Amíg azt figyeltük ahogy Frics az új szabályt szögeli fel a falra, valami mozgást láttam a bal szemem sarkából. Odakapva a tekintetemet Dracot és az apját láttam elsuhanni Dumbledore-ral. Szinte abban a minutumban utánuk indultam volna, de Fred utam állta.

- Hová mész Mia? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Csak a mosdóba – feleltem kapásból.

- De a lánymosdó arra van – mutatott jobbra.

- Teszek egy kerülőt – mosolyogtam rá kínosan, majd elléptem tőle és Draco-ék után indultam.

Ahogy megfigyeltem Dumbledore irodája felé vették az irányt így halkan, nem túl feltűnően követtem őket. Természetesen az igazgató irodájába nem mehettem be, de addig gondosan elkísértem őket és hallgatództam.

- Ne feledje Dumbledore, hogy Umbridge Cornellius embere, egyetlen egy rossz cselekedet és a miniszterelnök képes az Azkabanba küldeni magát – felelte pökhendi módon Lucius Dumbledore-nak. Draco csak akár egy hű kutyakölyök követte őket és minden mozdulatával igyekezett az apja kedvében járni.

- De azt pedig ma ne felejtse el Lucius, hogy még mindig én vagy a Roxfort igazgatója, és ha úgy látom, hogy nem a megfelelő módon vezeti az iskolát elküldöm innen azon nyomban. Legutóbbi alkalommal már roppant közel jártam hozzá, mivel elbocsájtotta Sybill Trelawney-t, aki már több évtizede itt tanít, de ez még hagyján, el is akarta küldeni a birtokról, holott az csakis az igazgató teheti meg – felelte komoly és kissé dühös hangsúlyban Dumbledore, mire odaértek az arany főnix madárhoz.

- Fiam, most hagyj magunkra – vágta oda Draconak az apja, majd felléptek a főnix madár mellé, ami felvitte őket Dumbledore irodájába.

Abban a minutumban odafutottam Dracohoz, aki eléggé meglepődött az érkezésemen.

- Az a banya kirúgatta Trelawney tanárnőt? Hogy képzeli? – fakadtam ki egyből, mire Draco csak a földet pásztázta. – Hé, mi a baj? – érintettem meg az arcát, mire idegesen lecsapta magáról a tenyerem. Meghökkenve néztem rá.

- Ugyan már, csak egy bolond jóstan tanár volt, mit kell őt sajnálni? Nagyon is megérdemelte, hogy kicsapták, az órájának semmi értelme nem volt – fakadt ki a semmiből Draco, mire felvont szemöldökkel bámultam rá. Ezt meg mi érte és miért csinálta ezt?

- Neked mégis mi bajod? – kérdeztem most már én is kissé dühösen.

- Te! Te vagy a bajom – kiáltotta az arcomba, mire reflexből felpofoztam. Azonnal az arcához kapott, majd rám nézett. Mintha a benne égő düh csillapodott volna és újra úgy nézett rám akár a titkos helyünkön. A pofon helyén egy halvány piros folt maradt.

- Jobb már? Idióta – ráztam a fejem, majd elindultam fel a Griffendél klubhelyiségbe.

- Várj, ne haragudj – jött utánam Draco, de rá sem hederítettem, hanem egyenesen a szeszélyes mozgólépcsők felé vettem az irányt. Draco folyamatosan magyarázta, hogy csak dühös volt az apjára, amiért ennyire semmibe veszi, de én igyekeztem rá sem figyelni, de amikor odaértem a szeszélyes mozgólépcsőkhöz és ráléptem a második lépcsőfokra, az egész feljáró megmozdult. Draco épp, hogy hátralépett, de én nem voltam annyira szerencsés, hogy feljebb lépjek vagy hogy megtartsam az egyensúlyom. Felsikoltottam ijedségemben ahogy hátra estem, de volt akkora mázlim, hogy elkaptam a korlátot. Alig bírtam magam megtartani, mert ahogy lenéztem a lábam lógott a semmiben és a tériszonyom beütött a szorongásommal együtt. ''Egy rossz mozdulat és lezuhanok'' – gondoltam magamban. A lépcsősor elkezdett balra fordulni, vagyis a Griffendél klubhelyiség felé, ahol hála az égnek Fred állt a seprűjével a kezében. Mihelyst meglátott kétségbe esetten a nevemet kiáltotta.

A lépcső ahogy végre megállt Fred azonnal rálépett és elkezdett felém futni, majd ahogy odaért hozzám megmarkolta a kezem és felhúzott, mintha csak egy pihetoll lennék.

- Jól vagy, Mia? – kérdezte kétségbeesetten, kissé lihegve.

