Az életem szinte kész agyrém. 15 éves koromban volt egy autóbalesetem, aminek hála nem csak az anyámat veszítettem el, de az égési sérüléseknek hála, a lábamat sem tudom már olyan jól használni mint eddig. Mi ebben az egészben a legrosszabb? Hát az, hogy az apámhoz kellett költözzek, akit 10 éves korom óta nem láttam. Nem voltam tervezett gyerek, csak becsúsztam. Az apámnak van felesége és két velem egykorú lánya Jae Hee és Naeun. Jae Hee volt az, aki elfogadott engem a problémámmal együtt és mára már szinte legjobb barátnők lettünk. Ami Naeun - t illeti, nos ő utál és azt kívánja bárcsak kiugornék az ablakon. Na azt ugyan várhatja. Az apám jogász és ügyvéd, elég szigorú de ha ettől eltekintünk, tök laza apuka. Az iskolában vannak barátaim akikkel elszórakozhatok, köztük van Jae Hee is, na meg az én legjobb barátom Yuri, aki szinte olyan mintha a húgom lenne. A mi kis csoportunk úgy nézz ki, hogy ott van a két legnépszerűbb Jae Hee és Guk, aki Jae  Hee egyik barátja, Yuri és Jimin, akik nekik hála lettek népszerűek és ott vagyok én a nyomorék kripli, a fene nagy számmal. Igen sokszor megkapom, hogy mennyire sajnálatra méltó vagyok, csak mert van egy botom aminek segítségével közlekedek. Szerintem viszont ez a legkevésbé sem gáz, ugyanis az a bot hála Yuri - nak, tökre fel van turbózva, ezért nem is szégyenkezek miatta. Ezt a káoszos életet, csak egyetlen egy reménysugár világítja meg V az internetes barátom, akibe már egy jó éve bele vagyok zúgva. Oké még soha nem mutatott magáról fotót, de azok alapján amiket elmesélt magáról, csak egy szőke herceg lehet. Hiszen intelligens, könyvmoly, művészlélek és elképesztően jó a memóriája. Minden titkomat megosztom vele, ami csak említésre méltó. Jó azt persze nem mondtam meg neki, mennyire hadilábon állok az iskola hírhedt rossz fiújával Kim Taehyung - al, aki ugyan kicsit sem az esetem(miért is lenne, hiszen barna hajú kifejezetten rossz modorú és annyira okos, hogy mindenbe bele tud kötni ami nem tetszik neki), mégis mindig eléri, hogy rá fordítsam a figyelmemet. Ez pedig nagyon bosszantó tud lenni. Az iskolában majdhogynem minden lány oda van érte, a kis csapatunkat kivéve. Na jó Jae Hee említette, hogy mikor a fiú az iskolába jött, neki nagyon tetszett, de a lelkesedése hamar alábbhagyott, mondjuk meg tudom érteni miért. Én sem kedvelem túlzottan, ha egy pasi kerek perec a szemembe mondja, hogy utál. Én jól elvagyok a magam kis világában, ő is legyen el az övében. De kanyarodjunk vissza az én netes lelki társamhoz. Ahogy már említettem, mindent megbeszélünk egymással. Mindig kitalálja mire gondolok és néha az is előfordul, hogy olvas a gondolataimban. Általában egy jó hosszú levél formájában elmesélem neki, hogy mi történt velem, ő pedig értékeli az egészet és igyekszik tanácsot adni. Most mondjátok, hogy nem cuki!
~ V bejelentkezett - Na látjátok épp jókor.
V: Szia álomlány. Bocs, hogy eddig nem írtam, de otthon kitört a harmadik világháború.
Álomlány: Miért már megint mit csináltál?
Elfelejtettem megemlíteni, hogy V egy igazi lázadó tini, vagyis imád fejfájást okozni a szüleinek. Hiába most abban a korban vagyunk, amikor ki kell élnünk magunkat.
V: Ne is kérdezd! Az anyámék kiakadtak, mert hajnal ötig fent voltam, hogy befejezzek egy festmény, ezért nem tudtam ma suliba menni. Mondanom sem kell totál kiakadtak rám.
Álomlány: Meg tudlak érteni. Velem az apám csinálja ugyanezt. Szó szerint száműzött a szobámból, mert félt, hogy depis leszek és felakasztom  magamat.
