Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyit csúsztam. Nem egy megoldandó dolgom volt... Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket! Most érkezem nektek egy kis meglepivel. Mégpedig egy Harry szemszöggel! Yeey! :D

Harry Styles

Szabályosan könyörögtem Greg-nek, hogy vegye fel Audrinát a céghez. Szerencsémre a lánynak van gyakorlati tapasztalata a szakmában, ért a lovakhoz, és 3 nyelven beszél. Fél órás védőbeszédem után Greg beadta a derekát. Egyébként is ismeri Audrinát, tudja mennyire elragadó személyiség, nem mellesleg pedig gyönyörű is. Mr. White akadékoskodott, hogy ki fogja betanítani, illetve hogy, hol lesz az irodája. De miután megnyugtattam, hogy nem kell körbetelefonálnia, én elvállalom, illetve emlékeztettem, hogy a mellettem lévő iroda éppenséggel szabad, zöld utat adott. 2 héttel később pedig Audry hivatalosan is a cég munkatársa lett. 

A tegnap estém hihetetlen volt Audrinával. Mint mindig, most elbűvölt szépsége, és humora. Rengeteget beszélgettünk. Amikor visszakísértem szállodájához, legszívesebben az ajtóhoz nyomtam volna, és kifulladásig csókoltam volna vörös ajkait. Nem tudom, hogyan fog alakulni ez a pár hét amit együtt fogunk tölteni. Ha rajtam múlik, akkor csodásan. Megráztam a fejem, mintha ezzel el tudnám űzni a perverz gondolataimat, és székemmel az asztalomhoz fordultam. Mára szerencsére megszabadultam az öltönyömtől, ugyanis ma csak beugrottam az irodámba néhány papírért, illetve Audrinával a cégnél beszéltünk meg találkozót, innen fogunk tovább indulni. 

Felkaroltam a dossziémat, majd a slusszkulcsomat az ujjamra akasztva bezártam az irodámat. A folyosón haladva megálltam az ételautomatánál, és vettem belőle 2 Bounty-t. Egyszerűen Bounty függő vagyok, gondoltam egyet veszek Audrynak is. Lelifteztem a földszintre, és a recepción vártam a lányt. 

-Jó reggelt, Karolina!-köszöntem a recepciós hölgynek. Igazán kedves teremtés, mindig sürög-forog. 

-Jó reggelt, Mr. Styles!-üdvözölt, miközben egy nagy rakás dossziét pakolt át egyik szekrényből a másikba.

-Ne segítsek? Nem tűnnek túl könnyűnek...-ajánlottam fel segítségem.

-Ugyan, köszönöm. Megoldom. Úgyis mindjárt jön Audrina is...

-Öhm, igen...-nem igazán értettem, hogy Karolina honnan tud arról, hogy itt találkozunk.

-A főnök kérte, hogy rendeljek neki egy taxit a szállodájához.-segítette ki gondolatmenetemet. 

-Oo, így már minden világos. Köszönöm az ő nevében is.-mosolyogtam a hölgyre. 

Mint egy varázsütésre, ekkor lépett be Audrina az ajtón. Kissé szeles napra virradtunk, ezért nem győzte arcából kisimítani kósza tincseit. Mellkasán összefonta karjait, így próbálta összefogni dzsekije elejét, de ezzel a mozdulattal akaratlanul is felhívta a figyelmet formás domborulataira. Már most megőrjít... Az ajtó nyitódásától hideg levegő áramlott be a helységbe, amitől én is megborzongtam, és talán a gondolataim is rendeződtek kicsit. Lehet nem kellett volna otthon hagynom a kardigánom... Bár ha a mellettem álló lányon múlik a dolog, akkor biztosan nem fogok fázni.

Audrina váltott pár szót Karolinával, majd végre valahára elindultunk a mélygarázs felé. Mivel még viszonylag korán volt, és a többi kapcsolattartó vagy  úton volt, vagy ma van a szabadnapjuk, illetve a raktári alkalmazottak még nem érkeztek meg, ezért sikerült közel parkolnom az egyik kijárathoz, így nem kellett sokat sétálnunk. Az autómhoz érve kinyitottam Audrynak az anyósülés ajtaját, megvártam amíg beszállt, majd becsuktam azt. A fehér csodát megkerülve én is bepattantam a kormány mögé. A GPS-be bepötyögtem a megadott címet, ahová tartunk, majd beindítottam az autót, és kihajtottunk a garázsból.

