13. rész
,,...Mentem is volna tovább, de hallottam, hogy valaki kinyitotta az egyik szobaajtót mellettem..."
*Szalai Ádám*
Igen, jól gondoljátok. Dzsudzsáké volt az. Próbáltam úgy elmenni mellette, hogy ne vegyen észre, de ez szinte lehetetlennek bizonyult, és az is volt.
-Helló, Szala!- köszöntött vidáman, mivel természetesen meglátott.
-Szia Dzsudzsi!- próbáltam én is ugyan olyan hangsújjal köszönni.
-Valami baj van?- szóval nem sikerült.
-Nem, dehogy, csak...fáj a fejem- improvizálnom kellett.
-Ja, nekem is. Jó volt az éjszaka- azt egyből gondoltam...
-Emlékszel valamire belőle?- biztos, hogy emlékszik.
-Nem igazán. Addig van meg, hogy a bárpultnál ültünk, és beszélgettünk- láttam rajta, hogy hazudik. Nem néz a szemembe, ilyenkor nem mond igazat.
-Hát jó. Na de megyek, a végén kirabolják a szobámat, olyan sokáig leszek távol- nyilván tudtam, hogy senki sem fogja kirabolni a szobámat, de nem volt kedvem tovább bájologni.
-Jól van, haver, edzésen találkozunk.
A szobámba lépve a hátamat az ajtónak támasztottam, és annak mentén lecsúsztam a földre.
Szégyen, nem szégyen, kitört belőlem a zokogás.
És hogy miért? Én magam sem tudom. Talán Réka miatt. Talán nem. Bár miért sírnék miatta? Még csak annyira nem is ismerjük egymást, nem is érzek iránta semmit. Vagy talán mégis?
*Dzsudzsák Balázs*
Reggel egyedül ébredtem. Egy utolsó rohadék voltam tegnap este a legjobb haverommal. Megfektettem azt a csajt amit szeret, ha be vallja, ha nem. Ráadásul mikor a folyosón beszélgettünk, a szemébe hazudtam. Még, hogy semmire sem emlékszek. Vagy csak félek a szemébe nézni, és bevallani, hogy mit tettem. Nem tagadom, hogy élveztem, de ha ezt Ádám megtudja, egy életre elástuk nála magunkat mindketten. Egyenlőre nem kell tudnia. Így sincs túl jó állapotban Csilla miatt, ne rontsuk ezt tovább. De nagyon nehéz hazudnom neki.
*Szalai Ádám*
Nem tudom meddig ültem ott, de nem is lényeg. Össze kell szednem magam, mindjárt edzés. Elmentem a fürdőbe, és megpróbáltam magamnak elfogadható, nem szétsírt fejet varázsolni egy kis víz segítségével, több kevesebb sikerrel.
Ekkor hallom, hogy nyitódik a bejárati ajtó.
-Ádám, itt vagy?
Mit keres ez itt?...
Sziasztok!😄
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre, de nem volt sok időm megírni. Tudjátok suli, és az azon kívüli foglalkozások teljesen elvették az időmet.
De most itt van a 13. rész 😊
Várom a véleményeteket! 💞
-Dóri❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro