Éjszaka a kandalló előtt ülve Freddel és George-dzsal és beszélgettünk suttogva, mivel úgy gondoltuk vicces sokáig fennmaradni, másnap reggel pedig haldokolni. Minden reggel erős fekete teát iszunk, de minimum hármat, hogy ébren tudjunk maradni az órákon. Azért egyhuzamban iszunk annyit, mivel ebéd és vacsoránál nem szolgálnak fel, teadélutánok pedig nem nagyon vannak a Roxfortban, szóval reggel kell bepótolnunk az egész napos adagot. Felnevetve Fred egyik viccén a hajamat a fülem mögé tűrtem a jobb kezemmel, amikor George felvont szemöldökkel elkapta a csuklóm.

- Ez mi a kézfejeden? – kérdezte aggodalommal a hangjában, majd Fred is szemügyre vette a még mindig halványan hasogató sebet és elkerekedett szemmel olvasta el a számomra jól ismert szöveget: ''Feleselni bűn''

- Látnátok Harryét, az övé valamivel rosszabb – nevettem elkeseredetten, majd kikaptam a kezem Fred és George szorításából. – Nem kell aggódni. Meghúzom magam, hogy ilyen ne forduljon elő még egyszer

- De ez nem normális Mia! Mi a szar – akadt ki még jobban Fred és George is csak a fejét rázta.

- Nagyon kedves, hogy így aggódtok értem, de komolyan. De csesszetek rá – húztam el a szám.

- De ha ez megtörtént veled és Harryvel, idők kérdése, hogy másokkal is megessen. Például velünk! Tudod, hogy nem bírjuk egy jó beszólás nélkül – mondta George, mire Fred is csak bólogatott. Halkan felnevettem, majd lassacskán elbúcsúztam tőlük és elvonultam a lánykörzetbe.

Szó szerint csak ledobtam magam az ágyra, ezért a jobb oldalon lévő ágyon alvó Hermione automatikusan felébredt és sóhajtott egyet.

- Miért mániád éjszaka virrasztani? – kérdezte rekedt hangon.

- Ébren tartanak a gondolatok – vontam meg a vállam. Ez most nagyon igaz is volt, ezért fel is pattantam és kinyitottam az ablakot. Hermionén kívül mindenkire alvó bűbájt küldtem, hogy véletlenül sem ébredjenek fel.

- Ezt most miért csináltad? – ült fel Hermione.

- Felfognak ébredni a hidegre és a füst szagra – vettem elő a talárom zsebéből a cigarettát.

- Agh – forgatta a szemét Hermione, majd a takaróba beburkolódzva felém sétált. Nyújtottam neki egy szál cigarettát, mire dühös szemeivel rám nézett. – Mi jó ebben a vacakban?

- Minden. Imádom ahogy letüdőzöm a füstöt és, hogy érzem ahogy teszi tönkre a tüdőm. Érzem ahogy minden egyes szállal megrövidül az életem – meredtem a távolba, mire Hermione arckifejezése megváltozott, majd finoman odalépett hozzám és átölelt.

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy így érzel. Tudod mi az a pszichológus, ugye? – kérdezte kedves hangon, mire hangos nevetésbe kezdtem.

- Hermione félvér vagyok, az egész gyerekkoromat muglik között töltöttem, akár csak te – törölgettem a könnyeimet, mire ő is felnevetett. Szegény csak tanácsot akart adni.

- Ne haragudj, annyi aranyvérűvel vagyok körülvéve, hogy néha elfelejtem, hogy vannak hasonlóak, mint én – kuncogott, mire rámosolyogtam és még egyszer felé nyújtottam a félig elszívott cigarettám. Hermione ijedt tekintettel, de elvette tőlem. Ő is pontosan tudta, hogy néha nem árt ''rosszat csinálni'', és ennek itt volt az ideje. A kezébe véve lassan a szájához helyezte, majd egy mélyet szippantott.

- Juj ne olyan nagyo... - kiáltottam fel, de már késő volt és fulladozva elkezdett köhögni. Szegénynek a hátát paskolva próbáltam helyrehozni a légzőrendszerét, ami szerencsére sikerült is, majd lassan felemelkedett és megtörülte a szemét a könnyektől.

- Nem nekem való – rázta a fejét, majd nyújtotta vissza nekem.

- Ne aggódj, az első mindenkinek ilyen. Szívj még egyet, de kisebbet. Sokkal kisebbet – nevettem. Ezúttal tökéletesen levette, majd nagy nehezen elmutogattam közben, hogy tüdőzze le. – Ha nem ismernélek azt mondanám, hogy függő vagy – mosolyogtam rá, mire nevetve visszaadta nekem.

Reggel fáradtan ébredtem szokásomhoz híven, de most nem én voltam az egyetlen. Hermione a fejére nyomta a párnát és felnyögött.

- Miért csináltad ezt velem? – kérdezte rekedt hangon.

- Sajnálom, ha velem akarsz lógni ehhez hozzákell szoknod – nevettem, majd fáradtan leemeltem a fejéről a párnát. Lassan szedelőzködve, de sikerült elkészülnünk és igen, most Hermione velem késett óráról.

- Elnézést tanárnő, soha többé nem fordul elő – mondta megszeppenve Hermione, mire Mcgalagony felvonta a szemöldökét és rám nézett.

- És maga Davis kisasszony? – nézett rám.

- Én is elnézést kérek – bólintottam felé.

- És soha többé nem fordul elő? – kérdezte fagyos ijesztő tekintettel.

- Sajnos de, kb. 2 évig még – vigyorogtam rá, mire a fejét rázva a tábla felé fordult és folytatta a pálcával való írást. Hátulról a beszólásomra hallottam Ron nevetését. Olyan kár, hogy erre az órára nem Freddel és George-dzsal járok együtt, értékelték volna ezt a beszólást.

Iskola után Freddel és George-dzsal sétáltam a folyosókon, amikor duruzsolásra lettünk figyelmesek, ezért felgyorsítottuk lépteinket és földszinti folyosó egyik részén azt vettük észre, ahogy emberek állják körül Friccset a gondnokot. Ahogy a többiek is, mi is odaálltunk és elkezdtük figyelni őt. Érdekes módon egy bekeretezett papírt vettünk észre a kezében, amit gondosan felszögelt a falra. Miután befejezte kuncogva nézett mindenkire:

- Nemsokára megfogjátok tanulni a rendet és az illemet – mondta, majd a macskájával együtt döcögve elment.

- Az igen – vontam fel a szemöldököm a megjegyzésére, majd elolvastam ami a papírra volt írva: '' 23-as rendelet: Dolores Umbridge tölti be a Roxfort főinspektorának címét.'' – Ez mit takar pontosan? – vontam fel a szemöldököm Fredre nézve.

- Azt, hogy szarban vagyunk – felelte a baloldalamon megálló Harry. A szám elhúzva elindultam inkább kifelé, pontosan a tiltott rengeteg felé, ahol az Umbridge féle tanárok nem kapnak el cigizés végett. Gondolkoznom kellett Harry beszólásán, hisz hogy lehetünk még nagyobb szarban? Mindenkit sorban megkínoz Umbridge?

Természetesen nem mentem el teljesen a tiltott rengetegig, hanem pontosan előtte a fűre letelepedtem, majd zsebemből előhúztam a cigisdobozt amiben már csak két szál volt. Draco-ra gondoltam, hogy miért nincs itt, hiszen múltkor még azt mondta jönni fog velem.

Mintha csak megérezte volna megkocogtatta a vállamat, majd mire megfordultam az utolsó szálat el is vette a dobozomból engedély nélkül. Szememet forgatva leültem törökülésbe a fűre , majd meggyújtottam a cigarettát. Követve a példámat leült mellém Draco.

A fekete talárját viselte, aminek jobb felső sarkában volt a Mardekár címere. A talár alatt pedig ezúttal egy fehér inget és azon egy ujjatlan zöld kötött pulcsit viselt. Nadrágja szokásához híven fekete vasalt nadrág volt. Ezúttal én nem voltam teljesen a házamhoz öltözve vele ellentétben, csak a taláromon volt a Griffendél címere, de ezen kívül semmi pirosat vagy aranyat nem viseltem, helyette tiszta feketében voltam. Fekete testhez simuló hosszujjú, fekete rakott szoknya és testszínű harisnya, ami úgy néz ki, mintha nem is lenne rajtam, de mégis véd a hűvös levegőtől.

- Elég szarul nézel ki Davis, nem aludtál éjszaka? – kérdezte lenéző hangsúllyal. Ezúttal nem viseltem annyi sminket, mint legutóbb, így a fáradtság is jobban látszódott a szememen.

- Nem szokásom – vontam meg a vállam. – De te sem nézel ki a legfittebnek – löktem meg a vállát mire elmosolyodott. Illik neki a mosoly, ha levetné ezt a flegma stílust és többször lenne kedvesebb, talán még barátai is lennének rabszolgák helyett.

- Apám holnap idejön a Roxfortba – fújta ki a füstöt, mire csodálkozva néztem rá.

- Minek jön ide? – kérdeztem meghökkenve, de ő mintha rám se hederített volna.

- Semmi közöd hozzá, te félvér – köpte a szavakat az arcomba. Idegemben kiütöttem a kezéből a cigit és felpattantam mellőle. Már indulni készültem, mire hirtelen megragadta a csuklómat és vissza lehúzott maga mellé a zöld fűre. – Dumbledorral akar beszélni Umbridge-ról.

- Minek akarna apád Umbridge-ról beszélni Dumbledornak? – nevettem fel, de lehetett hallani a dühöt a hangomon.

- Apámnak jó pozíciója van a Mágiaügyi Minisztériumnál és mivel még csak főinspektor Umbridge, Dumbledore bármikor kicsaphatja, de apám elég jó a meggyőzésben, ezért tájékoztatni fogja, hogy nem a legokosabb húzás őt elbocsájtani – forgatta a földről felvett cigit a kezébe.

- Érdekes. Mellesleg kérdezni szeretnék valamit – szívtam bele a cigibe.

- Akkor ki vele

- Miért vagy ilyen seggfej mindenkivel? Tudod igazi barátaid is lehetnének, nem csak seggnyalóid. – néztem rá komoly tekintettel, mire a filtert elnyomva felém fordult.

- Hisz már van egy barátom, nem? – mosolygott rám finoman, mire viszonoztam.

- Gyerünk vissza az épületbe, mielőtt észreveszik, hogy miért is jöttünk ki – céloztam a sutyi cigizésünkre és akár egy reflex megfogtam a kezét és húztam magam után. Csak pár perc múlva vettem észre, hogy még mindig fogom a kezét, ezért elengedtem, hogy ne legyen kínos, de Draco tovább szorította, míg végül magához nem rántott. Csak pár centi volt közöttünk, láttam az összes pórusát, a halvány lila karikákat a szeme alatt és a fáradt tekintetét, ami csillogott valamitől. Talán tőlem? Az épülettől még mindig távolabb voltunk, így nem láthatott bennünket senki, kivéve csak ha leskelődött valaki.

- Draco, én.. – nem tudtam befejezni a mondatot, sőt őszintén azt sem tudom mit akartam mondani, de a csók amivel megajándékozott meglepett és egyszerre éreztem kínosnak és szédítőnek, még a hideg is végigfutott rajtam. Sajnos nem nagyon gondolkoztam és viszonoztam a csókot. A jobb kezemet az arcára helyeztem, a ballal pedig átkaroltam őt, miközben a nyelvünk finoman összeért. A keze egyre lejjebb csúszott, míg végül a derekamról a fenekemre helyezte át és azt megszorította. Ekkor hevesebben csókoltam vissza, de egyben észhez is tértem és eltoltam magamtól Dracot.

- Ennek nem szabadott volna megtörténni....nagyon nem – töröltem meg a szám és gyors tempóban elmenekültem. Basszus miért csókol ennyire jól?