Sziasztok! Több hónap inaktivitás után, most egy új blog, új fejezetével érkeztem nektek. Szeretnék hetente-kéthetente közzétenni egy-egy részt. A történetről túl sokat nem is mondanék, a fülszöveg magáért beszél. Remélem, hogy felkeltem az érdeklődéseteket, jó olvasást kívánok nektek!

És nem utolsó sorban óriási köszönetet szeretnék mondani Ladybady -nek, aki a támogatóm volt a blog megírása közben, és a magánéletemben is. Köszönet legjobb bétámnak. <3

Every step I take
Everywhere I go
I see your face, unforgettable
Every heart you break
You will never know
I see your face, unforgettable

Audrina Thorne

Izgatottan szálltam ki az autóból, és integettem Apának. A hosszú út után kinyújtóztam, majd sietve megigazítottam a szoknyám, és az órámra néztem. Háromnegyed kettőt jeleztek a mutatók. Kettőre van időpontom az új főnökömnél. Komótosan elindultam a Saddle&Paddock irodáinak hatalmas ajtaja felé. A Saddle&Paddock Németország legnagyobb lovas termékeit gyártó cége. Az ajtón belépve Karolina fogadott, ő a cég recepciósa, fogadja a futárokat, osztja ki az irodakulcsokat, és ami a leghihetetlenebb, kívülről tudja, hogy kihez melyik számú kulcs tartozik.

-Szép napot, Karolina! Jó étvágyat!-köszöntem az éppen az uzsonnáját fogyasztó hölgynek.

-Audrina, de jó, hogy itt vagy. Harry még itt van, ha végeztél Mr. White-nál, akkor hozzá is ugorj be, azt üzeni. -mondta két falat közt, miközben kitűrte arcából vörös hajkoronáját.

-Köszönöm szépen, Karolina. A szívem hirtelen dobbant egy nagyot, hiszen Harryvel pár napja mindent megbeszéltünk már a munkám részleteiről, mégis látni szeretne.

Elindultam a liftek felé, majd belépve a kabinba, megnyomtam az első emelt gombját. Mr. White irodája ugyanis ezen a szinten található. A főnök elvileg azért az elsőn van, hogy könnyen el lehessen hozzá jutni, de olyan pletykákat is lehet hallani, hogy Greg tériszonyos. Legalábbis ezt magyarázhatja, hogy miért nem közvetlenül az ablakok előtt van az asztala.

Egy apró csengő jelezte, hogy elértem a kívánt emeletet. Majd kitárult előttem az ajtó, és a folyosóra léptem, ahonnan mindkét oldalról irodák nyíltak. . A csempén halkan kopogott a tűsarkúm talpa, ahogy haladtam a leendő főnököm szinte állandó tartózkodási helye felé. A folyosó végén, egy számára jól elkülönülő helység épült. Az irodák falai üvegből készültek, így Mr. White már láthatta érkezésem, de azért illedelmesen kopogtam.

-Tessék!-hallottam a mély hangot kiszűrődni az ajtón.

Mr. White első ránézésre kicsit ijesztő lehet, de ő az egyik legnagyobb szívű ember, akit ismerek, persze ezt igyekszik titokban tartani. Magassága meghaladja a 180cm-t, és szerintem még ott is izomkötegek fedik testét, ahol más embernek csak bőre van a csontján. A negyvenes évei közepén járhat, de imád sportolni, különösen lovagolni. Nem csoda, hogy ennek a cégnek ő a feje.

-Jó napot kívánok, Mr. White!-üdvözöltem, miközben beléptem irodájába.

-Ms. Thorne! Kérem foglaljon helyet!-invitált be Greg. Köszönöm, hogy befáradt, tudom sokat kellett utaznia. Nem fáradt el nagyon? Nem kér esetleg egy kávét?

-Köszönöm Mr. White, szívesen elfogadnék egyet.

-Lisa, kérem hozzon a hölgynek egy kávét, amilyet óhajt.-szólt egy hölgynek, aki éppen akkor viharzott be a helységbe.

-Oh, köszönöm. Egy latte kettő cukorral tökéletes lenne.

-Rendben, máris hozom.-mondta kedvesen a szőkeség, majd ahogy jött, távozott is.

-Audrina, ő Lisa a titkárnőm. Mindig tele van energiával.-nevette el magát. De térjünk a lényegre. Még alá kellene írnia néhány papírt, mielőtt hivatalosan is munkába áll.-tolt elém egy nagy kupac papírt.

Közben Lisa megérkezett a kávémmal, és Gregnek is hozott egyet. Ameddig én a papírokkal foglalatoskodtam, ő a koffein adagját fogyasztotta.

-Nos, végeztem. Azt hiszem mindent aláírtam.-mondtam, miközben a tollat visszahelyeztem a tartójába.

-Köszönöm. Így már minden készen áll. Az első két hónapot Harry mellett fogja tölteni, a legtöbb helyre elkíséri őt, így láthatja, hogy pontosan mit is csinál. Nagy százalékban hotelekben fognak aludni, de Harrynek van egy szolgálati lakása, ami két személyes, ha szüksége van rá, nyugodtan igénybe veheti. Örülök, hogy ilyen jóban vannak. Egyenlőre ennyi, ha bármire szüksége van, akkor ismeri a magánszámom, nyugodtan hívjon.

-Rendben, és köszönöm, a kávét is!-mondtam, majd betoltam magam mögött a széket, és az ajtó felé vettem az irányt. -További szép napot!-köszöntem, majd újra a lift felé indultam.