- Igen, csak olyan hirtelenül mozdult meg az egész lépcső, hogy észre sem vettem és nem tudtam egyensúlyban tartani magam...

- Hála a jó égnek, hogy nem esett bajod – ölelt át szorosan, amit viszonoztam azonnal. Nagyon jól esett, hogy így törődik velem. Draco nem tudott volna segíteni, mert ő a másik oldalon ragadt. Ahogy eszembe jutott Draco azonnal lenéztem, de ő már nem volt ott. Mintha felszívódott volna, ami még rosszabbul esett, mint az apró veszekedésünk.

***

Kézen fogva vezetett be Fred a klubhelyiségbe, ahol most jó páran voltak, mivel még csak délután 4 körül lehetett. Többen is megbámultak engem Freddel, George viccből füttyentett is, mire nevetve elengedtem Fred kezét.

- Biztos nem esett semmi bajod? – kérdezte halványan mosolyogva.

- Persze, nincs semmi bajom – feleltem viszonozva a mosolyt.

- Hé, Mia.. szeretnék valamiről beszélni veled, ami nekem nagyon fontos lenne...

- Hallgatlak – feleltem érdeklődően.

- Nem itt..inkább valamilyen csendesebb helyen – mondta. Nos a meleg Griffendél klubhelyiséget már nem szívesen akartam elhagyni, ezért felmentünk a fiúk hálókörzetében, mert lemertem fogadni, hogy a lányokéban sokkal többen vannak. A hálókörzetben csak Dean és Cormac volt, akiket Fred kizavart. Végül leültünk Fred ágyára, majd kérdőn néztem rá.

- Mit szerettél volna?

- Nos, ezt már nagyon rég óta elszeretném mondani, csak még nem tudtam, hogy tegyem, mert ha irtó menőnek és bátornak is gondolsz engem, amiben persze nem is tudok belekötni.. – vonta meg a vállát, mire hangosan felnevettem.

- Igen, természetesen nálad bátrabb és menő Griffendélest nem ismerek – vigyorogtam, majd vártam, hogy folytassa.

- ...nos, de a lényeg, hogy nem mindig vagyok az. Ezért nem mertem neked ezt se eddig elmondani.. – pattant fel az ágyból, majd körbe-körbe kezdett el sétálni és közben a falhoz támasztotta a seprűjét, amit idáig a kezében szorongatott.

- Nem hiszem, hogy olyan rossz dolgot akarsz elmondani – álltam fel én is és megfogtam Fred vállát, hogy végre abba hagyja a folyamatos mozgást. – Hé, nyögd ki, bármi is legyen az – mondtam neki, majd háttal megállva nekem felsóhajtott. Egy kis gondolkozás után hirtelen odalépett hozzám, majd a derekamnál fogva magához rántott és az ajkait erősen az enyémnek nyomta.. Teljesen lesokkolódtam, nem tudtam mit tegyek, hogy viszonozzam-e vagy lökjem el magamtól, de úgy éreztem, hogy ez nem helyes valahogy, így pár másodperc után kicsit eltoltam magamtól, mire elkeseredett tekintettel nézett rám.

- Ne haragudj, Mia..nem szerettelek volna megbántani, kérlek maradjunk ezután is barátok és felejtsük el ezt a hülyeséget tényleg, nem is tudom mit gondoltam.. – vakarta meg kissé idegesen a tarkóját, mire én is kínosan nevetve követtem a példáját.

- Figyelj, annyi csak, hogy hirtelen ért a dolog és nekem.. gondolkodási idő kellene. Alszunk rá egyet és holnap megbeszéljük, rendben? – mosolyogtam rá óvatosan, mire viszonozta a mosolyt.

- Rendben, szólj miképp döntöttél – mondta, majd az ajtó felé sétált és kinyitotta. – Csak is utánad, hölgyem – felelte lovagias meghajlással, mire nevetve meghajoltam én is és kimentem az ajtón.

***

Egész éjszaka forgolódtam és gondolkoztam Dracon és ezúttal már Freden is. Mit kezdjek most kettőjükkel? Lehet anyámra kellett volna hallgatnom, amikor azt mondta, hogy fiúkkal nem érdemes fiatalon kikezdeni. Kábé éjfél körül lehetett az idő, amikor az éjjeliszekrényemen lévő füzet magától kinyílt és elkezdett fura módon sisteregni. Ijedtségemben azonnal pálcát rántottam, majd gyorsan elsuttogtam a 'lumos' szót. A pálcám végén kigyúlt az apróláng, majd csodálkozva néztem a füzetemre.

'' Gyere a Mardekár klubhelyiséghez, kérlek. D ''

- Nox - mondtam halkan a szememet forgatva, majd az oldalamra fordultam. Az agyam egy kis ideig kikapcsolt, de aztán, mintha csak újra indult volna, gondolatok kezdtek el a fejemben cikázni. Lehet ez egy jel volt. Lehet, hogy őt kellene választanom! Le kell szöknöm valahogy!

