Felsiettem a lépcsőn. Nem igazán értettem mi is folyik itt. Mikor felértem Kevin ugyanott állt, mint mikor lementem.

-Mit műveltél? - kérdeztem tőle. - Ez meg mire volt jó?
-Hé, Rose, nyugi már! Ez csak...
-Nem. Nem vagyok nyugodt és ezt nem is várhatod el tőlem. Miért csináltad ezt?
-Én csak meg akarlak védeni!
-Mégis mitől?!
-Inkább kitől...
-Hagyjuk már! Mi bajod van Mr. Hunsforddal? Egyszer az életben lennék boldog, de nem, valakinek nyilván bele kell szólnia. Én csak nem értem a férfiakat!
-A szerelem elveszi az eszed - járkált fel-alá Kevin.
-Honnan tudod, hogy szerelmes vagyok! Lehet, hogy csak egy barát!
-Barát? Nevetséges.
-Féltékeny vagy?
-Mi? - nézett fel rám - Miért lennék az?
-Szóval igen.
-Nem én...Rose értsd meg, mi csak meg akarunk védeni!
-Mi? Amanda is benne van? Tudhattam volna... Menj el.
-Rose...
-Azt mondtam, menj el!
-Nem tudod miket beszélsz, ez az ember teljesen a hatalmába kerített...
-Te hallod miket mondassz?! Miért olyan nehéz elfogadnod, hogy ő egy jó ember?
-Mert mi van ha nem az? Azt sem tudod, hogy működik a szerelem, Rose.
-Szerelem! Az egész emiatt a talán túlértékelt fogalom miatt van? Talán tudom, hogy működik. És talán mostmár érzem is. Én szeretem őt, Kevin! - ejtettem ki önkívületemből a két szót, amely még engem is meglepett.
Tényleg azt mondtam, hogy szeretem? Vajon így van?
-Mindig így kezdődik. Szereted, aztán pedig másnapra hirtelen eltűnik és nem jön vissza.
-Hagyd abba! Ő nem olyan mint a többi férfi!
-Aztán meg itt fogsz sírni miatta...
-Ő nem tesz szomorúvá! Sosem tett!
-Akkor miért vannak könnycseppek az arcodon?
-Én nem...
-Ne próbálj hazudni.
-Mert attól féltem, hogy elveszítem.
-Attól nem félsz, hogy engem veszítesz el.
-Kevin, mi bajod van?! Semmit nem tett ellened! Ahogy én sem!
-Mi a teljes neve? Hol lakik? Mit tudsz egyáltalán róla? Na látod. Konkrétan semmit. Semmit sem tudsz róla, Rose!
-Elég. Én ezt nem hallgatom tovább - fordítottam hátat.
-Eltaszítasz azzal, hogy mellette döntesz.
-Nem döntök senki mellett sem.
-De, dehogynem.
-Ha pedig igen, azt csak magadnak köszönheted.
-Rose kérlek...
-Menj innen. Azt hiszem egy ideig nem is fogunk találkozni.
-Vigyázz magadra mert én már nem fogok rád - szólt hidegen a férfi és távozott.