*Szalai Ádám*

Elmentünk egy szórakozóhelyre, hogy megünnepeljük a sikeres meccsünket. Én és a legjobb haverom, Dzsudzsi a bárpultnál ültünk, és vártuk a megrendelt italunkat.

-Na, látsz valami jó csajt?- kérdezte.
-Igen, látok- ekkor szúrtam ki Rékát, a táncparkett közepén. Ahogy látom ő már eléggé el volt ázva.
-Kit?- közben még mindig az említett lányt néztem, ami már nem kicsit volt feltűnő- Csak nem Rékát?
-Mi? Dehogy is- dehogynem, kit akarsz becsapni? Nagyszerű, már magamban beszélek.
-Hát jó, te tudod.
Közben megkaptuk az italunkat, amit Balázs egyből le is gurított, majd eltűnt a tánctéren. Oda néztem ahol Réka az előbb táncolt, de már nem volt ott.
A következő pillanatban a hotelszobámban találtam magam. Hogyan jutottam vissza? Na mindegy. Gyorsan átöltöztem, és már aludtam is.
Reggel iszonyatosan nagy fejfájással ébredtem. Szerencsére még otthon erre előre felkészültem, és tettem el fájdalomcsillapítót, amit most be is vettem.
Nagyon korán volt, ezért még gondoltam, hogy senki nincs fent. Vágytam a friss levegőre, így elmentem a közeli parkba sétálni.
Nem elősször vagyok itt, de a szépsége még mindig megbabonáz. Szépen és igényesen meg van csinálva, rengeteg itt a növény, sőt, még egy patak is folyik. Órákat el tudna itt tölteni az ember, csak azzal, hogy csodálja ezt a helyet.
Én is majdnem ezt tettem. Miután kiszellőztettem a fejem, elindultam vissza a hotelbe. Az emeletünkre érve látom, hogy Réka Dzsudzsák Balázs szobájából jön ki, settenkedve. Akkor az este folyamán ezért nem láttam már egyikőjüket sem...
Nem hiszem el, hogy ő is ilyen lány, akit minden második pasi megkaphat.
Ráadásul pont Dzsudzsi, a legjobb haverom?
Most nagyot csalódtam, mindkettőjükben. Jó, Balázs mindig is ilyen volt, hogy behálózta a lányokat, de könyörgöm, pontosan tudja, hogy én mennyire kedvelem őt, nem bírta volna békénhagyni? Rékáról nem is beszélve. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyűvérű nőcske.
Mintha észre se vettem volna, elindultam a szobám felé. Csakhogy ő tényleg nem látta, hogy ottvagyok, és nekem jött. Ez a csendben elsettenkedős módszer kuka, akkor most rákérdezek. Tudom, hogy nincs jogom faggatni, de ez akkor is idegesítő... De ez miért is érdekel engem ennyire?
Amikor rákérdeztem, hogy mit keresett a szobájában, egyből elfehéredett, és terelni kezdte a témát.
-Szia Ádám!- a következő pillanatban már a folyosó végéről köszönt nekem. Hát jó, ha nem akarsz beszélni, engem sem érdekel.
Elmotyogtam még egy ,,sziát" (amit már biztos nem hallott. Mentem is volna tovább, de hallottam, hogy valaki kinyitotta az egyik szobaajtót mellettem...

Sziasztok! 😄
Igen, itt a 12. rész 😊
Megígértem, hogy sietek ahogy csak tudok a résszel, és ezt sikerült is betartanom 💖
Ez se lett izgalmas rész, de a következőnél már igyekezni fogok, hogy az legyen 😀
Ha tetszett a rész, akkor várom a visszajelzéseteket💞
-Dóri❤