Harry-ék az elkövetkezendő napokban érzékelték rajtam, hogy megváltozott bennem valami. Nem mondhattam nekik, hogy mi bajom, így mindig kerültem a témát vagy valamire ráfogtam. A legutolsó kibeszélésem a bűbájtan dolgozat miatti szomorúság volt, amit viszont jól megírtam szóval az sem lesz csak dolgozat kiosztásáig jó indok. Éjjel nappal Bellatrixon járt az agyam. Az ő gonoszsága miatt már nem biztos jövőm és amíg Voldemort él minden nap veszélyben leszek. Senki el nem gondolná, hogy én, Harry és Neville mekkora dolgokat szenvedtünk és az én esetemben fogok elszenvedni. Harry elveszítette a keresztapját, Siriust miatta. A saját unokatesvére végzett vele. Neville elveszítette a szüleit, mert Bellatrix addig kínozta őket, amíg megnem őrültek. Aztán engem is megkínzott és most kényszerít, hogy csatlakozzak a halálfalók közé, máskülönben szól Voldemortnak és megölet engem és Perselust is.

- Hé, Mia! Köztünk vagy? – rázta meg a kezem Hermione mire feléledtem a főterem asztalánál.

- Igen, csak elgondolkoztam – mosolyogtam rá. Ma van a 'nagy' nap, ma ér véget az eddig nagyjából boldog életem.

- Manapság sokszor elgondolkozol – mondta Ron miközben az ebédjét fogyasztotta.

- Igen, tudom. Csak a nyáron gondolkoztam – rögtönöztem valamit.

- Jó is, hogy felhoztad! Két nap múlva utazunk haza, ha még az első hónapot anyukáddal szeretnéd tölteni megértem, de egy hónapra lejöhetnél hozzánk. Tudom, hogy nem szeretsz otthon lenni, mi meg szívesen látunk – mondta mosolyogva.

- Igen, akkor jössz amikor csak akarsz! – mondta a mellette ülő Ginny mosolyogva. – És te is – karolt bele Harry karjába, aki fülig szerelmesen nézett rá. Igen, ezek az elmúlt napokban összejöttek végre, aminek nagyon örültem, mert ha én és a többi halálfaló össze is fogjuk törni Harryt Dumbledore halálával legalább a barátai és Ginny ott lesz neki. Hermione mesélte, hogy a szükség szobájában találtak egymásra, miközben Ginny segített elrejteni Harry bájital tankönyvét, aminek megszállottja volt a 'félvér herceg' vagyis a volt tulajdonosával együtt.

- Nagyon aranyosak vagytok együtt – mondtam miközben szedtem magamnak sajtos makarónit. Ginny elpirulva rám mosolygott, Harry pedig követte a példáját.

- Mit csinálunk ma délután? Már nem kell semmit sem tanulni, szóval még neked Hermione is szabadod van – mondta Ron a lányra nézve, mire Hermione csak a szemét forgatta mosolyogva.

- Nekem Dumbledore-nak kell segítenem – vágta rá azonnal Harry.

- Jól haladtok a...feladatokkal? – hajoltam közelebb hozzá, hogy mások ne hallják.

- Igen, ha minden igaz ma elmegyünk a harmadik Horcruxért – bólintott Harry.

- Nagyon örülök, de legyetek óvatosak! – mondtam aggódva.

- Nem kell féltened, Mia...de mióta is féltesz ennyire? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Mindig is féltettelek, bolond – forgattam a szemem, majd bekaptam egy kanálnyi sajtos makarónit. Harry csak nevetve rázta a fejét. – Jobb lesz, ha vigyázol rá Ginny! Látod, én még félteni se félthetem – cukkoltam nevetve Harryt, mire Ginny arcára is kiült a mosoly.

- Lemehetnénk Hagridhoz! – mondta hirtelen Hermione, Ron kérdésére felelve.

- Jó ötlet! Mia csatlakozol? – kérdezte Ron felém fordulva.

