-Yeosang gyere-sietet melém wooyoung ezel muszály volt elszakitanom az énekelő Yeritől-Siesünk -felvete a telefonomat majd megragadva kezemet kezdet el húzni egyenesen a kijárat felé magam mögött hagyva yeri énekelő valóját.

-Még is miért rángatál el onnan?-álltam meg ezel őt is meg állásra késztetve

-Halodtam mi történt a csajodal és gondoltam elmeheznénk inni az majd segit-magyarazkodot halványan elmosolyodva

-Milyen csajomal? Nekem nincs csajom-értetlenkedtem megindulva az étterem felé ahol wooyoung irányitot

-Miért daeun nem a baratnőd?-vonta fel a szemöldökét hajaba túrva lágyan

-Nem-vágtam rá egyből-Soha nem is lesz

Élveznem kelet volna hogy a barátaimal iszogatok egy aranyos kis étterembe de nem tudtam. Máskor röbdestem volna az örömtől viszon most hogy tudom az igaszságot nem tudom. Muszály beszélnem Yerivel de mielőtt megtehetem volna wooyoung elráncigált onnam hogy igyunk egyet sanal és jonghoval aki nem fogta vissza magát és szokatlanul többet ivot mint szokot. Sosem szeretet sokat inni csak annyit amenyinek szügségét érezte most viszont nagyon túl löt a célon.

Egy doboznál többet nem ittam a sojuból mert nem akartam hogy a fejembe szálljon és földrészegen sétálgasak a sötét utcán. Meg aztán még Yerivel is beszélnem kell és azt józanon akarom megtenni és nem részegen. Csak pár órácskát maradtunk de ez is elég volt ahoz hogy besötétedjen és eleredjen az eső. Mindannyiunk közül jongho volt az aki a legtöbbet ivot közülünk ezért őt wooyoung viszi haza ahogy sant is mivel közülünk wooyoung volt az egyetlen aki pár parkoloval leljebb hagyta a kocsiját. Engem is el vittem volna de kedvesen visszautasitotam és miutan elhajtotak szaladtam ahogy csak tudtam hogy elérjem a buszmegálot mielött yeri fellszáll a buszra és elmegy jiuhoz. Meg kelet állitanom és bocsánatot kérnem. Féltem ha jiuhoz mennék ő fejbe ütne és elasna a kertjúkbe de még ez sem tartot vissza ha kell jiuékhoz is lemegyek csak beszékhesek yerivel.

Egy szál póloban futotam nem törödve azal hogy megfázhatok az utcán sétáló emberek furán is néztek de nem törödtem vele csak futotam hogy elérjem. Pont akkor értem el mikor már szált volna fel a buszra ezért gyorsitotam lépteimen és csuklojától fogva állitotam meg hogy felszálljon a buszra.

-Yeri-lihegtem a kezét fogva-Kérlek halgass meg én...én-kerestem a szavamat yeri könnybe lábadt szemeit. Szakadt az eső de ez sem zavart.

-Halgatlak Yeosang-vágot közbe-Rájötél hogy daeun milyen is valójában igaz? Nem hittél nekem pedig mondtam hogy milyen is. Ezen nincs mit meghalgatnom-szipogta majd megtörölve arcát probálta kiszakitani a kezét szoritásomból de nem bírta

-Sajnálom yeri-ah. Sajnálok mind fájdalmat amit okoztam és hogy nem hittem egy olyan fontos személynek mint te. De esküszöm hogy megbántam és nagyon sajnálom-hajtotam le a fejemet vissza tartva könnyeimet

-Késő megbáni -vágta rá de én nem adtam fel

-Kérlek adj egy esélyt hogy rendbe hozzam a hibámat-kérleltem kétségbeesetten. Nem szólalt meg csak nézet szemeimbe ezel még jobban eláztatva saját magunkat a szakadó esőbe állva.

-Egy utolsó esélyt mindenki megérdemel, barátok?-tartota fel a kisujját elnevetem magam a megkönnyebüléstől majd karjaimba vontam jó erősen megszorongatva törékeny testet. Magamba szívtam édes eper illatát ami annyira hiányzot nekem. Jólesően felsóhajtotam majd lassan toltam el magamtól, de lefagytam a pár centi távolságtól ami elválasztot Yeritől, képtelen voltam arra hogy hátrébb hajoljak és megszakitani a szemkontaktust yerivel akinek elvesztem szemei mélységében és szépségében.
Torkomat megköszörültem amit yeri is követet. Elnéztem róla majd hitetlenül megráztam a fejemet és felnevetem az eresz alá húzva yerit.

                             ~♡~

YERI:

Boldog voltam hogy Yeosangal kibékültünk és most már daeun és semmi sem állhat a barátságunk útjába. Megbánta amit éreztete is. Viszont jókedvem ellenére nagyon szarul érezten magamat bizonyára hogy szakadó esőben álltam yeosangal. Biztosan megfázhatam de ez sem veszi el a jókedvemet. Tegnap a következő buszal haza buszoztunk annak ellenére hogy nem lakunk messze a sulitól se jiutól tehát újra a saját szobámba északazhatam mint a konfliktusok előtt.

-Nagyon szarul festesz biztos jól vagy?-kérdezte Yeosang meletem sétálva a suli folyoson

-Semmi baj biztos csak

megfáztam tegnap-nyugtatgatam mosolyogva

-Az is miattam van-sóhajtot fel de én csak felnevetem amire értetkenül nézet rám

-Ne ostrozd magad yeosang-fogtam meg kezét-Nem a te hibád, a lényeg hogy szent a béke-huztam széles mosolygra ajkaimat

-De mond el ha nem érzed jol magad-fenyegetet meg, nevetve bolintotam rá

-Menj csak be a terembe nekem mégbeszélnem kell Ni-Ki-vel-mosolyogtam rá amire felsóhajtva bologatva ment be a terembe én meg rohantam a folyosón Ni-Ki-t keresve mikor meglatam oda kialtotam neki. Iszonyú melegem volt és kezdet elsötétedni minden csak arra eszmelten fel hogy Ni-Ki elkap hogy ne hogy elesek.

NI-KI:

Haverjaimal beszélgetem a tegnap esti mecsről mikor Yeri megszólitot azonal felszaladt a szemökdökömet mert nagyon rosszul festet nagyon kipirult az arca ami arra következtete hogy lehet lázas. Lassultak léptei én meg gyorsitotam hogy elkapjam. Karjaimra tartotam ájult testét, tenyeremet arcára tapasztotam a homloka éget a láztól ezért nem haboztam azonal mennyaszonyi pózban futotam vele karjaimba az orvosi szoba felé........