Hiába voltak csukva az ablakok, az autók lanyha morgása, amint végig pöfögtek a latyakos, fagyott úton, tisztán behallatszott. Az egyik szobából lágy hangon szólt valamelyik nagy múltú mester trillázó dallamsora, és betöltötte az egész, hatalmas lakást. A kinti fényt pótolandó szinte mindenhol égtek a lámpák, lágyan aranyos fénnyel borítva mindent. Egy mézbarna fej gunnyasztott a kanapé párnáin, s az elnyúló test, mint szétfolyó viasz terült a nappaliban trónoló ülőalkalmatosságra. A két gesztenyebarna szem kipattant, és tulajdonosuk aprót nyögve felült. Megvakarta tarkóját, s a csuklóján lévő vízálló sportórára pillantott. Lassan kezdődött az esti műszak, haladéktalanul el kell indulnia a kórházba, ha nem akar elkésni. Kicsit még nyomottan a szunyókálástól indult egy langyos tust venni, majd a fürdőből kilépve tiszta ruha után kezdett kutatni. Lekapcsolta a mindenhol duruzsoló zenét, és a lámpákat is egymás után. Csapott sapkáját felcsapva, kék szövetsálját nyaka köré csavarva, belebújva vékony, de jól szigetelő ballonkabátjába markolt rá az ajtókilincsre. Behunyt szemekkel koncentrálva végig gondolta, hogy minden nála van-e, amire szüksége lehet, majd megbizonyosodva fordított a gombon, és mellbe vágta a hideg. Az ajtót becsukva a jeges, januári szél nagy adag hópelyhet vágott az arcához, egy pillanatra elvakítva őt, így megállt. Kitörölve a zavaró tényezőt látószervéből indult is volna, ha nem érez valami finom húzást a kordbársony nadrágjának szárán. Már azt gondolta, odacsukta magát az ajtóhoz, de letekintve sokkoló felfedezés fogadta.

- Te meg mit keresel itt?! - a felkiáltást részint elnyomta a szél, de a címzetthez azért eljutott. Egy apróra összekucorodott, fekete csomag pihent az ajtó mellett, amit lassanként belepett a friss hó. Gabriel alig hitt a szemének, de mivel a havat már kipislogta onnét, el kellett fogadnia, hogy egyik munkatársa kucorog a tornácán.

- Mégis mióta ülsz te itt?! Mégis mit gondoltál?! Idióta... - az utolsó szót magában motyogta, miközben remegni kezdő ujjai a kabátzsebében lapuló kulcsai után nyúltak, és kissé ügyetlenkedve kinyitották az ajtót. Vagyis szabályosan berontottak, minek következményében a szerencsétlenül járt nyílászáró hangosan csattant a falon, leverve néhány pulóvert az előszobaszekrényről. Márpedig Gabrielt ez aligha érdekelte.

Annál inkább merevre fagyott társa, akit igyekezett a lehető legóvatosabban becipelni. Ahogy felemelte a karjaiba, azonnal átjárta testét az a dermesztő hideg, ami a szerencsétlen kupacból áradt. Nyögvenyelősen elszenvedte magukat a nappaliig, és leültette terhét a kanapéra, remélve, hogy egy kevés melegség maradt még régebbi fekvőhelyén.

- Mindjárt jövök! - ezzel eltűnt a konyhában. Azonnal, szinte még futtában bekapcsolta a vízforralót, és előtúrta a szekrényből az összes teát. Kiborította a filtereket a pultra, őrült mód keresve a megfelelőt. Végül egy kamillásat választva előkapott egy poharat, beleöntve a kész, gőzölgő vizet, és beledobva a filtert. Mozdulatát egy hangos puffanás szakította félbe, mire aggódva, kezében egy - véletlenül - whiskys pohárba töltött teával visszasietett a nappaliba. A küszöbön megállva önkéntelenül eldobta a kezében tartott meleget. A fekete csomag, amit itt-ott már sötétebb foltok tarkítottak, jelezve, a hó elolvadt, mozdulatlanul hevert a dohányzóasztal és a krémkárpitos ülőalkalmatosság között.

