Felsiettem a lakásomba és hívni kezdtem a legjobb barátnőmet.
-Vedd fel, vedd fel, vedd fel! - suttogtam magamban, mire a harmadik kicsörgés is elhangzott.
-Rose? - hallottam a hangot a telefon másik végén.
-Ide kell gyere! Most! Hozd Kevint is!
-Tessék? Miért lihegsz és mi történt? Egyben vagy?
-Csak gyertek ide! Amilyen gyorsan csak tudtok!
-De Rose...
-Most! - mondtam felérve az ajtóm elé, majd letettem.

A kulcsot elfordítva a zárban kinyitottam azt és köhögve bementem. Talán a sietség volt az oka köhögésemnek, viszont az is megeshet, megfáztam, mivel túl vékonyan öltöztem. Persze ez ebben a pillanatban cseppet sem izgatott, hiszen amiket a mai nap folyamán átéltem, azokról eddig álmodni sem mertem. Ahogy megcsókolt és visszahúzott...
Úgy beszélek, mintha nem erről álmodoztam volna gyermekkorom óta...
Bementem a lakásba és levettem a csizmámat illetve kabátomat, aztán pedig a nappaliba siettem és mosolyogva ledőltem a kanapéra.
A fejem lelógott és egyre csak vissza játszottam az első csókunkat.
Nem sokkal később ajtó nyitásra lettem figyelmes. Felületem. Tudtam, hogy Kevin és Amanda jöttek meg.

-Rose! - hallottam barátnőm hangját, mely izgalommal és félelem telin csengett.
-Itt vagyok - válaszoltam.
-Mi történt?! - sietett be Amanda, utána pedig Kevin.
-Mondtam, hogy semmi baja sincs, Ami - szólalt meg Kevin.
-Ilyen hamar ideértetek?
-Igen, éppen Kevinnél voltam, mikor hívtál...de nem is ez a lényeg! Mi van veled? És miért kellett ennyire sietününk?
-Mr. Hunsford - szólaltam meg egyszerűen vállat vonva.
-Mr. Hunsford? - kérdezte vissza a férfi.
-Várj egyébként mit kerestél Kevinnél? - kérdeztem Amanda felé fordulva.

A nő nem válaszolt, csak összeráncolta a homlokát.
-Mr. Hunsford?
-Igen - mondtam és elmosolyodtam.
-Na ne - vette a lapot azonnal Ami - mondd, hogy nem!
-Mi nem? - kérdezte Kevin hol rám, hol Amandára nézve.

Én csak tovább bazsalyogtam lehajtott fejjel.
-Szóval igen! - suttogta Amanda.
-Mi igen? - kérdezte Kevin teljesen összezavarodva.
-Mindent el kell mesélned! Hogy történt?
-Valaki mondja már el mi folyik itt! - emelte fel a hangját a férfi. - Most lefeküdtetek vagy mi?! - kérdezte ingerültebben. - Úgy értem...

Elvörösödve elnevettem magamat és próbáltam a zavaromat leplezni.
-Szóval igen? - kérdezte hitetlenkedve.
-Kevin, te semmit sem értesz a nőkhöz! - felete Amanda, miután befejezte a nevetés. - Megcsókolta, hát nem egyértelmű?
-Nem, nem az - közölte.
-Férfiak - válaszolt szemforgatva Ami.
-Várj, megcsókolt? - kérdezte felém fordulva. - De akkor...ez volt az első csókod!
-Igen - szóltam halkan.
-Na mesélj el mindent! - ült le mellém Amanda a kanapéra, mire Kevin az asztaltól elvett egy széket, közelebb húzta és leült rá.
-Minden azzal kezdődött, hogy reggel elkésett...

