Boldogan pattantam ki az ágyból. A tudat, hogy én lettem Kim Taehyung barátnője, adott nekem egy kis önbizalmat. Hiszen ki ne akarna, a suli legnépszerűbb pasijának a barátnője lenni? Ma elhatároztam, hogy nem megyek apa kocsijával, helyette inkább gyalog megyek. Igaz hosszú lesz az út, ami az én lábamnak nem túlságosan jó, de most először vagyok szerelmes és ezért megéri.

- Apa én már indulok is! - baktattam le a lépcsőn mosolyogva.

- Kicsim, majd én beviszlek, ahogyan a testvéreidet is.

- Nem szükséges, de azért köszönöm. Ne aggódj, nem lesz bajom apa! - nyomtam egy puszit az arcára, majd felkaptam a táskámat, és a botommal a kezemben indultam útnak. Most először éreztem magamat ilyen boldognak, mióta anya meghalt. Kifejezetten jót tett, hogy megerőltettem a lábamat. Meg aztán, egy kis friss levegő sosem árt. Mikor megérkeztem, Yuri ott ücsörgött egyedül a lépcsőnél. Ott tartottam, hogy egyszerűen otthagyom, de mégsem voltam rá képes. Inkább odapattantam mellé.
- Látom valaki rossz kedvű! - böktem meg a vállát, mire rám nézett.
- Ha Eun te meg, hogy kerülsz ide? Azt hittem, hogy nem fogsz megbocsátani.
- Először ez volt a célom, de esélyt sem adtam arra, hogy megmagyarázd.
- Valóban Taehyung barátnője voltam, de még az iskola kezdetekor, amikor még nem utáltad őt.
- Köszi, hogy elmondtad a dolgot. Egyébként nem utálom már Taehyung - ot egyáltalán! - vigyorogtam.
- Hallgatlak! - emelgette a szemöldökét, mire én elnevettem magamat.
- Szóval tegnap megismerhettem, milyen az igai Kim Taehyung és rájöttem nem is olyan rossz arc, mint képzeltem.
- Valami azt súgja, hogy nem csak ennyi történt!
- Nos ha azt mondom, hogy a barátnője lettem elhinnéd?
- Mi csoda? - sikította Yuri, majd felpattant a helyéről - Te vagy Kim Taehyung barátnője! - kiabálta úgy, hogy legalább a fél iskola meghallotta.
- Nocsak a stréberséged és a nyomorultságod végre eredményt hozott? - sziszegte a mostoha banya, mire én elengedtem a fülem mellett.
- Engem legalább szeretnek, nem úgy mint téged Naeun! - nevettem el magamat, mire a mostohabanya jobbnak látta, ha elhúzza a csíkot.
- Ezt most jól megkapta! - vigyorgott Yuri és lepacsizott velem. Az órák elkezdődtek, de én nem tudtam másra figyelni, mint Kim Taehyung eszméletlenül dögös mosolyára, amivel az órán legalább háromszor megajándékozott. Még most sem tudom teljes egészében felfogni, hogy egy pár lettünk. Az óra utolsó 10 percében megrezgett a mobilom és láttam, hogy a drága V küldött nekem üzenetet.

