/ Harry szemszöge /

Úgy éreztem, mintha a szívem összetört volna. Nem csak az egyik tanárom, hanem az egyik legjobb barátom is elárult, ráadásul elvesztettem Dumbledore-t is, aki mindig mellettem állt és segített a bajban. Én pedig nem tudtam segíteni rajta, csak álltam és végig néztem. A kastélyba visszakullogva szinte semmit sem éreztem, megfeledkeztem mindenről teljesen addig, amíg egy óriási nagy gyülekezetet nem láttam a kastély mellett, pontosabban a csillagvizsgáló alatt. Egy nagyot felsóhajtva tömegben helyet szorítottam magamnak és átfurakodtam közöttünk teljesen addig, amíg Dumbledore holtestéhez nem értem. Könnyekkel áztatta szemmel letérdepeltem mellé és csak néztem őt. Fakó arcbőrrel feküdt a földön, mintha csak aludna. Egy hajszállat kisepertem az arcából, majd a jobb kezéből kiszedtem a sárgás színű nyaklánc horcruxot, amit végig hűségesen szorongatott, majd eltettem a zsebembe úgy, hogy ne vegye senki sem észre. Nem tudom meddig voltam ott mellette, de hirtelen Ginny guggolt le mellém, aki átkarolva engem magához szorított addig amíg az ölelését nem viszonoztam és halkan sírni nem kezdtem a vállába. Nem érdekelt, hogy az egész iskola látja, túl nagy volt bennem a fájdalom. A szememet kinyitva észrevettem, hogy a velem szemben álló Mcgalagony az égnek emelte a világító pálcáját, ezzel tisztelegve Dumbledore volt igazgató előtt, amit lassan, de mindenki követett míg nem az összes körülöttem lévő ember pálcája a levegőbe mutatott. Lassan felállva egy csókot nyomtam Ginny szájára, majd végül felmentem vissza a csillagvizsgálóhoz, mert úgy gondoltam ott fogok tudni a legjobban gondolkodni, mert most arra volt szükségem. Átkellett gondolnom a ma történteket. Pár perccel később csatlakozott hozzám Hermione és Ron is, akik csendben odajöttek hozzám és a korlátnak támaszkodtak akár csak én.

- Megölte volna Draco Dumbledoret? – kérdezte Hermione.

- Nem. Leeresztette a pálcáját. De Piton megtette. Habozás nélkül megölte és én csak néztem... - mondtam magam elé meredve, majd az eddig a kezemben tartott nyakláncot átadtam Hermione kezébe. - Ez hamis. Nyisd ki! – mondtam rá sem nézve Hermionéra. A lány csendben megcsinálta, amit utasítottam neki, majd elkerekedett szemekkel vette ki a medálból az apróra összehajtott papírt.

- A Sötét Nagyúrnak: mikor ezt olvasod én már nem élek, de tudatni akarom veled, hogy én fedtem fel a titkodat. Elloptam az igazi Horcruxot és amint tehetem megsemmisítem. Remélem amikor szembenézel méltó ellenfeleddel már ismét egyszerű halandó leszel. R.A.B – olvasta fel Hermione.

- Ki az az R.A.B? – kérdezte Ron a homlokát ráncolva.

- Nem tudom, de nála van az igazi Horcrux. Hiába volt az egész. AZ EGÉSZ – mondtam közömbös arckifejezéssel magam elé meredve. Ezután pár perc néma csend következett, amíg Hermione ismét meg nem szólalt.

- Ron azt mondja, hogy nem bánja...hogy te és Ginny – mondta témát váltva Hermione, mire elvörösödve Ronra néztem. Még nem volt alkalmunk megvitatni ezt a témát. – De ha nem muszáj ne smároljatok előtte – mondta a lány mosolyogva, mire mind a ketten felnevettünk még Ron is, aki messzebb ült tőlünk a lépcsőfokon. Ismét elkomolyodva Hermione felé fordultam.

- Nem jövök ide vissza többet. Be kell fejeznem, amit Dumbledore elkezdett...

- Veled megyünk! – pattant fel Ron, majd halványan rámosolyogtam.

- Nem kérhetem ezt tőletek, ez az én feladatom...