- Silas! - az aggódó kiáltást aggódó tettek követték. Gabriel eszét vesztve térdepelt a szőnyeg szélére, megpróbálva hátára fordítani Silast. Hirtelen észbe kapva veszettül kezdte lehámozni a vastag, átázott kabátot Silasról. Alatta egy magzatpózba merevedett, törékeny testet talált. Bőre fehérén élesen világított piros orra és füle, és vészjóslóan kéklő szája nem sejtetett sok jót.

- Silas...

Gabriel megpróbálta kiegyenesíteni a testet, de az izmok ellenálltak neki. Félt, hogy nagyobb feszegetéstől elszakadhatnak, így a vékony arcot simogatni kezdve gondolkodóba esett. Végül elszántan ölébe kapva kollégáját nekiindult az emeletre vezető lépcsőnek. Fokról-fokra nehezebben haladt, de emberélet volt a tét, így nem tétovázhatott. Vállal lökte be a fürdő ajtaját, és a hatalmas kád elé guggolva, ölben tartva Silast, nagy sugárban engedni kezdte a vizet. Mikor már nagyjából félig telt, Gabriel óvatosan beemelte lélegző csomagját a vízbe. Fejét karjában tartotta, mint egy újszülöttnek, és fokozatosan dörzsölgetni kezdte Silas vállát. A víz lassan minden ruháját átitatta, közszemlére téve csontos, vékony alakját. A kabát alatt viselt egyetlen ing szomjasan tapadt a sápadt bőrre.

- Silas...

A következő pillanatban a kádban tehetetlenül fekvő Silas kicsúszott az őt tartó karjaiból, és a víz alá bukott. Alig mozdulva az előbbi magzatpózból feje azonnal víz alá került.

- Silas! - Gabriel -maga sem tudta miért - ösztönösen utána ugrott, pontosabban lépett a kádba. Úgy térdelt mellé, mint nemrégiben a szőnyegen, térdeire fektetve az eszméletlen fejét. Kicsit feljebb csavarva a hőmérsékletet, folytatta a kihűlt test dörzsölését, ami annak ellenére, hogy csaknem tíz perce ázott a harminckét fokos vízben, még mindig jégcsap volt. Gabriel nadrágja már a vízbeérkezéskor átázott, a felfröccsenő víz ingén is ejtett pár nagyobb foltot. Fokozatosan emelte a víz hőmérsékletét, lassan amatőr szaunává változtatva tulajdon fürdőjét.

Közel fél óra ázás után, Silas izmai lassan engedni kezdtek, elengedve a kényelmetlen testhelyzetet. Gabe most vette észre, milyen halkan lélegzik, eddig észre sem vette az apró szusszanásokat, amik most egyre erősödtek.

A kádban eltöltött egy óra végül meghozta gyümölcsét: Silas testhője közel normálisnak volt mondható, habár bőre sápadt maradt, és arca úgy vöröslött, mint a pünkösdi rózsa. Valószínűleg a láz miatt.

- Silas...

Gabriel kiemelte a most már ernyedten lógó testet a bolyhos, fehér szőnyegre, és törölközőket hajkurászott a szekrényben. Pár fürdőlepedővel kiegészülve tért vissza folytatni a kúrát. Visszatérdelve Silas mellé lassan kigombolta a most már izzadságtól is csatakos inget, és messzire elhajította. Egy pillanatig habozott, majd cseppet szégyenlősen, de határozottan folytatta a vetkőztetést. Emberélet forgott kockán, mindenki más is hasonlóan cselekedett volna.

- Silas...

A végül már csak egy szál alsógatyában fekvő gyámoltalan Silast a puha textilekbe csavarta. Mikor végzett, óvatosan a test alá nyúlt, és felemelte. Silas torkából ekkor halk nyögés tört elő, de az elpiruló Gabe betudta a láznak.