Megvártam, amíg az megérkezik, majd beléptem. Megnyomtam a hármas gombot, majd vártam. Már rutinosan indultam meg Harry irodája felé. Megigazítottam a szoknyám, ami kicsit feszélyezett, hiszen Harry még sosem látott szoknyában. A lábaim már igencsak fájtak a csinos, ámde annál gyilkosabb cipőben. Eltipegtem az ismerős üvegajtóig, majd beléptem. Hazz elég unott arcot vágva telefonált, azonban amikor beléptem, felcsillogott a szeme.

-Josh, ne haragudj, le kell tennem. Igyekszem minél előbb postázni a takarmányt. Igen, igen, persze. Szép napot!-ezzel levágta a telefont. -Audrina!-pördült meg székével, majd hozzám sietett, és megpörgetett a levegőben.

-Harry!-sikítottam a nem várt mozdulattól, melytől a pulzusom hirtelen megemelkedett.

-De jó, hogy itt vagy.-suttogta nyakamra, majd letett és egy lépést hátrált. -Hű de szép vagy, elegáns.-mért végig.

-Köszönöm, a főnökkel volt megbeszélésem. Hivatalosan is a Saddle&Paddock csapat tagja vagyok! De te sem nézel ki rosszul. -mondtam, és igyekeztem elterelni a figyelmem izmos mellkasát fedő ingjéről, amin áttetsződtek tetoválásai.

-Eh, tudod, ha az irodában vagyok, akkor kötelező az ing és az öltöny. Ez fantasztikus, végre sikerült, amiről kiskorod óta álmodozol. De ma este ünnepelnünk kell!-kacsintott, és mintha egy kis perverz él is kihallatszódott volna mély baritonjából.

-Benne vagyok, habár jó lenne átöltözni, ha bulizni akarunk.

-Nekem mindenhogy tökéletes vagy. Habár ma nem az ereszd el a hajad estére gondoltam. Mit szólnál, ha elmennénk vacsorázni.-kérdezte huncut mosollyal,amitől megremegtek lábaim, az amúgyis ingatag cipőben.

-Remekül hangzik.-nevettem fel játékosságán.

-Ez a beszéd kislány!

-Hé! Nem vagyok annyival fiatalabb, tee!-durciztam be.

-Tudom, tudom.-lépett megint közelebb, és hintett egy csókot a nyakamra, mintha tudná, hogy fájó pontot érintett az előbb.

Jóleső nyögés hagyta el a számat, amit igyekeztem magamba fojtani. -Harry...

-Mi az, nem szeretgethetem meg a legközelebbi nőnemű barátomat?

-De, persze.-hagytam rá. Legközelebbi nőnemű barát, végülis jelenleg itt tartunk, de ez már egy redukált változat. Sok mindet takar a múltunk...

-Na mi lesz? Indulunk?-lépett az asztalához, és vette el a kocsikulcsát. -Kicsit lehet lelombozó, de csak a céges autóm van itt. -tettetett frusztráltságot, hiszen tudja, hogy imádom a céges autóját.

-Semmi gond. Az is tökéletes. -vettem egy nagy levegőt, és tettem egy lépést hátra.

Harry felsegítette a blézerem, az ujjai gyengéd érintésétől végigfutott testemen a hideg, amit a férfi is észrevett, és ezt egy éles levegővétellel adta tudtomra. Ezekután a mélygarázs felé vettük az irányt.

-Milyen napod volt?-kérdeztem, könnyed társalgást kezdeményezve, és ezzel a csendet megtörve.

-Fárasztó. Sok volt az értetlen viszonteladó. Hálát adok az égnek, hogy még vannak olyan kereskedők, mint a szüleid.-nevette el magát.

-Köszi.-nevettem fel. -Ha emlékszel, én is onnan jöttem. Onnan ismersz.

-Hogy is felejthetném el?-karolta át a derekam.

Leértünk a garázsba, ahol rengeteg autó sorakozott, a legtöbb a cég emblémájával festve.

-Hogy tudod megtalálni a tiéd ennyi egyforma jármű közt?-kérdeztem nevetve.

-Aznap amikor megkaptam az autóm, nem jegyeztem fel a rendszámom, és egy teljes órát töltöttem el, a slusszkulcsom nyomkodásával, mire megtaláltam.-mesélte kacagva, közben megjelentek a gödröcskéi is... Most nekem volt szükségem arra, hogy több oxigént juttassak tüdőmbe.

Harry kinyitotta nekem kocsija ajtaját, majd ő is beült a kormány mögé. Rutinosan kanyarodott ki a mélygarázsból, majd indult el Hannover forgalmas útjain. Elbűvölve néztem a színes, kivilágított kirakatok sokaságát. A város az esti órákban is igazán lenyűgöző.

-Hahó, megérkeztünk!-simogatta meg Harry a karom, mire feleszméltem. Egy gyönyörű étterem előtt parkolta le autóját.

-Harry, ezt igazán nem kellett volna.-ocsúdtam fel. Ez biztosan egy nagyon drága hely.

-A legjobb hely, az én legjobbamnak.-segített ki az autóból, a kezem után nyúlt, és egy csókot hintett rá, majd kézen fogva indultunk el az étterem bejárata felé.

Kedves olvasóim! Remélem, hogy elnyerte tetszéseteket ez a rész, és kedvet kaptatok a többihez is. ( Be szabad tenni a könyvtáratokba ezt a könyvet. :D ) És ha már itt vagytok, akkor nagyon hálás lennék, ha hagynátok magatok után nyomot, akár egy csillag vagy egy komment képében. Köszönöm! Hamarosan érkezem a következő résszel, addig is legyetek jók, és élvezzétek a nyarat! ;)

08.08. <3