-Merre megyünk ma Harry? Greg csak annyit mondott, hogy vegyem fel a cég logójával hímzett ingemet.-kérdezte tőlem tágra nyitott szemekkel a lány. Annyira imádtam az ártatlanságot kék íriszeiben, ahogy kicsit széthúzta magán farmerdzsekijét, ezzel mutatva, hogy valóban az említett inget viselte. Mindenesetre hálával tartozhatok a ruhadarab tervezőjének, hiszen az anyag épp ott simult testéhez, ahol kellett, ráadásul enyhén áttetsző volt, de csak épp annyira, hogy melltartója vonalát tisztán ki lehessen venni. Legszívesebben lekanyarodtam volna az autópályáról az első lehetséges helyen, és egy hotelbe vittem volna a lányt... Nem éppen azért, hogy kipihenhessük magunkat. Sokkal inkább, hogy összebújjunk a takarók alatt, vagy még annál is többért. 

Az autóban lágy vanília illat terjengett, hála Audrinának. Az utunk viszonylag csendesen telt, mindketten emlékeztünk a tegnap estére, és talán kicsit kínosnak találtuk felhozni azt, ezért inkább hallgattunk. A lány még párszor megkérdezte, hogy merre is tartunk, de mivel ez az út egy kis meglepetés is volt a számára, ezért nem árulhattam el neki az úticélunkat.  Az út monotonsága, és a szótlanságunk elálmosíthatta, ugyanis hamarosan álomba szenderült. Haja belelógott arcába, ezért füle mögé igazítottam a zavaró tincset. Végigsimítottam arcán, majd ismét az útnak szenteltem figyelmem. Hála az égnek, már nem volt sok hátra, ugyanis én is kezdtem álmosodni, plusz a lábaim is kezdtek elgémberedni. Röpke fél óra múlva megérkeztünk a megbeszélt helyre. Odahajoltam Audrinához, és megsimogattam a karját. Érintésemre mocorogni kezdett.

-Audry, megérkeztünk, suttogtam a fülébe. Felsóhajtott, majd győzött a kíváncsisága és kinyitotta szemeit, amik azonnal az én smaragdjaimba fúródtak. 

-Jó reggelt álomszuszék!-köszöntöttem kedvesen, erre ő belebokszolt a vállamba. -Hé! Ezt kapom azért, amiért elhoztalak Schleswig-Holsteinbe?

-Komolyan itt vagyunk? Ha előbb mondod, akkor nem ütlek meg.-mondta nevetve.

-A cég jelenleg tárgyal a Holsteini lovak tenyészetének igazgatóságával, ezért kellett idejönnöm. De tudom, hogy élsz-halsz a Holsteini lovakért, ezért hoztalak magammal.

-Nagyon köszönöm Harry!-ugrott a nyakamba Audrina, majd kulcsolta lábait derekam köré. Pont úgy, mint azon a nyáron, amikor együtt voltunk. Rengetegszer csinálta ezt, főleg nyilvános helyeken, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon engem, főleg odalent. Most is hasonló volt a reakcióm, egy hangos nyögés hagyta el torkom, hiszen testünk elég nagy felületen érintkezett.

-Hupsz, ne haragudj Hazz. Nem akartam...-sütötte le szemeit.

-Semmi baj, adtam egy puszit feje búbjára, miután lekászálódott rólam. Gonosz voltam, és nem segítettem, neki. -Na gyere, nézzük meg azokat a lovakat...-mondtam, majd beletúrtam a hajamba. 

Drina szinte ugrándozva lépdelt mellettem, de még így is lemaradt hatalmas lépéseimmel szemben, ezért lassítottam tempómon. A tenyészkancák istállói felé vettük az irányt. Amikor beléptünk, a már jól ismert lóillat fogadott minket, friss szénával vegyítve. A lány nagy levegőt vett, ahogy én is. Lovas ártalom...

Ahogy sétáltunk végig a folyosón bepillantottunk minden lóhoz. Legtöbbjük kidugta fejét a boksz ajtó felett, egy kis simogatást remélve. Audrina, persze óriási örömmel babusgatta őket. Mondjuk én inkább szakmai szemmel néztem őket, de én tudtam, hogy miről is tárgyal a két cég...

Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész is, igyekeztem ahogy tudtam. Elkezdődött a suli, idén lettem 11-es, és hát elég sok dolgom, és tanulnivalóm van. De amilyen gyakran csak tudok, igyekszem részt hozni. Addig is vigyázzatok magatokra, és kitartást a sulihoz, munkához!