- Nem lehet, az utolsó korepetációmra megyek – húztam el a szám. Most még ebben az egyben is hazudtam, igazából összekellett pakolnom a cuccaimat, mert az este után elkell hagynom a kastélyt. A hazugságokat már úgy halmozom, hogy szinte pislantás nélkül tudok hazudni, mint a vízfolyás. A mai nap után már semmi sem lesz a régi. – De ti érezzétek jól magatokat és üdvözöltetem Hagridot! – mondtam miközben befejeztem az ebédem elfogyasztását. Hermione és Ron felkelve elindultak Hagridhoz, Harry Dumbledore irodája felé vette az irányt és Ginny még ott maradt az utolsó falatokat bekapva az asztalnál.

- Te hová mész? – kérdeztem mosolyogva, majd megtöröltem szalvétával a szám.

- Lunával könyvtárba. Ha van még időd csatlakozz – mondta miközben felemelte a poharát, hogy ihasson belőle.

- Kedves vagy, de én már szerintem megyek, hogy hamarább végezzek Pitonnál – mondtam, mire bólintott egyet és mosolyogva elbúcsúzott tőlem. Miután az összes barátom elhagyta a helységet körbefordultam a terembe. Perselus nem volt a tanári asztalnál, bizonyára dolga akadhatott, így a szemem tovább siklott a termen míg nem megakadt a szemem a magányosan ülő Dracon, aki csak játszott az ételével. Egy nagyot felsóhajtva gondolkodás nélkül felálltam és a Mardekár asztala felé vettem az irányt.

- Szia – ültem le vele szembe, mire a megviselt arcán egy értetlen arckifejezés jelent meg.

- Mit akarsz? – kérdezte feszülten. Fekete zakót viselt, ami nagyon jól állt neki.

- Piton megtiltotta, hogy találkozzunk, ezért nem szóltam hozzád azóta az este óta. Bár, szerintem ezt már tudod – kezdtem el. – Úgy néz ki manapság sokat fogunk találkozni, szóval jobb lenne kibékülnünk – hajtottam le a tekintetemet és az asztalt kezdtem el pásztázni.

- Ezt mégis, hogy érted? – kérdezte kissé flegmán.

- Mondjuk úgy, hogy rossz társaságba keveredtem, aminek hatására nincs más választásom, mint csatlakozni hozzátok – mondtam szomorúan és ahogy ismét belegondoltam homályos lett a látásom.

- Csatlakozni hozzánk? – vonta fel a szemöldökét, de tekintete megenyhült ahogy észrevette a könnyes szememet.

- Kérlek ne játszd az értetlent – nevettem fájdalmasan. – Ha nem fogod tudni megtenni Perselus megteszi helyetted. Neked kell ma a legkevésbé aggódnod – néztem mélyen a szemébe, mire a tekintete elborult tele kétséggel.

- Mégis honnan...

- Mindent megfogsz tudni. Mégsem vagyok többé az a bátor Griffendéles lány, mint amilyennek megismertél – mondtam neki, mire Draco akaratlanul is megfogta a kezem.

- Nem leszek rá képes... - sóhajtott fel szaggatottan. Régen is szerettem amikor megnyílt felém, ez most sem változott.

- Tudom. Perselus is tudja, ezért kérte meg anyád és Bellatrix, hogy ő tegye meg helyetted, ha valami. Próbáld meg, de ha nem megy ő fedez téged...és ezek szerint már én is – mondtam neki és a kezem az ő kezére kulcsoltam.

- Mióta vagy ennyire jóba a keresztapámmal? – kérdezte meg felvont szemöldökkel.

- Azon az estén kezdődött minden, amikor ránk talált és onnan már nem volt megállás – ráztam a fejem. – Milyen módon juttatod be őket a kastélyba? – kérdeztem terelve a témát.

- Találtam egy volt nincs szekrényt a Borgin és Burges-ben a párját pedig megtaláltam a szükség szobájában és megjavítottam. Azon keresztül fognak átjönni ide – mondta egy kis habozás után.

- Mikor jönnek? – kérdeztem.