- Néha olyan nehéz a felfogásod...Harry szükséged van ránk! – mondta Hermione kissé sértetten, mire egy kis gondolkozás után rájöttem, hogy teljesen igaza volt, de a bűntudat így is mardosott, hogy ha velem jönnek akár bajuk is eshet.

- Hermione, a levél! – mondta Ron hirtelen, mire Hermione abba a pillanatban a zsebébe nyúlt érte.

- Milyen levél? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Mia mielőtt elment adott egy levelet amire azt mondta, hogy csak akkor olvassuk el, ha te is itt leszel velünk.

- Nem érdekel a levél – léptem el azonnal a korláttól dühösen. Elárult engem, erre nincs magyarázat és én nem tartozok neki semmivel, még egy levél elolvasással sem.

- Harry! – kiáltott rám Hermione türelmét elvesztve. – Felfogom olvasni, ha tetszik, hanem – mondta, mire sóhajtva ismét felé fordultam és Ron is kíváncsian nézett a lányra. Lassan felbontva a borítékot kihúzta belőle a sárgás színű pergament.

- Mit ír? – kérdezte Ron türelmetlenül.

- Nem önszántamból csatlakoztam hozzájuk és igyekezni fogok a legfontosabbakat eltitkolni előlük. Dumbledore tisztában volt a sorsával ahogy Perselus is. Kérlek bocsássatok meg nekem. Nagyon szeretlek titeket és könyörögve kérlek, hogy vigyázzatok magatokra! Harry, tőled függ az életem. Bízok benned és ha az élet összehoz minket ismét, arra kérlek ti is bízzatok bennem.

M

- Nem önszántából lett halálfaló, ez jó hír! – csapta össze a tenyerét Ron örömében.

- Nem, ez rosszabb – mondta Hermione még mindig a levelet vizslatva. – Az azt jelenti, hogy valaki kényszerítette.

- Piton! – feleltem a fogaimat összeszorítva.

- Úgy gondolod? – kérdezte Ron.

- Szinte végig Piton a kezét szorongatta, hogy ne menjen el tőle! Biztos ő kényszerítette!

- Harry, szerintem az nem azért volt – harapott az ajkába Hermione. Ron és én kérdőn felé fordultunk.

- Ezt, hogy érted? – kérdeztem csodálkozva.

- Amikor múltkor véletlenül letegezte! – döbbent le Ron, ahogy fejbe csapta az igazság. Hermione megerősítette egy bólintással.

- Rengeteg időt töltöttek együtt, szerintem...viszonyuk van – mondta ki Hermione, mire döbbenten leültem Ron mellé.

- Az lehetetlen...

- Miért lenne az? Már felnőtt Mia! Ha Piton végig a kezét fogta szerintem nem ő kényszerítette, csak védelmezte és máskülönben honnan tudná azt az információt, hogy idézem: 'Dumbledore tisztában volt a sorsával ahogy Perselus is'. Csakis Pitontól! Dumbledore és Piton is tisztában voltak azzal, hogy mit kell tenniük, ez csak egy színjáték volt!

- De miért ment volna bele Dumbledore, hogy megöljék? – kérdezte Ron értetlenül.

- Lehet ebben senkinek sem volt választása – mondtam folytatva Hermione elméletét. – Valami még van a háttérben, amit Mia nem írt le...

- Minél hamarább megkell az összes Horcruxot találni és megölni Voldemortot, hogy Mia kiszabaduljon a Halálfalóktól! – mondta Hermione.

- Utána majd kiderítjük a többit – mondtam egyetérve Hermionéval.

***

A baglyom kalitkáját letéve a padlóra felnéztem Perselusra, aki szintén a csomagomat az ajtó mellé letette és fáradt mozdulatokkal az asztalán lévő lángnyelv whiskey-hez indult el, majd lecsavarva a kupakját öntött két pohárba egy nagy adagot.

- Túl vagy rajta, Perselus – léptem közelebb hozzá, de ő észre sem véve engem egyben lehúzta a pohár tartalmát. Felsóhajtva egyet elvettem a mellette lévő poharat, ami gondolom nekem volt kikészítve és én is ittam egy nagy kortyot, de én nem bírtam egybe meginni azt a mennyiséget, amire ő képes volt.

- Én nem Dumbledore-t sajnálom, ő amúgy is haldoklott én már csak a végdöfést adtam neki... - mondta miközben újra töltötte a poharát. - ...én téged sajnállak amiért belekeveredtél miattam!

