*Szalai Ádám*

Most nem tudom mit kéne csinálnom... de nem is kellett kitalálnom, hiszen a barátnője meg tette helyettem.

-Úr Isten, ez Szalai Ádám!- visított fel- Réka, el hiszed ezt?

-Nem, én sem hiszem el! Tudnál nekünk adni egy autogramot?- tettetett lelkesedést, mintha csak egy rajongóm lenne.

-Persze, lányok!- remélem nem hallatszott a csalódottság a hangomban.

Természetesen aláírtam nekik, de aztán támadt egy remek ötletem.

-Lányok...

*Dobrossy Réka*

És így kötöttünk ki megint egy buli közepén, a magyar válogatottal. Én először vissza akartam utasítani Ádi meghívását, valami nevetséges indokra hagyatkozva, de természetesen a drága barátnőm nem engedte. De elhatároztam, hogy nem fogok inni, tanulva a múltkori esetből.

Megint egy bárban kötöttünk ki, de én továbbra is makacsul ragaszkodtam az elhatározásomhoz. Eközben mindenki különféle italokkal próbált kínálni, de semmit nem fogadtam el. Alig vártam már, hogy menjünk innen, és soha többet ne ismételjük ezt meg. Nagyon kínosan éreztem magam, főleg úgy, hogy Dzsudzsák végig mellettem ült, és engem nézett, Szalaival egyetemben.

-Nem érzed jól magad itt?- jött oda egyszer csak Szalai Ádám.

-De, honnan veszed?- erőltettem műmosolyt az arcomra, hátha beveszi.

-Nem veszem be. Itt ülsz, mióta megérkeztünk. Nem beszélsz senkivel, nem iszol semmit, látszik rajtad, hogy szomorú vagy... soroljam tovább?

-Nem kell. Nem tudom mi a baj. Egyszerűen nem megy az, hogy jól érezzem magam- vallottam be őszintén.

-Gyere velem!- mondta, és már húzott is maga után.

-De várj, Ádám, hova megyünk?

-Az titok- kacsintott rám.

-Nem muszáj miattam itthagynod a csapatot, menj vissza nyugodtan hozzájuk, megleszek egye...

-Ki ne találd, hogy mi bulizunk, jól érezzük magunkat, te meg a bárpultnál ülsz, egyedül. Azt már nem. Ha ott nem érzed magad jól, akkor elviszlek valahova, ahol igen.

-De nem muszáj itthagynod a csapatot...-makacsul ragaszkodtam ehhez (is).

-Miért, hozzam őket is?- ekkor mindketten elnevettük magunkat. De édes nevetése van...- Na, gyere!- húzott egy kocsihoz.

-Ez a te autód?- nem, Réka, egy bankrablóé, és Ádámnak tök véletlenül kulcsa van hozzá. Hogy kérdezhetsz ekkora baromságot?

-Igen.

Beszálltunk a BMW-be, ami valószínűleg többe került, mint a házam. Meglepődtem, hogy mennyire kényelmes. Sosem rajongtam a BMW-kért, de ezután lehet fogok. Beindította a motort, és épp elindult, amikor...

Sziasztok!
És igen, a szokásos indokok.
Miért nem volt rész már majdnem egy hónapja?
Ihlet- és időhiány. Sajnálom, tényleg.
Remélem azért vagytok még itt.
De én azt gondolom, hogy ez a kihagyás nekem jót tett. Sokkal több új ötlettel, kreatívabb dolgokkal térek vissza, mint amikkel elmentem.
Remélem nem haragszotok a nagyon hosszú kihagyás miatt, és köszönöm a türelmeteket. <3
És boldog Mikulást mindenkinek, így utólag is! :*
-Dóri