-Nincs kedved nálam aludni? - kérdeztem szinte kérlelve Amanda-t.

Mr. Hunsford elmenete napján az estét egyedül töltöttem volna, így megkérdeztem szőke barátnőmet - irodájában állva, mely szokásosan félhomályban úszott -, lenne -e kedve együtt tölteni az estét.

-Ma? Holnap munkanap van - közölte, mivel általában hetvégenként terveztünk ehhez hasonló programokat. Barátnőm legalábbis úgy nézett ki, mint egy kísértet, kinek arcát is alig láttam. Fehér pólót viselt, felette fekete zakóval; éppen szokásos helyén ült.
-Tudom, tudom. Nem muszáj sokáig fent lennünk.
-Nem leszel Mr. Hunsforddal? Micsoda meglepetés! - ironizált.
-Úgy mondod, mintha minden estémet vele tölteném - ingattam fejemet.
-Hát nem így van? - hagyott némi szünetet. - Oké, mára úgysem terveztem semmit sem. Mia-t és Marguerite-et nem akarjuk áthívni? Bár gondolom az macerásabb lenne... Marguerite-nek holnap suli van, ami azt jelenti, hogy reggel hatkor el kéne indulnia, ha be akarna érni.
-Ettől függetlenül megkérdezthetjük. Legfeljebb nemet mond.
-Igen, persze. Ma ötkor végzek, ha jól haladok.
-Körülbelül én is.
Úgy éreztem magamat Amanda irodájának közepén állva, mint egy rab, akit éppen kivallatnak.
-Akkor utána átmehetünk hozzád. Kell venni valamit?
-Nem hiszem - tekintetemet a szürke plafon felé emeltem. - Nem, nem kell.
-Szuper! Akkor majd találkozunk.
Vettem a célzást, elhagytam a helyiséget, bevonulva sajátomba.
-Mia, van kedved ma nálam aludni? - léptem be.
A lány felemelte smaragzöld szemeit; egyenesen rám szegezte őket.
-Komolyan? - pörgött fel. - Igen, igen, igen! Ez olyan jó lenne! Biztos van egy csomó ottalvós bulis játék! Viszem a varrókészletemet, oké? Varrunk majd Mr. Hunsfordnak egy...nyakkendőt! Mást nem nagyon láttam rajta, amit varrhatnánk. Na mindeeegy, Marguerite jön? Ugye jön, Rose? Vannak otthon társasjátékaim is! Csak mi leszünk négyen?
A hajadon, szokásához híven szóhoz sem hagyott jutni. Hosszú barnás szoknyája földig lógott, nyitott, kötött pulóvere rövid, kék atlétája fölött helyezkedett el.
-Rendben, rendben - nevettem. - Marguerite-et, meg szeretnénk kérdezni, viszont tudjuk, hogy holnap neki iskola van, így...
-Ajj tényleg! A suli mindent elront! Hagyd csak, megkérdezem én - már elő is vette készülékét és szorgosan pötyögni kezdett.
Mindeközben visszaültem helyemre, az íróasztalom mögé, elrendezgettem barna-fehér kockás szoknyám ráncait, ezt követően pedig felnyitottam laptopomat és folytattam a megírt cikkem szerkesztését.
-Azt írta, hogy jön és majd reggel korán megy inkább. Hányra jöjjön?
-Öt után bármikor.
-Oké! Busszal érkezik majd. Annyira jó lesz! Már nagyon várom!
Mosolyogva hagytam rá a göndör, vörös lányra ujjongását.

Megígért időpontban végeztünk Amanda-val. Mia még felszaladt a pár dologért a lakására, amely szerinte nélkülözhetetlen volt.
-Mit fogunk csinálni? Nézzünk majd filmet! - ötletelt Ami, mikor már a nappaliban ültünk.
-Mia hozza az egész varrókészletét és társasjátékokat is.
-Itt vagyunk! - harsogta az említett személy és már be is libbent Marguerite kíséretével a helyiségbe.
-Sziasztok - üdvözölt Marguerite.
-Képzeljétek, lent pont összefutottunk Marguerite-tel! Mit fogunk csinálni elsőnek? Annyi program van!
-Hát lássuk csak... filmet nézhetünk, varrhatunk, zenét hallgathatunk, süthetünk valamit, társasozhatunk is... Najó, tudom! Idézzük szellemet!
-Hoztam egy gyöngyös dobozt. Persze nem muszáj csinálnunk vele bármit is, csak... - szabadkozott Marguerite.
-Csinálhatunk matching karkötőt!
-Mat...mit? - értetlenkedtem.
-Tudod, hogy így...így illik egymáshoz.
-Ó, értem - bólogattam.
-Hol fogunk aludni? - Amanda kérdése volt. - Itt? - nézett szét a nappaliban.
-Ha arrébb toljuk az asztalt, elférünk.
-De mivel kezdjük? Annyira sok a lehetőség!
-A filmet hagyjuk későbbre, az este jó. Előtte jöhet a démon idézés! - mosolygott öntelten barátnőm.
Mia már vette is le hátizsákját és kiszórta belőle tartalmát, utána pedig kiemelt egy egész varrógépet egy vászondobozból.
Pár tű, anyag - mindenfelé színben -, gombok, cérnák hevertek a földön.
-Oké, akkor ezzel kezdjük...
-Egyébként nagyon egyszerű! Csak pár öltés meg egy terv a fejedbe és szinte kész!

Mia részletesen megmutatta, hogyan készíti a saját keze által varrott ruhákat, tárgyakat.
-Igen, ez az öltés itt jó, ugyanígy folytasd a végéig - hajolt a munkám felé.
-Nekem ez nem megy! Még a cérna sem akar átmenni azon a lyukon! -sopánkodott barátnőm.
-Ehhez sok türelem kell.
-Na, az nekem nincs!
-Mit csinálsz Marguerite? - tért át a szőke lányhoz Mia, aki a földön ülve egy papírlapot magának tulajdonítva használta ceruzáját.
-Előbb megtervezem, azt, amit létre fogok hozni.
-Hűű, nagyon szép! - tekintett a rajzra.

Az eredmény végül nem is lett olyan rossz, mint eleinte gondoltam. Egy barna-fehér ruhát sikerült alkotnom, persze Mia folytonos segítségével, utasításaival, viszont végül remek alkotás született belőle. Amanda-nak nehezebben ment, nem igazán az ő műfaja volt ez, bár végül neki is sikerült többé-kevésbé a lila felső. Marguerite megalkotta azt, amit lerajzolt, a sárga virágos ruhadarab mindegyikünk alkotása közül kimagaslott. Mia nem kreált semmit, inkább tanácsokkal látott el mindannyiónkat.

-Huh, ez kemény menet volt - tette le a tűt barátnőm. - Ezután megérdemelték egy Démonok közöttöt!
-Nem nézünk horrort! - ellenkeztem.
-Ahh, rendben - válaszolta lemondóan. - Akkor? Folytatjuk a Disney mesékkel? Bár mindegy mit nézünk, Rose úgyse látta.
-Ez nem igaz, mostanában igenis néztem filmeket! - lebbeztem fel.
-Például? - emelte magasba szemöldökét.
-Tizenkét dühös ember. Holt költők társasága. Ezek igazán tetszettek!
-Egy pillanat - már kezében is volt mobilja. - De hisz' ez fekete-fehér! Ez nem is film!
-Dehogynem! - tiltakoztam.
-Nézzük a 10 dolog amit utálok benned-et - ajánlotta fel Marguerite.
-Igen, igen, az jó!
-Oké, ez lesz a legjobb - egyezett bele Amanda. - Nem modern - fordult felém. - Egyébként nincs is tévéd!
-Nem, nincsen. Hogy tudnánk egyáltalán tévén nézni?
-Rose, léteznek okos tévék! Mindegy, idehozom a géped.
-Mit kértek? - a két fiatalabb lányhoz címeztem kérdésemet.
-Van popcorn? Az a filmhez passzolna.
-Igen, biztos találok. Inni?
-Nem tudom, megyek veled, keresek valamit.
-Vissza is tértem, gondolom mindenki hiányolt - sétált be Ami.
-Addig összepakolok - tekintett végig a szétzilált cérnákon, anyagokon Marguerite.
-Majd megcsinálom én! - szólaltam fel. - Később - néztem a konyha felé, ahol Mia már az italok után keresgélt (éppenséggel az evőeszközök között).
Így segítettem pattogatott kukoricát és kólát keríteni.
-A film beüzemelve - huppant le a díványra barátnőm.
A laptop a kis dohányzóasztalon pihent, amely közelebb állt a kanapéhoz, mint eredetileg.
-Meghoztuk a kaját is! - Mia sem csendesült el.
-Köszi, Marguerite, hogy összepakoltál - pillantottam végig a szobán.
-Nincs mit - mosolygott leülve Mia mellé.
Én is helyet foglaltam a barátnőm és vörös hajadon között kihagyott ülőhelyen.
-Milyen műfajú? - firtattam.
-Romantikus - válaszolta Marguerite.
-És te szereted? - kerekedett ki a szemem.
-Aha, Kat emlékeztet magamra - válaszolt Ami.
-Egyébként Shakespeare egyik műve alapján készült a film. Melyik is? - gondolkodott Mia. - Valami...bakrancos hölgy, vagy ilyesmi.
-Makrancos hölgy? - kérdeztem vissza.
-Ahaaa, az!

