Egy hétfői nap jiminel egy táncterembe mentünk ahol elkezdhetünk probálni a táncversenyre. A táncunkba szerencsére semmi erotikus mozdulatot nem rakot bele de állitása szerint a suli bálon is fel lépünk ahol már az a terve hogy velem még a férfiak farka is felláljon és az összes lány nyála kicsorduljon. Meglepődtem hiszen csak erről a versenyről volt szó a közelgő suli bálról nem. A nemleges válaszal még csak megsem probálkoztam  hiszen amilyen elszántan mondta képtelen lennék ezt befolyásolni.

Már két hosszú órája a táncterembe probálunk, az összhang az már a kezdetektől megvolt ezért ezel nem volt baj. Vértizadva feküdtünk a padlon miután a cravity my turn számára eltáncoltunk a kitalált koreaográfiát. Elsőnek nehéznek tünt de jimin mindenben segitet és még volt olyan kedves hogy a koreoba én is beleszólhatam és olyan mozdulatokat is belerakot amik nekem szimpatikusak voltak.
-Gyorsan tanulsz-lihegte jimin a padlon elnyúlva melettem, fejemet felé forditotam majd rá mosolyogtam.
-Hála neked-feleltem-Nem hittem volna hogy erre a dalra fogunk táncolni, az egyik kedvencem-vigyorogtam felsóhajtva, jimin csak felnevetet behunyt szemekel
-Nekem is az egyik kedvencem és erre a dalra a koreo is pontosan passzol-válaszolta kinyitva szemeit majd újaival kiseperte izadt naracs szinű hajtincseit ami a homlokára tapadt.

Yeosangot továbbra is minden erőmel kerültem de a közös órákon képtelenség volt elkerülnöm, lógni nem akartam mert az lehuza az átlagomat amit nem akartam. Levegőnek nézet ugyan azt csinálta mint én de a semlegeség nem áll jól neki. Hiányoltam a mosolyt az arcán ami mindig ott viritot akarmit is csinált. Hiányzot az ölelése, az illata a szívmelengető mosolya az arcán és a csillogó szemei amik akarhanyszor rá néztem mindig csillogtak. Vajon az én szemeim is csillogtak akarhányszor csak rá néztem? 
Alig három nap és fellépek és a szomorú hogy az a személy akit a legfontosabb emberekhez soroltam nem lesz ott,hogy megnéze életem első nagy versenyi fellépését.Ez az egyetlen ami elszomoritot de még ez sem tartot vissza semmiben. Nem kéne magamat hibáztatnom még is ezt teszem. Mert ez az igaszság én lögtem el magamtól. Ha akkor nem szaladtam volna el akkor még mindig jóba lennénk. Vagy ha elutasitom. De akkor sem lennénk olyanok mint a vallomás előtt. Igy is ugy is megváltozik minden.

*Három nap múlva*

Iszonyú izgalomal jarkáltam fel alá a backstageba amit jimin csak mosolyogva nézet végig. Nagyon izgultam és féltem hogy elrontok mindent. A tenyerem is izadt és csak arra tudtam gondolni hogy mi lesz ha elrontok valamit. Szomorú is voltam mert jiu nem tudot eljönni a szoros munka beosztása miatt. Yeosangot nem kerhetem meg hiszen félek sírva a nyakaba borulnek bocsanatáért esedezve.

-Hagyd már abba nem lesz semmi baj nem kell aggodnod -szólalt meg jimin mikor megelégelte a fell s alá járkálásomat.
-De jimin......-kezdtem volna ha nem vág közbe
-Nincs semmi jimin,most felmegyünk arra a szinpadra és megmutatjuk a tehetségünket-biztatot mosolyogva már nyitotam volna a számat hogy mondjak valamit de az egyik dolgozó beszólt hogy mi jövünk ezért nagy izgalomal vetem egy mély levegőt és probáltam figyelmen kivül hagyni a görcsbe rándult gyomromat,  hunytam be a szememet. Jimin csak megfogta a kezemet majd elmosolyodot oldalra bilentve fejét.

YEOSANG:

Nehezemre eset minden nap levegőnek nézni a legjobb baratomat egyben a nőt akit szeretek. De meg kelet tennem és ezel együtt a mosolyom is halványult. Nem tudtam mosolyogni mert akárhányszor vissza gondolok a vele töltöt pillanatokra mindig fájnak. Jiuért fordultam segitségért hogy ha nem is beszélek vele legalabb annyit mondjon el nekem hogy van? És mi van vele?. Eleget tet a kérésémnek ezért megtudtam minden nap jiminel gyakorol egy táncterembe a versenyre. Nem tehetem róla de mindenfele csúnya gondolatok kusztak a fejembe hogy mit csinálgatnak egyterembe kettesbe. Féltekeny voltam mert lettem volna én jimin helyébe.
Nagy bambulásomból san ébresztetet fel ahogy lehuppant elém a tálca kajajával.

-Kész vagytok?-kérdezte vigyorogva,csak faradtan néztem rá ahogy jongho és wooyoung is
-Miért? Enni sem engedsz nyugalomba?-piszkálgata a kajajat wooyoung
-Zavarlak titeket? Rendben akkor kénytelen leszek egyedül elmenni yeri versenyére-bityesztete le ajkait szinészkedve a jegyeket bámukva a kezeben. Kitágultak szemeim ahogy jonghonak is és wooyoungnak is. Szó szerint kieset a kezemből a villa ami a földre eset koppanva.
-Mire várunk már? Siesünk-állt fel jongho amit követünk és futotunk a kijarathoz. Értetlen pillantasok szinte lyukat égetek a hátamba de egyikünket sem érdekelte.

                              ~♡~

-Mikor jön már yeri?-türelmetlenkedtem a padon ülve. Sannak hála pont olyan helyt kaptunk helyet hogy rá látunk a szinpadra mert pont a harmadik sorba vet jegyeket ez a szeremcsetlen.
-Ne legy türelmetlen, hid el én is unom ezeket a tehetsegteken parasztok táncolasát. Yeri és jimin biztosan félujal is legyőzni őket-felelte wooyoung a telefonjába gépelve.

Minden elsótetedet és egyszer csak a szinpadon felkapcsolodot a vilany. Oldalba bögtem wooyoungot aki felfigyelt erre és meg a telefon is kieset a kezéből megpillantva jimint és yerit. Összeöltöztek mintha egypar lennének amiben remenykedek hogy nem igaz.

(A nyakláncot ne nézétek és kébzeljétek el hogy jiminek is valami hasonló szinű vagy stilusu öltözete van)

A ruhája is eleve magára vonzota a tekintetemet és rajtam kivül bizonyara a terembe tartozkodó összes fiú egyedét. Lábamal doboltam hiszen valami nyugtalanito érzés uralkodot el rajtam.

Mikor megszólalt a cravity my turn cimű száma, azonal neki kezdtek a koreojuknak. Én meg imadkoztam hogy ne legyen erotikus mert akkor nem csak hogy jiminek behuzok egyet de még könnyitenem is kellene magamon. Tátot szájal néztem yerit aki olyan profin mozgot mintha évek otta a szinpadra születtet volna.
Bevalom sosem voltam még táncversenyen ahogy sanék sem ezért meglepődtünk és ilyedünkebe majd nem leforduktunk a padról mikor az itt lévő tömeg elkezdte ordibálni a szövegét a dalnak.

(A dalt ne figyeljétek)