V: Ez hülyeség! Csak azért mert szeretsz elvonulni, attól még nem vagy depressziós. De ugye nem terveztél öngyilkos lenni vagy igen?
Nem válaszoltam rá. Nagyon érzékenyen érintett ez a téma, tekintve, hogy a balesetem elején tényleg megpróbálkoztam vele. Egyik éjszaka kiosontam a konyhába, majd bevettem az egész doboz nyugtatómat, aminek meg is lett a hatása, úgy két napon keresztül aludtam. Apa és Jihyun(a mostohám) nagyon aggódtak miattam. Én pedig akkor megfogadtam magamnak és persze nekik is, hogy soha többet nem teszek ilyet.
V: Ha Eun ne csináld már ezt kérlek! Tudod, hogy én csak nagyon aggódok érted.
V: Figyelj, ha nem akarsz beszélni velem, akkor ki fogok lépni.

Álomlány: Ne légyszi! Csak nagyon rosszul esett nekem amit írtál. Hiszen már ezerszer megígértem, hogy nem lesz még egy olyan eset. Nem bízol bennem?
V: Nem bizalmatlan vagyok, hanem aggódó! Féltem az életedet te nő! Kérlek soha többet ne jusson ez az eszedbe, mert nagyon fontos vagy nekem ahhoz, hogy elveszítselek!
Azt mondta fontos vagyok neki ez annyira whááá. Jó persze biztos barátként vagyok fontos neki, de ez engem a legkevésbé sem érdekel, hiszen mégis csak fontos vagyok neki.
V: Akkor elmondanád milyen volt az első nap a suliban?
Álomlány: A hosszabb, vagy rövidebb változatot akarod hallani?
V: Mindent a legapróbb részletességgel.
Álomlány: Nos a suliban azt hiszem nem túl sok dolog változott az előző évhez képest. Az osztálytársaim, a barátaimon kívül, még mindig kriplinek tartanak és úgy kezelnek, mintha valami fertőzést kaptam volna el, vagyis szigorúan két lépés távolság. Egy változás azonban volt, persze ez inkább a mi osztályunkat érintette. Új osztályfőnököt kaptunk Kim Woo Bin a neve, nekünk csak Kim tanár úr. Elég jó fej, bár ez még csak az első napja volt velünk, remélem nem kap majd frászt, ha rájön, hogy nem vagyunk olyan kis angyalok mint mutattuk magunkat. Az első nap viszonylag könnyen ment, nem volt túl sok óránk, hisz mégis csak az első napunk volt. Én Jae Hee - vel és Naeun - nal együtt mentem iskolába, apu vitt be minket, ő rögtön utána munkába ment. Néha úgy érzem túl sokat dolgozik és keveset van velünk a lányaival. Az osztály összetétele nem változott, bár nem volt bent mindenki, vagyis csak egy bizonyos valaki, aki általában csak hét közepére szokott megérkezni, de ez az ő speciális szokása. Először furcsa volt újra belerázódni a hétköznapokra, de nem is volt olyan vészes. Az első óra után  a srácokkal elmentünk a büfébe, hogy megvegyük az ebédet(Jihyun sajnos pocsék szakács). Közben Yuri megállás nélkül csak beszélt és beszélt.
- Képzeljétek el, annyira nagyon menő volt, hogy apu elvitt engem az állatkertbe, de komolyan! Láttam elefántot, meg zsiráfot és tigrist, ohh meg egyszarvút is! - Na igen Yuri nem az eszéről híres, de mégsem lehet őt nem szeretni. Miután visszatértünk a büféből, Naeun a padom felett lapozgatta a jegyzeteimet és bosszankodva megrázta a fejét. Én odabotorkáltam hozzá és kikaptam a kezéből a füzetet.
- Hányszor mondtam, hogy ne nyúlj a cuccaimhoz? - förmedtem rá és kicsit megböktem a vállát.
- Most meg mi bajod van? Én csak kíváncsi voltam, hogy mindent leírtál e. Persze egy strébernek ez nem lehet nehéz! - észrevettem azt a gúnyos mosolyt az arcán, amiért legszívesebben pofon vágtam volna.