A filmet Mia folyamatos magyarázása szakította néha-néha félbe, nem mintha bántam volna. Nem a műsor hibája volt, hiszen az tetszett aránylag (inkább a fekete-fehér imponált számomra), csupán a lány boldogsága rám is hatott. Szomorúnak nem mondhattam magamat, mivel a barátaim társaságában tölthettem az estét.

-Az enemies to lovers trope amúgy a legjobb - nyilatkozta Amanda. - Én meg kaptam egy friends to lovers-t! Borzasztó!
-Az enemi...tessék?
-Tanulsz még angolul, Rose? - Marguerite-tól származott a kérdés.
-Az enemies to lovers trope azt jelenti, hogy ilyen ellenségekből lesznek később szerelmesek, mármint beleszeretnek egymásba, miközben ellenségek. A trope meg a szál - magyarázta a vörös hajú. - A friends to lovers pedig ugyanez csak barátokkal. Mint Amanda és Kevin!
-Ó, rendben...Igen, még járok a tanfolyamra.
-Te és Mr. Hunsford strangers to lovers vagytok. Vagy soulmates trope-os.
-Mr. Hunsford is aludt már itt? Roseee mondd, hogy aludt itt!
-Mr. Hunsford? Itt? - lepődtem meg. - Nem, miért aludt volna ő itt?
-Már vagy...mióta is vagytok együtt?
-Ez a hetedik hónap.
-Az már több, mint fél év!
-Nem tervez valamikor visszatérni Angliába?
-Igazából... Ma ment vissza.
-Visszament? - kérdezték egyszerre hárman.
-Holnap lesz az atyjának a születésnapja - magyaráztam.
-Mikor tudtad meg?
-Nem is szóltál!
-Ma. Ma tudtam meg az indulása előtt.
-Ma? Ez az ember... Fuh, én halálra unnám magamat Mr. Hunsford mellett egyébként. Mármint nem rosszból, nagyon bírom, a stílusa olyan neked való, Rose, de... Túl unalmas nekem. Kevin is! Ahh, ha nem szerveznék programokat... Kevin csak... Nem tudom, hogy bír ki. Ti, hogy bírtok ki? Elviselhetetlen vagyok.
Meglepődtem barátnőm hirtelen őszinteségét illetően.
-Ez nem is igaz - mondta Marguerite.
-Ó, dehogynem! Kérdezd meg a bátyádat. Vagy Rose-t.
-Csak néha - mosolyodtam el.
-Én... Próbálom ellökni magamtól azokat, akiket szeretek - pásztázta a földet.
-Mi mindig itt maradunk - válaszolta Mia.
-Minket nem tudsz ellökni - folytatta Marguerite.
-Ha pedig megteszed - márpedig számtalanszor tetted már meg -, úgyis visszajövünk.
Amanda félszeg mosollyal pillantott végig rajtunk.
-De, mindegy, ott tartottam - váltott témát -, hogy én pontosan tudom, mi folyik itt!
Furcsán pillantottam Ami-ra.
-Hazajön és magával fog vinni!
-Mr. Hunsford?
-Igen!
-Angliába? Mégis miért tenné ezt?
-Hogy megismerd az apját. Aztán megkéri a kezed és happy end!
-És én megyek hozzátok a kastélyba a pónikhoz! Rose, lehetek a te tanud az esküvőtökön? Légysziii!
-Esküvő? Mia, Ami, nem fogja megkérni a kezem, egyelőre biztos nem!
-Oké, de később. Ha egyszer lesz az esküvőtök - a lány nem adta fel. - Lehetek?
-A tanum? Igen...ha szeretnél, persze.
-Ez az! Marguerite, te leszel majd koszorúslány!
-Azért ennyire ne szaladjunk előre, oké? - sóhajtottam.
-Nem sütünk valamit? Már tökre beleéltem magamat.
-Oké, persze - egyeztem bele. - Mit?
-Csináljunk ilyen kis sütiket! - vetette fel az ötletet Marguerite. - Mindenfelé alakban. Szív vagy csillag...
-Igeeen, ez jó!
-Oké, bár már látom mi lesz a vége...
Nos igen, jól gondoltam. A sütésből mindnyájan csupa lisztesen keveredtünk ki, noha a végére az apró finomságok is a sütőbe kerültek.

-Csináljunk karkötőt! - ajánlotta fel a már megmosakodott zöld szemű lány.
-Itt vannak a gyöngyök - vette elő dobozát a szőke barátnője.
Zene hallgatás közben készítettük a karpereceket, melyek mindegyikünk kedvenc színét képviselték és volt benne egy - mindenki számára ugyanolyan színű és formájú -, fehér kis virág.

