy nincs-e hányingerem.

-Milyen nap van ma?- teszi fel az utolsó kérdését.

-Ez könnyű! Péntek!- válaszoltam magabiztosan- vagy csütörtök? Vagy hétfő? Ajj... nem tudom!

Ennyire emlékszem, a vizsgálat többi része most valahogy nem ugrik be.

-Na, minden rendben?- kérdezem.

-Hát... majdnem. Ádám, neked valószínűleg agyrázkódásod van.

-És akkor mit kell csinálnom?

-Jó sokat pihenni. Mivel egy fejsérülésről van szó, így naponta át fogok menni hozzád, hogy megnézzem minden rendben-e. Oké?

-Oké... de feltétlenül szükséges ez?- nem érezném magam jól, ha valaki mindig átjárna hozzám, csak azért, hogy ápoljon.

-Igen. És még valami, ami talán egy kicsit jobban meg fog viselni... az edzést is abba kell hagynod egy időre- csak azt ne. Miért velem történik ez?

-Mi lesz, ha még sem teszem ezt?- nem akartam ezt... a foci a szenvedélyem, nem hagyhatom csak úgy ott. Oké, nem kell, csak addig amíg fel nem épülök, de mi van, ha annyi idő alatt kirázódom a gyakorlatból, és a vizsgálatok végére már azt sem fogom tudni, hogy hol kell elrúgni a labdát? Nem, nem vállalom a kockázatot.

-Maradadó agyi sérüléseid lehetnek- na, most vagyok igazán pácban. Mit csináljak?- az egyik csapattársad kint áll az ajtó előtt. Felajánlotta, hogy hazavisz. Mi meg holnap találkozunk!

-Rendben, köszönöm!

Tényleg kint állt az ajtó előtt az egyik csapattársam... az, akit nem akartam nemhogy látni sem, gondolni se akartam rá.

-Na, mi az Ádika, jól van a fejed?- kérdezte gúnyosan.

-Te szemét! Tudom, hogy te voltál! Csak azért, hogy át tudd venni a helyem a válogatottban? Csak mondom, nem fog sikerülni! Vannak nálad ezerszer jobbak!- ha véletlenül csinálta volna, nem akadtam volna ki. De ő semmit sem csinál véletlenül, ami velem kapcsolatos...

-Ugyan, kérlek! Te is tudod, hogy nem így van! Mindig én nyerek, fogadd el! Előbb-utóbb Réka is az enyém lesz!- mindig is tudtam, hogy egy féreg! De hogy ennyire? És honnan ismeri Rékát? És egyáltalán honnan tudja, hogy volt köztünk valami? Nála nagyobb szemetet még sosem láttam. De ezért egyszer megfizetsz...

Sziasztok! 🙋
Ezt a részt még csütörtökön akartam kitenni, de annyi dolgom volt... úgy, ahogy pénteken is. Ráadásul próbafelvételit is írtam, ami különösen elvette az időmet.
Na de mindegy is.
Szerintetek kiről beszélt Ádám? Ki az a bizonyos ,,féreg"? 😏
Kíváncsi vagyok, hogy ti kire gondoltok.🙌

-Dóri