- Este környékén. Kilenc órára tippelek – felelte. – Dumbledore bizonyára a csillagvizsgálónál lesz, Perselus azt mondta, hogy délután nem lesz a Roxfortban és kábé akkor tájt jön vissza és odafog hopponálni – mondta és éreztem ahogy kissé reszket a keze.

- Ne aggódj, minden megfog oldódni! – nyugtattam és kedvesen rámosolyogtam, amit ő is viszonzott, de tudtuk legbelül mind a ketten, hogy fájdalmunkból mosolygunk, nem örömünkből.

***

9 óra előtt pár perccel az ágyamon ülve fogalmaztam a levelet. Rövidnek és keveset mondónak kell lennie, de eldöntöttem, hogy nem hallgatok Perselusra és ha burkoltan is, de igyekszek mindent elmondani Harryéknek. Egy ideig csak az ujjaimmal doboltam a könyvemen, amin a pergamen feküdt üresen, majd sóhajtva egy nagyot, írni kezdtem.

Nem önszántamból csatlakoztam hozzájuk és igyekezni fogok a legfontosabbakat eltitkolni előlük. Dumbledore tisztában volt a sorsával ahogy Perselus is. Kérlek bocsássatok meg nekem. Nagyon szeretlek titeket és könyörögve kérlek, hogy vigyázzatok magatokra! Harry, tőled függ az életem. Bízok benned és ha az élet ismét összehoz minket arra kérlek ti is bízzatok bennem.

M

Az utolsó sorokat már potyogó könnyekkel írtam és alig győztem megtörölni a szemem, de még úgyis az utolsó könnycsepp rácseppent a pergamenre pont az M betű mellé így az belefolyva a tintába kissé elhomályosította a betűt, de így is kilehetett belőle olvasni. Egy mélylevegőt véve összehajtottam a levelet és címzettnek csak három betűt írtam rá: HRH, vagyis Harry, Ron és Hermione.

Ledöcögve a lépcsőn a tűz előtt ülő Ronhoz és Hermionéhoz vettem az irányt, majd mielőtt még észrevettek volna egy mosolyt varázsoltam az arcomra.

- Srácok, ezt a levelet majd csak Harry-vel együtt olvassátok el, rendben?

- Mi ez a levél? – vette el értetlenül Ron.

- Csak ígérjétek meg, hogy most még nem bontjátok fel és majd csak Harry-vel olvassátok el. Rendben? – kérdeztem, majd Hermione felé fordultam, akiben teljesen megbízok. Imádom Ront, de ő még néha gyerekesen gondolkozik.

- Rendben – bólintott Hermione, majd elvette Rontól a levelet. – Minden rendben van, Mia? – kérdezte aggódva.

- Nem. Semmi sincs. De ez így van rendben – mosolyogtam rá, mire mind a ketten úgy néztek rám, mintha megőrültem volna. – Szeretlek titeket, ugye tudjátok? – kérdeztem könnyeimet visszanyelve.

- Persze, de...alig értek valami ebből az egészből – rázta a fejét Hermione.

- Nem is kell. Nekem most dolgom van, szóval megyek is. A levéllel akkor várjatok! Sziasztok – intettem feléjük. Hermione még mindig értetlenül nézett utánam és a borítékot szorongatta, Ron pedig szomorúan intett felém. A klubhelyiség bejáratán kilépve gyorsan szedtem a lépteimet és úgy gondoltam, hogy a legjobb ötlet egyenesen a csillagvizsgáló felé menni. Útközben nem gondolkoztam, csak gyorstempóban haladtam a folyosókon, majd a lépcsőn felfelé menve felértem az egyik felső emeletre, ahol elhaladtam Dumbledore irodája mellett is, aminek hatására szomorúan megálltam. Ha tudná, hogy mennyire sajnálom...sosem volt alkalmunk személyesen beszélni, de amit Harrytől és Perselustól halottam jó ember lehet.

Hirtelen magam mögött lépteket hallottam, így ismét mozgásba lendültem és a következő lépcső felé futottam. Szinte már kocogva lépkedtem felfelé, de a sötét alak mégis utolért.

- Mia, te mit keresel itt? – ragadta meg a karom szerencsémre Perselus.