-Tudjátok mi a kövi? MBTI teszt! - harsogta Amanda, miközben a süteményeket fogyasztottuk.
-Az micsoda? - kérdeztem vissza.
-Egy személyiség teszt! Nagyon jó, én már megcsináltam, de megcsinálom újra veletek, hogy ugyanaz jön e ki!
-Igen, igen, csináljuk! - ismételgette a két fiatalabb lány.

Amanda Dupont kérdésére végigverekedtük magunkat a száz kérdésen, amelyet a honlap felhozott. A legvégén kiírta az eredményt és a betűket, amelyek kiadták a személyiség típusunkat. Nekem a Mediátor, azaz INFP, amely az angol introverted, intuitive, feeling, perspective szavakból tevődött össze. Barátnőmnek ugyanaz jött ki - elmondása szerint -, mint azelőtt; a Vitázó, ENTP. Mia-nak a Kampányfőnök, ENFP jutott, Marguerite-nek pedig a Kalandvágyó, ISFP.

-Olyan fáradt vagyok! - szólalt meg Mia már pizsamában a kanapén fekve.
-Fáradt? Fáradt!? - hitetlenkedett Amanda. - Még szellemet idézünk!
-Akkor nem vagyok fáradt! - kiáltotta felpezsdülve.
-Nekem még holnap suli is van - szakadt fel Marguerite-ból egy mély sóhaj.
-Miért, nem szereted?
-De, de, nagyon! Sokkal jobban, mint az előzőt. Köszönhetően nektek. Az iskola viszont iskola.
-Mingyárt nyár van - bíztattam.
-És akkor még több közös programot szerveztünk! Mármint, ha Rose elmegy Mr. Hunsforddal Angliába, akkor sajnálom, de majd odaképzelünk - vetette rám tekintetét vörös fürtjeit lelógatva Mia.
-Hiszen szó sincsen róla, hogy odamennék!
-Gyertek már idézni! - hangoskodott barátnőm már a fürdőm felől.
-Én megyek! - futott utána Mia.
-Rose, Marguerite? - mindketten megráztuk fejünket. - Unalmasak!
-Ne törjetek el semmit, jó?
Már késő volt, ugyanis hatalmas csörrenéssel zuhant valami a földre.
-A szellem csinálta! - mentegetőzött Mia.
-El sem kezdtük a szertartást... Tudja, hogy mit akarunk!
Fejcsóválva sepregettem össze az üvegszilánkokat, melyek a fogkefe tartó pohár maradványai voltak.
Nem bosszantott, pohárból bármikor vehetünk újat, azonban barátokból nemigen.

-Sajna alszik - Ami csalódott tekintettel jött vissza.
-A démon? - ráncoltam össze homlokomat.
-Vagy Mr. Hunsforddal ment Angliába! - telepedett le a díványra és betakarózott a rajtam lévő takaróval, melyet feléje nyújtottam. - Úgy, de úgy kibeszélnék valakit!
-Kibeszélni? Miért? - zavarodtam össze.
-Hát olyan jó érzés - vont vállat. - Kezdjük már is a főnökünkkel! Mármint Mr. Darren - akit soha sem láttam -, aki intézi elvileg a fizetésünket, szerintem valamit nagyon félreszámolhat! Más újságoknál sokkal, de sokkal kevesebbet keresnek az alkalmazottak! Arany életünk van! Milyen bőkezű!
A férfi nevének említésére összerezzentem.
-Igen...Az, bőkezű - motyogtam.
-Nagyon kedves! Én sem találkoztam még vele, viszont mikor felvett semmit sem kért tőlem, nem kérdezte, hány éves vagyok és nem érdekelte, hogy éppen csak befejeztem a gimit!
-Az is fura, hogy csak Rose-nak van titkárnője! Biztos téged jobban szeret!
-Biztosan nem - feleltem ajkamba harapva.
-Mondjuk tuti te írsz a legjobban. Az is menő, hogy külön irodáink vannak, máshol ez sem így van. Lehet, hogy Mr. Hunsford a tulajdonos!
-Az kizárt - kacagtam.
-Akkor meg ki, talán René? - máris arcomra fagyott a mosoly, ahogyan Mia-éra is. - Miért is szakítottatok olyan hamar? - fordult Amanda a vörös hajú felé.
-Izé... Veszekedtünk és itthagyott - emlékezett vissza.
-Chh, férfiak! Milyen érthetetlenek! Egyébként, Rose, bánod, ha tönkretesszük a párnáidat? - hirtelen jött Amanda puhatolózása.
Már ajkamon tudhattam a visszakérdezés szavát, mikor hirtelen arcamon érezhettem Ami párnáját, amelyet a megvetett kanapé széléről emelt le.
-Hé! - kaptam fel sajátomat és visszaadtam az ütést.
-Párnacsataaa! - kiáltotta Mia leugorva a díványról.