Szinte mihelyst megfogalmazódott bennem ez a mondat azonnal felpattantam az ágyból és ismét meggyújtva a pálcám kimentem a hálókörzetemből és megpróbáltam Harryékébe belopódzni. Kellett a láthatatlanná tévő köpenye, anélkül 100%-san lebukok. Az volt a mázlim, hogy majdnem az összes fiú horkolt, szóval nem volt nehéz csendben bemennem, mert szinte semmit se lehetett tőlük hallani. Harry ágyát nagy nehezen megtalálva feléje álltam és az arcába világítottam a pálcával, tesztelve ezzel, hogy milyen mélyen alszik. Meg sem mozdult. Visszatérve az ágy elejére, halkan kinyitottam a Roxfort címeres faládáját, majd kutatni kezdtem. Minden féle fiús dolog volt benne, amit sosem fogok kiverni a fejemből, (büdös alsó nadrág, undorító!!) majd végül legalul megtaláltam amit kerestem. Egy láthatatlan valami, amit ha nem is látok, de érzek a kezemmel. Egy láthatatlan köpeny. Halkan kivéve azonnal magamra terítettem, de ekkor Harry mellett lévő ágyon Ron abbahagyta a horkolást. A pálcát abban a minutumban a köpeny alá rejtettem és imádkoztam, hogy ne ébredjen fel. Ron hirtelen elkezdett csámcsogni a saját nyálán, majd az oldalára fordult az ablak felé. Halkan kifújva a levegőt elindultam kifelé, majd az ajtót bezárva magam mögött lesprinteltem a lépcsőn. Hát ezt megúsztam, de még csak most jön a neheze...

***

Már a földszinti folyosón tartottam, amikor halk lépteket hallottam a hátam mögül. A pálcám lángját kioltva a köpeny alá rejtettem, majd félreálltam az útból és csendben vártam. Pár másodperc múlva Piton jelent meg. Köpenye csak úgy suhogott ahogy gyorsléptekben haladt, de mint ahogy sejtettem megállt. Akár csak ő, én is megszoktam érezni, ha figyelnek. Szinte éreztem, hogy pont előttem fog megállni és ez be is teljesedett. Körbefordult, hogy honnan figyelhetik, de mivel láthatatlan köpenybe voltam, nem vett észre, ezért tovább haladt. Draco sokkal fog nekem ezért jönni. Ezután az incidens után gyorsabbra vettem a tempót szóval az alaksor lejáratánál szó szerint lefutottam a lépcsőn, majd megtorpantam. Megérkeztem a Mardekár klubhelyiségéhez, de nem tudtam a jelszót.

- Most mit csináljak? – gondoltam magamban.

Ismét Piton lépteit hallottam a hátam mögül, ezért reflexből oldalra ugrottam, nehogy nekem jöjjön. Mázlim volt, mert pont a klubhelyiségbe ment be, biztos szokta ellenőrizni, hogy alszanak-e a diákok. Érdekes, nekünk Mcgalagony sosem szokott ilyet csinálni. Piton hátánál belopódzva a szemem elé tárult a helyiség. Mindent zöld és ezüstszín borított, az egyetlen más színű tárgy a kandallóban lobogó tűz volt az.

- Miért vagy még fel, Malfoy? – kérdezte a szokásos hideg hangsúllyal a hangjában Piton.

- Nem tudok aludni. De nemsokára lefekszem – vágta oda neki Draco a kandalló előtt ülve. Piton még egyszer körbenézett, majd kiment a helyiségből, maga után pedig bezárult a bejárat. Miután már nem hallottam a lépteit a folyosón levettem magamról a köpenyt. Draco meghökkenve, de elmosolyodott és felkelt. – Hát mégis eljöttél – mondta.

- Igen, de sokkal jössz nekem, mert jó párszor majdnem lebuktam – fontam keresztbe a karjaim. – Mit szerettél volna? – kérdeztem semleges arckifejezéssel.

- Bocs, hogy bunkó voltam veled. Csak nem szeretem, ha apám semmibe vesz és, ha dühös leszek ok nélkül másokon töltöm ki– suttogta maga előtt. A keményfejű még most sem bírt a szemembe nézni, de tőle már ez is sok volt, ezért sóhajtva leültem mellé.

- Megbocsájtok. De csak, hogy tudd nagyon nehezen nézek el bármit is bárkinek, szóval érezd magad különlegesnek – mondtam neki mosolyogva, mire elnevette magát és gyengéden megcsókolt. Két csók között a szemembe nézett és szóra nyitotta a száját:

- Csak, hogy tudd, mindenki alszik..csak mi vagyunk fel – mondta ravasz félmosollyal az arcán, mire vigyorogva megráztam a fejem, majd ismét megcsókoltam, de most már intenzívebb volt a dolog.