- Szerinted? Teszem, amit tennem kell, nem várom meg, hogy a halálfalók találjanak rám, inkább megyek magamtól – rántottam ki a karomat a szorításából. Perselus elgondolkodva nézett rám, majd felsóhajtva megszólalt:

- Legalább utánam gyere – mondta majd kielőzve ment előttem és én követtem. Felfelé haladva egyre hangosabb beszélgetésre lettünk figyelmesek.

- Mire vársz, Draco? – szólalt meg egy ismerős hang.

- Nincs benne kurázsi olyan, mint az apja... - mondta egy férfi. Felérve a lépcsőn körbe néztem a sötét szobában. Nem volt ott senki, de a felettünk lévő padló nyílásain tisztán kiláttam és láttam ahogy Draco a pálcáját szegezi a vele szemben lévő Dumbledore-ra.

- Nagyon ügyes vagy, Draco – mondta a mellette álló Bellatrix majd finoman vállon puszilta. – Tedd meg! – utasította agresszívan. A terembe már a csigalépcső felé tartottunk, ami a csillagvizsgáló felé vezet, amikor megláttam egy szemüveges alakot a szobába.

- Perselus... - böktem meg a vállát mire felém fordult. Az ujjammal az alak felé mutattam mire mind a ketten halkan odamentünk pálcánkat felé szegezve. A szemüveges alak a közeledésünket meghallva felénk fordult. Harry volt az, aki a pálcáját szintén maga előtt tartotta egyenesen felénk. Perselus lassan leengedte a pálcáját és az ujját a szája elé tette, jelezve Harrynek, hogy csendbe maradjon. Harry bólintott és amikor Perselus megfordult, hogy a lépcső felé vegye az irányt ledöbbent. Perselus már nem takart többé, így meglátott engem. Odalépve hozzá megragadtam a vállát és szorosan magamhoz szorítottam. Harry értetlenül, de viszonozta az ölelést.

- Annyira sajnálom... - súgtam a fülébe, majd elszakadva tőle Perselus után indultam, aki bevárt engem a lépcsőnél. Feléje bólintva egyet felmentünk a csigalépcsőn.

- Mire vársz Draco, gyerünk már! – kiáltott Bellatrix Dracora.

- Nem! – mondta közömbösen Perselus ahogy felértünk a lépcsőn. Draco azonnal leengedte a kezében reszkető pálcát és könnyes szemmel fordult keresztapja felé, majd szomorúan felém is.

- Á, nocsak – enyhült meg Bellatrix hangja. – A legjobb döntést hoztad drágám – lépett hozzám közelebb Bellatrix, amit én csak semmit mondó arckifejezéssel fogadtam. – Te vagy az első Griffendéles lány közöttünk! Légy üdvözölve...

- Mia. Mia Davis – bólintottam feléje. – Biztos emlékszel, engem is megkínoztál – mosolyogtam rá ironikusan, mire Bellatrix nevetve kinyújtotta a nyelvét, mintha csak bóknak vette volna a mondatom.

- Az meg lehet. Perselus! – fordult hirtelen feléje.

- Davis kisasszony... - nézett rám elkerekedett szemmel Dumbledore. Erről Perselus bizonyára nem számolt be neki. – Hát maga is?

- Nincs más választásom – néztem rá szomorúan nem törődve azzal, hogy ezt a többi halálfaló is hallja. – Ez a sorsom és én elfogadom.

- Perselus, Draco nem képes rá! – mondta Bellatrix közbevágva. – Ez tudod téged miként érint – mondta Bellatrix és kidülledt szemekkel bámult a férfira várva, hogy megtegye a feladatát.

- Perselus... - szólalt meg ismét Dumbledore. Perselus semmit mondó arckifejezéssel tekintett rá, de én tudtam, hogy legbelül szenved. – Kérlek... - mondta Dumbledore. Ebben a teremben csak hárman tudtuk, hogy szerepet játszik.