Lassan lépkedve vitte a hálóig, ahol a bevetetlen ágyra fektette, és mindhárom rendelkezésre álló vastag takaróját előkotorva a szekrény aljából bebugyolálta a félájult rongybabát. Talált pár forróvizes palackot, azokat megtöltve a test mellé, a takarók alá helyezte.

- Silas...

Nem szívesen hagyta volna ott lázas kollégáját, de le kellett mennie telefonálni, és kávét főzni. Hosszú éjszaka elé nézett.

Szerencsére - és ki tudja, hogyan - egy régi kempingágy is kikerült a mélytorkú szekrényből, ami a franciaágy mellé költözött, s várt, hiába. Gabriel ott térdelt, ült, feküdt és állt Silas mellett egész éjjel. Lelkiismeretesen cserélte a palackokat, és mérte a lázát, ami egész éjjel harmincnyolc és negyvenegy között ingadozott.

A reggel félig szunyókálva érte a kempingágyon. Rossz szájízzel és összeragadt szemekkel tántorgott le a konyhába egy újabb adag kávéért. Lába fáradt csoszogását a telefonja rémes csörgése szakította félbe.

- Halló? - szólt a kagylóba. Válaszul dühödt, rekedt ordítást kapott, egyenesen főnöke torkából.

- Gabriel Hills! Azonnali magyarázatot követelek! Hol a jó fenében kódorogtál te egész éjszaka?! Ha?! - Gabrielbe fájón hasított a felismerés: mikor lement megfőzni az első adag kávéját, Silas fürdetése után, gondolatai elkerülték a telefont, habár emlékszik, hogy ezt is meg akarta ejteni.

- Válaszolj, ha kérdeznek Hills! Nem hallod?!

Gabriel nagyon is hallotta, de megfelelő választ nehezen tudott előcsikarni magából. Végül mélyített amúgy is mély tónusú hangján, és hátradöntötte fejét, hogy náthásnak hangozzon.

- De haragudjod Mr. Brow, de azt hiszeb, elkapott valabi influenza. Azt hiszeb, jobb, ha kiveszek pár szabad dapot. - a vonal végén csend, egyetértő hümmögés hangzott, majd egy komolytalan figyelmeztetés, végül a vonal bontott. Gabe sóhajtva kapcsolta be a kávéfőzőjét, ami halkan kerregett.

Nyugalmas félálmából hangos kiáltás riasztotta fel, amit duhogás, majd nehéz tárgyak zuhanása követett. Rémülettől elszoruló torokkal iramlott fel a lépcsőkön, kettesével szedve a fokokat, és csak a háló küszöbén fékezett le lihegve.

Silas egy lepedőt maga köré csavarva égővörös fejjel rohangált fel és alá. A kempingágy felborítva, ahogy néhány könyv is a földön landolt, a polcon hagyva poros nyomát. Silas torkából artikulálatlan kiáltások, és érthetetlen szavak sora tört elő, miközben homályos tekintettel hadonászott, vékony kezei irtózatos sebességgel kaszáltak a levegőben.

Gabriel próbált lehiggadni, és közel férkőzni a zavart tekintetű tombolóhoz, s egy óvatlan pillanatban rávetette magát. Még a tegnapi inge volt rajta és a fürdőlepedő is köztük volt, de azokon keresztül is érezte a tűzforró testet. Silas minden porcikája lángolt, miközben tudatlanul vergődött jóakarója karjaiban.

- Hagyjátok a lila kutyát, majd mindjárt megőrli a szélmalmot, és akkor lesz tejünk! Kapjátok el a repülő zsiráfot, mert megeszi a pirítóst! - ilyen, és ehhez hasonló zagyvaságokat kiáltozva Silas kitépte magát Gabe karjai közül, ezzel lerántva magáról az egyetlen textilt, ami rajta volt. Ott állt tehát egy alsógatyára vetkőztetett, lázálmoktól szenvedő, és egy gyűrött inges fiatalember, szemben egymással egy feldúlt hálószobában.