- Már ezt megbeszéltük, hogy ebben mind a ketten hibáztunk! – mondtam, majd megittam a poharam maradékát. – Szállj le a témáról! Csak magadat bünteted! Belekeveredtem, attól, hogy sajnálkozunk rajta nem fog megváltozni a helyzet – mondtam, majd a taláromat kigombolva a kanapéra dobtam az elegáns darabot. – Tölts nekem is még egyet! – mondtam, majd sóhajtva ledobtam magam a kanapéra és levettem magamról a már szinte szorító bakancsomat és a pálcámmal egyet legyintve az ajtó mellé küldtem őket. Csak egyszer jártam itt életemben, de szinte az otthonomnak érzem. Perselus engedelmeskedve öntött nekem, majd felém nyújtva leült mellém.

- Holnap bizonyára lesz egy megbeszélés ahová jönnöd kell – mondta miközben újra beleivott a poharába. – A Malfoyék házában lesz.

- Miért pont ott? – kérdeztem kíváncsian, miközben követtem a példáját és fenékig lehúztam az italt. Ezúttal már nekem is jobban csúszott a maró alkohol.

- Azóta ott tartjuk amióta Lucius nem tudta a Nagyúrnak megszerezni a jóslatot. Ezzel bünteti éjjel nappal. Lucius 10 évet öregedett az elmúlt egy évben – mondta a fejét rázva.

- Vagyis, ha valamit sikertelenül teljesítek a Nagyúrnak...

- Addig fogsz kínlódni mellette amíg bele nem halsz vagy azonnal megöl – mondta ki habozás nélkül.

- Örülök, hogy legalább te velem vagy – mondta ki megpróbálva témát váltani.

- Én is – nézett végül rám, majd letette a poharat. – Ne haragudj, hogy belekevertelek...talán még nem is kértem tőled bocsánatot – nézett rám őszinte megbánással Perselus, mire én is letettem a poharamat és megérintettem az arcát.

- Nem haragszom rád, már mondtam, hogy ez nem a te hibád – mosolyogtam rá. Egy ideig egymás szemébe nézve csodáltunk a másikat, majd Perselus minden gondolkodás nélkül a két kezével végig simított a mellkassomon, majd elkezdte kigombolni az ingem. – Mit csinálsz? – kérdeztem miközben mosolyogva az ajkamba haraptam. Nagyon is tudtam mit csinál.

- Amit már rég kellett volna – mondta röviden, majd miután kigombolta rajtam az ingemet lehúzta rólam és a szám helyett a nyakamat kezdte el szívni majd csókolgatni az. A bal kezével a tarkóm ragadta meg a jobbal pedig a combomon simított végig, miközben gyengéd, de mégis izgató csókokkal lepett el. Egy halk nyögés hagyta el a szám, aminek hatására Perselus közelebb húzott magához a két kezével, ami a derekamra csúszott át és én minden erőmmel azon voltam, hogy közbe letudjam róla szedni a talárját és utána az ingét is, ami elég nehéz volt, mert amíg csábítóan a nyakamba harapott egy szívás kíséretével nem tudtam koncentrálni. Végül leszedve róla megláttam a meztelen felső testét, amit izgatott mozdulatokkal végig simítottam. Férfiasságához illően kissé izmos és csupasz felsőtesttel rendelkezett. Amikor a nyakamtól elszakadt a mellkasától a válláig ismét végig simítottam a felsőtestén, majd a kanapéra leakartam őt dönteni, hogy most én kényeztessem őt, de helyette megragadta finoman a csuklómat és felhúzva engem a kanapéról a hálószobájába vezetett. Mielőtt megcsókolhattam volna őt az ágyához érve, ő a derekamnál fogva felkapott, aminek hatására felkacagtam, majd a törzse köré fontam a lábaimat. Perselus a szokásostól eltérve nagyon finoman csókolt meg, amitől teljesen elolvadtam. Ezután a csókunk ismét elért arra a szintre, amit tőle ismerek: vággyal fűtött és követelőzően csókolta az ajkaimat, amit annyira imádtam. A kezét a hátamra csúsztatta és sikerült egy kézzel kioldania a melltartómat. Elszakadva az ajkaitól lehúztam magamról a csipkés anyagot és egy mozdulattal a földre dobtam. Perselus ismét a nyakamat kezdte el csókolgatni, de ezúttal az ágy felé fordult és lassan letett rá. Az arcomat megsimítva a szemembe nézett.