- Avada Kedavra! – mondta hangosan és érthetően Perselus, majd Dumbledore-ra küldte az átkot, akinek a zöld fénycsóva eltalálva a mellkasát lelökte az épületről. A szememet behunyva akaratlanul is kihullott egy könnycsepp a szememből. Dumbledore már halottan zuhant le a magasból és ezt Harry végig nézte még ha a többiek nem is tudták, csak én és Perselus. Bellatrix nevetése szinte villámcsapásként ért engem és ennek hatására azonnal kinyitottam a szemem. Már jó pár halálfaló lefutott a csillagvizsgálóból, csak én, Perselus, Bellatrix és Draco maradtunk ott.

- Morsmordre! – kiáltotta még mindig nevetve Bellatrix majd az égbe felküldte a sötét jegyet. Perselus hirtelen megfogta a kezem és az ujjait az enyémre kulcsolta majd a lépcső felé futottunk. Bellatrix szintén megrántotta Draco vállát, hogy mozduljon majd mind a négyen a csigalépcsőn lefutva a többi halálfaló után mentünk. A folyosókon haladva Perselus haladt legelöl velem kézen fogva a többi halálfaló meg utánunk Bellatrixon kívül, aki teremről teremre járkált és rombolt akár egy őrült. Nagyon erőteljesnek éreztem magam Perselussal legelöl haladva, de a szívem összevolt törve amiatt, amivé válnom kellett, hogy ezt átélhessem. Perselus a szokásos talárját viselte melléje tiszta feketébe öltözve, de ezúttal én is csatlakoztam hozzá. Eleve nem jártam sokszor színesbe, de a fekete szoknyám és ingem mellé csatlakozott a vadonatújan kapott talárom is, ami olyan ijesztő látványt kelthetett akár csak Perselus öltözéke. A talárunk a gyors léptektől halkan suhogott mögöttünk és a halálfalók úgy jöttek utánunk akár a katonák. Bellatrix mellettünk elhaladva beviharzott a főterembe, ahol egy Bombarda varázslattal a fél termet felrobbantotta és az asztalon járkálva az üvegpoharakat és a tányérokat felrúgta összetörve azokat, miközben végig nevetett vagy sikoltozott. Legalább ő jól szórakozott.

- Hová megyünk? – kérdeztem felnézve Perselusra amikor észrevettem, hogy kifelé tartunk a kastélyból. Perselus mielőtt válaszolt volna a kérdésemre felemelte a kezében lévő pálcát, majd egy átokkal a kijáratnál lévő őrt kirepítette az ajtón egy nagy lökéssel.

– A tiltott rengetegbe, ahol hopponálni tudunk – felelte hűvösen, mire szorosabban fogtam a kezét.

- Ó, milyen kis aranyos álompár! – ért utol minket Bellatrix, mire végigfutott rajtam a hideg.

- Fogd be, Bellatrix! – mondta hűvösen Perselus miközben a mezőn haladtunk a tiltott rengeteg felé. Ezt a nő meg sem halva ismét bezsongott.

- Ó, Hagrid! – mondta negédes hangon, majd hirtelen felgyorsított mellettünk és Hagrid kunyhója felé vette az irányt. – Itthon vagy? Ó, Hagrid! – kuncogott Bellatrix, mire egy varázspálca intéssel gondolkodás nélkül felgyújtotta az egész kunyhót és ennek hatására ujjongani kezdett. Ennél a jelenetnél bármennyire is utálom őt egy halk nevetés jött ki a torkomon. A legrosszabb helyzetekben nevetek. Ezt meghallva Bellatrix abbahagyta az ugrálást és rám nézett. Ennek hatására lefagytam így Perselus is megállt velem együtt.

- Tudod, Mia... - jött közelebb hozzám annyira, hogy már szinte kényelmetlen volt. – Szerintem mi jóban leszünk – mondta és ujjával a hullámos hajamat kezdte el csavargatni.

- Piton! – ordította valaki a távolból mire mindenki szinte egyszerre odakapta a tekintetét. Az ajkamba harapva idegesen konstatáltam, hogy Harry közeledik dühösen Perselus felé.