Elmeséltem az egész napomat, a barátaim pedig figyelmesen végighallgattak.
-NA JÓ! - pattant fel legjobb barátnőm mikor befejeztem és fel alá kezdett járkálni, ezzel felvonva magára Kevin figyelemét.
-Most az a bajod, hogy nem neked volt igazad? - kérdeztem nevetve.
-És ha igazam van? Lehet, hogy hazudik! Mármint na neeem biztos, hogy nem herceg! Hogy lenne már az?! És közölte, hogy el akar venni?
-Nem pont így mondta...
-El akar venni mikor csak most ismert meg!!!
-Ami, nem olyan nagy a baj - nevettem.
-Ó, dehogynem! Ez a csávó lesmárolt!
-Férfi és megcsókolt - javítottam ki. - És romantikus volt.
-Emlékszel, amikor közöltem, hogy nem valami herceg? Szerintem lehallgatta a telódat! Tuti. Aztán beadva a "jó fiút" most közli, hogy egy herceg mert, hogy te arra vágysz. De eközben valami orosz titkos szövetség tagja aki naponta öl meg embereket és közbe a pénzét szerencsejátékokra költi!
-Túlreagálja - fordultam Kevin felé.
-Tökéletesen túlreagálja - értett egyet.
-Te mit gondolsz? - a magában magyarázó Amandára lestem, utána pedig vissza Kevinre.
-Szerintem ha tényleg szereted, mellette a helyed.
-Tényleg így gondolod? Nem hiszed, hogy mindez csak valami hazugság?
-Láttam azt a férfit és azt is láttam,  hogyan néz rád. Nem hazudna neked. Ha megtenné nem tudna a szemedbe nézni.
-Igen, biztos, hogy az FBI-nak kell szólni - beszelt inkább magának Amanda még mindig fel alá sétálgatva.
-Ami! - próbáltam hozzászólni, de csak mondta a magáét.
-Amanda - szólalt meg Kevin nem is túl hangosan, mire a nő megállt és felnézett.
Most értettem meg mindent.
-Na ne! - esett le az állam, mire mindketten rám szegezték a tekintetüket. - Köztetek van valami!
-Mi? Dehogy - kezdte Amanda a magyarázkodást.
-Tessék? Hogy köztünk? - szállt be Kevin is, azonban mindketten zavarban voltak.
-Tudtam! El sem hiszem! - pattantam fel és most rajtam volt a sor, hogy fel-alá járkáljak.
-Ti együtt vagytok?!
-Nem! - vágták rá egyszerre.
-Akkor...egy csók? Vagy semmi? De akkor mi van veletek?
-Semmi sincs köztünk, Rose - tekintett szemembe Amanda.
-Hazudsz - mosolyogtam el.
-Rendben talán...volt egy csók, de csak ennyi, semmit sem jelentett! - szólt Amanda nagy hévvel, nem igazán figyelve szavaira.

Miután kimondta látszott rajta a megbánás és Kevinre bámult.
A férfi eleinte megremegett, de aztán arca kifejezéstelen maradt.
-Szeretitek egymást - állapítottam meg. - De miért kéne ezt titkolnotok előttem? A barátságunk miatt? Ó, ne már, tudjátok, hogy nagyon örülök nektek! És Ami, látom mikor nem mondasz igazat- utaltam arra, amit a csókról mondott.
Egyikük sem szólalt meg, a földet nézték.

-Még össze is illettek!
-Köszi Rose, tényleg - mosolyodott el Amanda.
-Most mit hittetek? Hogy majd ellenezni fogom és szétszakítalak titeket, vagy mi? - kérdeztem nevetve.
-Köszönjük Rose - mondta felnézve Kevin is.
-Ezen meg mit köszöntök?! Hát nem egyértelmű, hogy örülök nektek? Mehetünk dupla randira! - persze nem gondoltam komolyan, az Amanda és az én randevúterveim mondhatni cseppet sem hasonlítottak.
-Szóval, Mr. Hunsford biztos, hogy valami maffia vezér, ne bízz benne - folytatta barátnőm, mire én csak mosolyogva megcsóváltam fejemet.