V: Tehát az idősebbik nővér nem a szíved csücske?
Álomlány: Az nem kifejezés! Egy kanál vízben meg tudnám fojtani. A második órán Kim tanár úr elmondta, hogy mit vár el tőlünk, ami a többieknek úgy jött le, hogy csinálhatunk bármi rosszat, ő nem fog minket keményen megbüntetni. Szép is lenne. Guk Jimin és sajnos a suli legnépszerűbb fiújának a barátja Nam Joon, elkezdtek haverkodni, aminek az eredménye az lett, hogy egész nap hülyültek, minket pedig levegőnek néztek. Szép kis barátok mondhatom. Na Joon tulajdonképpen nem is olyan rossz fej, kár, hogy a barátja egy tuskó. De ami a legjobb, hogy új könyvet kezdtem el olvasni, nem fogod kitalálni melyiket.
V: Csak nem a Zabhegyező?
Álomlány: Mi vagy te valami látnok? Egyébként eltaláltad. Valóban a Zabhegyezőt kölcsönöztem ki.
V: Egyszerűen verhetetlen vagyok. Egyébként a könyv egész jó, bár kétlem, hogy egy olyan édes lánykának mint te, nem tetszene ez a könyv.
Álomlány: Azért elolvasom, mert sohasem tudhatod, hogy mit fogok épp megszeretni. Most mennem kell, mert Yuri mindjárt itt lesz, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni.
V: Rendben van, este még írók
Kijelentkezett. Nem szeretek én kezdeményezni, főleg egy ilyen helyzetben nem. Összeszedtem a holmimat, majd kimentem sétálni egyet. Eredetileg Yuri valóban átjött volna, de végül le kellett mondania, mert a papája megfázott és el kellett mennie gyógyszert venni. Úgy döntöttem, hogy a parkba megyek sétálni, jobb dolgom úgysem akadt. Kisétáltam a nappaliból(odavoltam száműzve) , majd a botom segítségével elindultam sétálni. Elég lassú vagyok, mert az izmaim roncsolódtak a balesetben. A parkban van egy kedvenc helyem, mindennap szeretek oda menni. Egy fa tövében, van egy kisebb pad, oda szoktam  leülni, hogy olvashassak. Most azonban nem voltam egyedül. A fa alatt, ugyanis ott feküdt Kim Taehyung. Én megköszörültem a torkomat, mire kinyitotta a szemét.

- Szia már vártalak! - rám villantotta, a mosolyát, a testemet pedig kellemes érzés járta át, mint mikor a lányok hasában pillangók kezdenek el cikázni.
- Szia nem voltál suliban! - motyogtam és igyekeztem figyelmen kívül hagyni, hogy most a szokásosnál is jobban nézz ki.
- Tudom dolgom volt! Hallottam, jól ki idegelted a nővéredet.
- Szeret mindent túl bonyolítani. Miért jöttél ide?
- Mert mondanom kell neked valami nagyon fontosat! Tudod Ha Eun te vagy az egyetlen lány aki...
- Akit utálsz?
- Nem hanem..
- Aki szerinted egy hülye nyomorék?
- NA ezt azonnal szívd vissza! A fenébe, miért kell ennyit beszélned? Azt akartam mondani, hogy te vagy az a lány akit szeretek te hülye! - a szemeim elkerekedtek és teljesen lefagytam. Na erre aztán nem számítottam. Ott feküdte előttem Kim Taehyung és közli velem, hogy szeret engem.
- Mégis mióta vagy te szerelmes belém?
- Lássuk csak nyáron jöttem rá, hogy érdekelsz úgy igazán, de már elsőben azt gondoltam, hogy te vagy a legszebb lány a suliban!
- Hát ez nekem új. Hiszen én vagyok a suli kriplije, mégis mit akarsz tőlem?
- Kezdetnek legyünk barátok és remélem rájössz, hogy komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam.
- Még át kell gondolnom. Holnap még rátérünk a témára.
- Holnap nem leszek. A szerda megfelel?
- Legyen. Akkor szerdán! - Taehyung bólintott egyet, a szívem pedig vadul dobogott a mellkasomban. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt fogom érezni, de úgy tűnik mégis megtörtént. Te jó ég, most mihez fogok kezdeni?