- Ha el akartok rabolni, undok kis lények, akkor csináljátok rendesen: legyen nagy fény, meg minden! - ezzel Silas folytatta őrjöngését.

Gabrielnél azonban betelt a pohár. Ővele aztán ne szórakozzon egy majdnem pucér, lázas srác! Határozottan lerángatta magáról az ingét, és újra Silas felé indult. Beszorította a sarokba, és elkapta a csuklóit, majd vonszolni kezdte a fürdő felé.

- Ne! Nee! - a kétségbeesett kiáltozás nem hatotta meg, beállt a kádba, maga után húzta Silast, majd megnyitotta a hideg vizet. Silas sikított, bőrét égette a zuhanyrózsából előtörő fagyos folyadék, de elméje egyre tisztult. Lassan felfogta, mi történik: egy szál boxerben áll a zuhany alatt, míg valaki félig-meddig a falhoz, és magához szorítva tartja őt. Lábai kezdtek gyengülni, és az egyetlen szilárd dologba kapaszkodott, amit elért: Gabrielbe. Ő a hóna alatt átkarolva tartotta talpon lassan eszméletét vesztő kollégáját, és melegebbre állította a vízsugarat. Hamarosan gőz lepett be mindent, kartávolságnyira sem lehetett látni.

- G-Gabe... - az elhaló hang épp, hogy csak áthatolt a csobogáson. Silas hirtelen-kék szemei megmentője gesztenyebarna íriszeibe fúródtak, és nem akartak elszakadni onnan. Szája még nyitva volt, tátogott valamit, de nem lehetett hallani. Lábai megroggyantak, mire Gabe elzárta a csapot. Óvatosan kikászálódott, majd a kádba fektette Silast. Egy törölközővel a kezében visszatérve leitatta a már békésen szuszogóról a nedvességet, majd karjaiban cipelve visszavitte az ágyba. Ismét jól bebugyolálta, és nekiállt rendet rakni. Az izzadságtól csatakos törölközőket betette a szárítógépbe, majd visszatért a hálóba. Felállította a kempingágyat, azonban annak egyik lába kitörött, így kénytelen volt összecsukni, és félretenni. Nem maradt más, mint a franciaágy ellentétes oldala. Felvett egy új pólót, mackót húzott, és felkészült az alvásra.

Azonban eszébe jutott, hogy hátha éjjel Silas kitakarózik, s akkor még jobban megfázhat. Megint kotorászni kezdett a szekrényben, és talált egy régi, hosszított aljú karácsonyi fölsőt, amit még egy nagyon régi barátnője kapott a szüleitől karácsonyra. Mikor szakítottak, a fejéhez vágta, mondván nem kell neki, amúgy is hülyén áll rajta.

Jobb ötlete nem lévén, Silas mellé térdelt, és nagy nehezen felültette. Átbújtatta fejét és kezeit a ruhán, majd gondosan visszafektette őt a gyűrődött lepedőre.

Gabriel tekintete egy pillanatra Silason ragadt, s megállapította, hogy szerencse, hogy ilyen vékony, máskülönben nem ment volna rá a ruha. A sajátjait nem szívesen adta kölcsön, így most megúszta. Azonban hirtelen azon kapta magát, hogy Silas ruhából kilógó nagyon is karcsú lábait stíröli, és különben is, nem is áll neki olyan rosszul ez a karácsonyi mintás szörnyűség!

Szemeit megdörgölvén elhessegette a gondolatot, és az ágy másik felére ült. Egy tapsolással lehúzta a hangvezérléssel működő rolókat, majd elnyúlt az ágyon. Nem tudta, mennyi az idő, hogy mennyit álltak a zuhany alatt, de még délelőtt lehetett, mert egyik autót hallotta a másik után menni. Ám a roló valahogy kirekesztette a külső zajokat, így fülére ráült a csönd. Kis idő múlva helyette bekúszott fülébe Silas gyors, egyenletes szuszogása, és lassan álomba ringatta őt.

- Silas...