- Annyira gyönyörű vagy! – suttogta, amitől egyszerűen elájultam. Visszahúzva őt az ajkaimhoz egyből elmélyítettem a csókunkat és szorosan magamhoz húztam őt, hogy a meztelen mellkasunk összeérjen és amikor ez megtörtént az egész testemen végig futott a hideg. Perselus keze egyre lejjebb csúszott a derekamon majd megkereste a cipzárt a szoknyámon és lehúzta rólam. Felülve az ágyon levette rólam a szoknyámat, majd a harisnyámat is. Már csak egy száll bugyiban feküdtem előtte. Követve a példáját én is felültem az ágyon, majd miközben a mellkasát végig csókoltam teljesen a ajkáig kigomboltam a nadrágját és félig lehúztam róla. Perselus agresszívan lelökött az ágyra, aminek hatására csiklóm a vágytól lüktetni kezdett. Levette magáról a nadrágot és ezután ugyanott tartottunk. Mind a ketten már csak alsóneműben voltunk. Perselus ismét végig csókolta minden porcikámat míg nem ujjaival kínzóan lassú tempóban lehúzta rólam a bugyimat és a szájába nem vett engem. Egy hangosat felnyögve körmeimmel a lepedőjébe markoltam, aminek hatására felém kerekedett és az ujjait dugta belém nagy erővel, amitől elállt a maradék lélegzetem is. Egy ideig játszadozott velem, amit nagyon élveztem, de én őt akartam. Azt akartam, hogy bennem legyen. A csókjaitól elszakadva mélyen a szemébe néztem.

- Akarlak – suttogtam neki. Mintha csak ez kellett volna neki, ujjait gyengéden kihúzta belőlem, majd az alsónadrágját levéve felém hajolt.

- Biztos szeretnéd? – kérdezte arra célozva, hogy már nem lesz visszaút.

- Teljesen biztos – mondtam neki. Perselus mélyen a szemembe nézve férfiasságát végig húzta párszor a csiklómon lassan, hogy ezzel is ingereljen, ami be is vált, mert a hatására mélyeket sóhajtva behunytam a szemem. Ezután egy nagy lökéssel belém mélyesztette méretes férfiasságát és a hosszát magamban megérezve ismét elakadt a lélegzetem. A fájdalomtól felnyögve a vállába markoltam, amitől azonnal lassított amíg bele nem jöttem a kettőnk játékába. Egyszerre tud nagyon érzéki és durva is lenni és ezt nagyon imádtam benne. Legutoljára Dracoval voltam együtt egy éve, ráadásul az volt az első alkalmam, így arra számítottam, hogy mindent elölről kell teljesen kezdenem, de hála a jó égnek nem. Fájt amikor belém tette, de az előjátékkal túl jó munkát végzett így hamar tudtam alkalmazkodni. Perselus csókjaiban elveszve éreztem, hogy gyorsít, ezért elkellett szakadnom tőle és felnyögnöm élvezetemben. A férfival együtt mozogtam az ágyon és körmeimet a bőrébe mélyesztettem, aminek hatására ő is felnyögött. A keze mindenütt ott volt néha a mellembe markolt bele és volt, amikor minden porcikámat végig simította, amitől még jobban közeledtem a csúcs felé. Szemeit nagyon ritkán hunyta le velem ellentétben, így ahányszor kinyitottam a szemeim az ő vággyal teli izgató tekintetével találtam szembe magam, amit egy kicsit sem bántam. Éreztem, hogy elfogok menni és annak hatására gyorsabb tempóban szedtem a levegőt. Perselus érzékelte a váltást és ennek tudatában még gyorsabb tempóra váltott, majd végül egyszerre mentünk el egy hangos nyögéssel. Lihegve egymás szemébe néztünk és Perselus a csillogó tekintetemet látva folytatta tovább, mintha neki az előbbi orgazmus meg sem kottyant volna. Ennek hatására az ajkamba harapva a kezemmel a hajába markoltam, amitől felmordult és erőteljesen megcsókolt.