- Fuss! – nézett Perselus Dracora majd rám. Draco abban a pillanatban befutott a többi halálfaló után, majd miután Bellatrix még egy égő varázslatot ráküldött Hagrid házára karját összefonva figyelte a jelenetet. Én persze nem mozdultam Dracoval ellentétben, Bellatrixnak pedig esze ágában sem volt ezt kihagyni. Perselus elengedve a kezem közelebb ment Harryhez.

- Stupor! – küldte az átkot Harry Perselus felé, de ő egy pálcaintéssel kivédte azt. Én kissé távolabbról figyeltem inkább az egészet. – Támadjon! Támadjon, maga gyáva! – ordította torka szakadtából, mire Bellatrix Perselus mellé lépve ráküldött egy átkot, amitől Harry földhöz vágódott. Bellatrix ezt látva őrületes nevetésbe tört ki.

- Ne bántsd! – szólt rá azonnal Perselus, mire melegséggel telt meg a mellkasom. – Ő a Nagyúré – tette hozzá, hogy ne legyen gyanús, majd Bellatrix a szemét forgatva a többi halálfaló után indult a tiltott rengetegbe.

- Harry – mondtam rekedtes hangon. Harry a földön fekve nem reagált.

- Gyerünk, Mia! – fordult háttal Harrynek Perselus majd elindulva felém megragadta ismét a kezem. Én még mindig Harryt figyeltem, akin láttam, hogy lassan feléled és felül a földről míg nem ismét talpon volt és közeledett felénk.

- Perselus, felkelt...

- Sectumsempra! – kiáltotta Harry. Perselus megfordulva azonnal hárított egy Reductóval, amitől ismét földhöz vágódott Harry. Perselus dühösen ismét megindult feléje, hiába is próbáltam visszahúzni őt, nem hatott, így ő gyors tempóban és idegesen Harryhez sietett.

- Van merszed a saját átkomat használni ellenem, Potter? – nézett le a földön fekvő Harry-re ahogy odaért, ő pedig lihegve és dühösen felnézett rá. – Igen. Én vagyok a félvér herceg – felelte lenéző hangsúllyal, de mégis dühösen. Harry szótlanul nézte őt. Tekintete fáradtságot sugárzott. Perselus halkan felsóhajtva odébb rúgta Harrytől a pálcáját, hogy ne érje el, majd ismét elindult felém és megfogta a kezem.

- Miért, Mia? – kiáltotta utánam Harry, mire lefékeztem. – Miért? – kérdezte szinte már síró hangon.

- Sok mindent nem értesz Harry, és ezért nem tudlak elítélni. Te sem tedd, kérlek – mondtam szomorúan felé fordulva, majd felnéztem Perselusra és bólintottam egyet jelezve, hogy gyerünk. Tiltott rengetegbe beérve felgyorsítottunk amikor megláttuk, hogy a többi Halálfaló csak ránk vár.

- Na végre! Akkor mehetünk és Malfoyékhoz ünnepelni. A Nagyúr bizonyára megjelenik majd.

- Kötelező mennünk? – kérdezte Perselus, mire mindenki csendbe maradt. Most abban a kiváltságban volt, hogy ellenszegülhetett egy kicsit, hisz megölte Voldemort kedvéért Dumbledore-t.

- Nem. De holnap okvetlen hozd el a lányt, mert rákell tennünk a jegyet – mondta Bellatrix, aki az előbbi őrült kirohanásához képest most teljesen normális volt. Rám szegezve a pillantását gonoszul elmosolyodott. – Örülök, hogy személyesen is megismerhettelek, Mia – mondta, majd a többiekkel együtt hopponáltak.

- Mi hová megyünk? – kérdeztem.

- Hozzám. Hívd ide a csomagjaidat – mondta, mire ismét előhúztam a pálcám és egy 'Invito bőrönd', majd egy 'Invito Shiva ketrece' varázslattal magamhoz hívtam a csomagjaimat.

- Rendben, megvan mindenem – mondtam, majd Perselus szó nélkül elvette a bőröndömet, én pedig addig eltettem a pálcámat és a másik kezemmel szorítottam Shiva ketrecét, miközben Perselusba kapaszkodtam és mi is hopponáltunk.