~V: Mostanában nem hallottam felőled!
~Álomlány: Nem én tűntem el, hanem te! Egyébként meg nem beszéltük meg ezt az egész szeretlek dolgot. Talán magyarázatot kellene adnod, vagy valami!
~V: Válasz kell? Akkor gyere ma hétre a gördeszkapályához és ott megkapod a választ.
~Álomlány: Miért kell odamennem? Hiszen telefonon beszélgetünk!
~V: Szeretnéd megtudni végre, hogy ki is vagyok valójában? Szerintem nagyon tetszenék neked!
~Álomlány: Ilyen hamar? Nem hiszem, hogy készen állok erre! Túlságosan korai ez még.
~V: Ne csináld már Ha Eun! Mégis meddig akarsz még várni erre? Fontosnak tartom, hogy végre személyesen is megismerkedjünk!
~Álomlány: Rendben van, akkor este találkozunk! - erre lezártam a mobilt. Most mégis mit csináljak? Teljesen be vagyok tojva ettől a találkozástól. Hiszen mégiscsak a netes legjobb barátommal fogok találkozni, aki nem mellesleg néhány napja azt írta nekem, hogy szeret. Ráadásul azt sem tudom, hogyan ecseteljem ezt Taehyung - nak anélkül, hogy megbántanám. Remélem nem fog érte nagyon haragudni. Miután véget ért az óra, oda is mentem hozzá.
- Taehyung!
- Mi történt Ha Eun? A nővéred megint bántott? Én majd elintézem, ne aggódj!
- Nem arról van szó! Tudod ma találkozóm lesz egy fiúval, akivel a neten lettünk barátok. Szerettem volna, ha erről te is tudsz.
- Nagyon édes vagy, de nem kell nekem mindenről beszámolnod! Soha nem sérteném meg a magán szférádat, szóval nyugodtan menj csak el és találkozz a barátoddal!
- Túlságosan nyugodt vagy, de kedves tőled, hogy nem kezdesz féltékenykedni!

- Hiszen a barátnőm vagy, semmi okom sincs féltékenynek lenni! Meg aztán nem akarlak elmarni magam mellől! - magához húzott és a száját az enyémre tapasztotta. Jóleső érzés volt a csókja, megmelengette a szívemet. De akkor is zavart, hogy ennyire nyugodtan kezelte azt, hogy találkám lesz V - vel. Sajnos nem túl sok időnk maradt egymásra, mert a tanítás folytatódott. Irodalmon sikeresen bemutattuk a zabhegyezőt Guk - al, amire természetesen mindketten ötöst kaptunk. A tanár úr külön meg is dicsért minket, amiért ilyen lelkesek voltunk. Az óra vége előtt azonban Taehyung hirtelen kikéredzkedett az óráról és az arcán látszott, hogy valami nagyon nem stimmel. Az óra végén egyenesen a fiú mosdóhoz mentem, mivel Taehyung szinte felszívódott. Kicsit féltem benyitni, de végül mégis megtettem. A testem megfeszült, mikor láttam, hogy Taehyung ziláltan, a verítékében úszva ütögetni a mosdó falát az öklével. A tekintete metszően jeges volt, én pedig alaposan megijedtem. Még sosem láttam őt ilyennek.

- Taehyung, minden rendben? - kérdeztem, miközben egy kicsit közelebb mentem hozzá.
- Mit akarsz itt, nem látod, hogy nem vagyok jól! - ordított rám, én pedig egy pillanatra összerezzentem.
- De igen látom. Ne hívjam az iskola orvost? Talán pihenned kellene!
- Nem vagyok beteg! - a falhoz szorított, én pedig szaporábban vettem a levegőt. A szemei kongtak az ürességtől, a szorítása pedig erős volt, így esélyem sem lett volna szabadulni.
- Mi a fene ütött beléd? Ha rosszul vagy inkább menj haza, de engem ne bánts! - én is felemeltem a hangomat, mire Taehyung mint aki most józanodott volna ki, elengedett és helyette szorosan magához ölelt.
- Nem engedem meg magamnak, hogy újra bántsalak! Megígértem, hogy nem teszem meg még egyszer! - úgy simogatott és beszélt hozzám, mint aki teljesen elveszítette a józan eszét.
- Mit tettél Taehyung? Mit csináltál velem?
- Az már nem számít, de többször nem teszem meg, megígértem neked! - erre elengedett és sietősen távozott, én pedig ott maradtam a fiú mosdóban és azon gondolkodtam, hogy mégis mi a fene üthetett belé és mit ígért meg nekem. Nem emlékszem, hogy bármit is ígért volna nekem, pláne nem azt, hogy nem fog többször bántani. A pasik furcsák, az már egyszer biztos. Miután a tanítás véget ért hazavitt minket a sofőrünk, én pedig lázasan készülni kezdtem a ma estére.