Draco lassan átvette felettem az irányítást és leterített a széles zöld kanapéra. A hátát simogatva éreztem, hogy a keze lejjebb csúszik a pizsama pólóm aljához és lassan benyúl alája. Nem volt rajtam melltartó (ki alszik melltartóban?) ezért azonnal megtapinthatta a melleimet, amitől erőssebben csókolt meg, majd kihúzva a kezeit a piros-arany színű pizsamafelsőm alól felültem és lehúzta rólam a pólót. Végül vissza lefeküdtem és Draco elkezdte csókolgatni a nyakam és fokozatosan haladt le a melleimhez. Halkan felnyögve felemeltem a fejét, majd ismét megcsókoltam és elkezdtem róla lehúzni az ingjét. Ő még nem volt átöltözve pizsamába, mint én. Mivel a lehúzási módszer nem sikerült végül elkezdtük közösen nevetve kigombolgatni. Végül sikerült és ezután a szemébe nézve kikapcsoltam az övét a nadrágon. Értette a célzást ezért visszalefektetett, majd lehúzta rólam a pizsama nadrágom. Gyengéden elkezdte a combom belső részét csókolgatni, majd mikor a lábam közé ért hangosabban felnyögtem ezért azonnal a számra csaptam. Attól, hogy mindenki alszik még halknak kellett maradnunk. Ahhoz képest, hogy Draco ugyanúgy, mint én még szűz volt nagyon értette a dolgát. Halkan nyögtem az aktustól, majd végül rájöttem, hogy mivan ha Piton ismét bejön, ezért Draco fejét felemelve megcsókoltam és elkezdtem teljesen kigombolni a nadrágját, hogy elkezdhessük végre úgy igazán. Mások leálltak volna félve Pitontól, de nekem az volt az egyetlen egy gondolat a fejembe, hogy inkább essünk túl rajta gyorsan, de akkor sem mondok le erről a testiörömről. Draco besegítve ledobta magáról a nadrágot, majd végül az alsót is és végül mind a ketten meztelenül feküdtünk a másikon. Összegabalyodva csókolóztunk, majd végül Draco felemelkedett, hogy végre hivatalosan is elveszíthessük a szüzességünket, ezért az egyik kezével megérintette az arcom, a másik kezével, pedig odalent ügyködött, majd hirtelen fájdalmamban felnyögtem és a szememet kinyitva ránéztem. Tudta, hogy fáj nekem, de ez szinte minden lánynak fáj legelőször. Még jó pár percig fájdalmas volt, de utána elkezdett kellemes lenni és ezt észrevette rajtam Draco is és ezután kicsit gyorsított a tempón. Végül már mind a ketten egymás fülébe nyögtünk és sóhajtoztunk vagy folyamatosan csókolóztunk. Soha nem gondoltam volna, hogy valamit ennyire lehet élvezni, mint ezt.

Amikor Draco egyre hangosabban nyögött jöttem rá, hogy elfog menni és azt bennem nem lehetett, mert még túl fiatalok lettünk volna a gyerekvállaláshoz, ezért óvatosan szóltam neki.

- Nem akarunk gyerekeket még, ugye? – kérdeztem két sóhaj között, mire mosolyogva megrázta a fejét és egy nagy nyögéssel kivette belőlem és, hát...sikerült nem belém raknia egy gyereket. Amikor végzett rám nézve halkan elnevette magát és az asztalon lévő zsebkendőért nyúlt.

- Ne haragudj – mondta, majd a kezembe nyomott egy darabot.

- Ez normális dolog, még mindig jobb, mint egy varázsló kisbaba – feleltem, majd miután letörültem a hasam Draco ismét felém kerekedett és megcsókolt. A hajába túrva viszonoztam a csókot és ismét egymásba voltunk gabalyodva, amikor lépteket hallottunk a klubhelyiség bejáratánál. Kinyitva a szemünket ijedten egymásra néztünk, majd automatikusan a láthatatlanná tévő köpenyemért nyúltam a földön és gyorsan betakartam magunkat.

Piton lépett be a szobába, mintha sejtette volna, hogy valami folyna a helyiségbe. Körbe nézve először semmi gyanúsat nem talált, majd megakadt a szeme a Griffendéles pizsamámon, ami a földre volt ledobva egy zsebkendő mellett. A szám elé téve a kezem a szemem is alig bírtam nyitva tartani és elkezdett minden porcikám reszketni. Ha lebukunk vagy Umbridge kínoz meg minket, vagy kirúgnak az iskolából...egy hülye éjszaka miatt.