- Ha Eun, úgy dobálod a ruháidat, mintha randira készülnél! - vett le a fejéről egy farmert Jae Hee.
- Bocsi, de nagyon ideges vagyok, mert most találkozok először V - vel és nem akarom, hogy csalódjon mikor meglátja, hogy fogyatékos vagyok!
- Ne ezen kattogjon az agyad! Te nagyon szép, okos és kedves vagy, a lábad meg amúgy se nagyon szokott akadályozni abban, hogy éld az életedet!
- Ez igaz, de egy idegennek ezt nehezebb felfognia mint neked, aki már régóta ismersz!
- Mi lenne ha ezt vennéd fel! - rámutatott az anyukám fekete, fehér pöttyös ruhájára, nekem pedig összeszorult a szívem. Abban a ruhában volt a keresztelőmön is.
- Ez tényleg gyönyörű! Akkor azt hiszem ez lesz az! - leemeltem a vállfáról és magamra vettem. A hajamat begöndörítettem, tettem magamra egy kevés sminket és magamra vettem az anyától kapott láncomat. Mikor a tükörbe néztem, nyoma sem volt annak a bizonytalan és gátlásos lánynak, aki egyébként lenni szoktam. Apa felajánlotta, hogy elvisz és meg vár, de én szerettem volna inkább egyedül menni. Pontban hétre meg is érkeztem a pályára. Addigra már alaposan besötétedett és rajtam kívül senki sem tartózkodott már ott.
- Hát eljöttél! - hallottam meg egy hangot a hátam mögött. Ijedten hátrafordultam és megláttam, hogy egy alak sétál egyenesen felém. Az arcát nem láttam, mivel eltakarta a kapucnija.
- V, hát tényleg te vagy az?
- Ki más lennék? - letolta a fejéről a kapucniját és akkor láttam meg, hogy V nem más mint Taehyung. Ugye ez most valami vicc? Ő nem lehet V!
- Taehyung, mit keresel te itt? Azt mondtad, hogy nem zavar, ha találkozom valaki mással.
- Nem is zavar, mivel az akivel találkozód van, az én vagyok! Nézd meg ezt! - erre a telefonját felém fordította és akkor láttam meg, az üzeneteket.
- Ezt meg, hogyan csináltad? Hiszen az órán nem volt nálad a telefonod!
- Nem is én írtam. Ezek az én gondolataim, amiket valaki más írt le. Nem akartam lebukni, ezért mindig más írt helyettem, mikor veled voltam, vagy te a közelben voltál. Nem akartam, hogy megsejtsd, különben már akkor leráztál volna!

- Miért kellett hazudnod? Én a barátomnak tartottam egy olyan valakit, aki valójában te vagy!
- Talán van valami baj ezzel?
- Nem, de ez akkor is rossz tréfa volt!
- Ez nem tréfa volt, de valahogyan a közeledben kellett legyek és ez jó ötletnek tűnt!
- Miért akartál annyira a közelemben lenni?
- Azért mert szeretlek Ha Eun! Ennyi ok nem elég neked?
- De igen. Csak olyan furcsa nekem ez az egész! Hiszen neked is elmeséltem olyan dolgokat, amiket eddig mind magamban tartottam, én viszont nem tudok rólad semmit sem!
- Nincs is olyan dolog, amiről tudnod kellene! Csak egy valamit ígérj meg nekem Ha Eun: Soha ne kételkedj abban, amit mondok neked. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, te csak hidd el amit mondok! Meg teszed ezt nekem?

- Persze Taehyung, én teljes mértékben megbízok benned! - Taehyung félretolta egy hajtincsemet és gyengéden megcsókolt. Bár szerettem volna teljes mértékben megbízni benne, valami mégis azt súgta, hogy van valami amit eltitkol előlem. De vajon mi lehet az és mennyire forgatja majd fel az életemet?