Anyámnak kénytelen voltam írni egy levelet még szünet elején, hogy nem megyek haza így egy nagy sóhajjal pergament véve a kezembe a tollamat a tintába belemártva gyors tempóban elkezdtem megfogalmazni a levelet:

Kedves anya!

Nem megyek haza karácsonyra, mivel SVK korepetálásra szorulok és Piton prof. nem enged haza. Ne aggódj, lesz társaságom, Harry is itt marad. Mellesleg minden rendben velem.

Kellemes Ünnepeket kívánok!

Mia

Nem volt erőm többet írni neki, egyszerűen nem vett rá az életkedvem. Amióta apa elhagyott bennünket amiatt, mert anya elmondta neki, hogy ő boszorkány és bizonyára én is az leszek nem tudunk egyszerűen kijönni. Őt állandóan a jelenlegi pasija érdekli, akit próbál megtartani magának, én pedig elvagyok a saját világomban. Unom már, hogy állandóan megjátssza a törődését, nagyon is tisztában vagyok vele, hogy magasról leszar engem.

A levelet betéve a borítékba lezártam és az elejére ráírtam a címet. Shiva hűségesen az ablakban várt a kézbesítendő levélre, ezért mihelyst ráírtam a címet felálltam és odasétáltam hozzá.

- Vidd haza anyának – simogattam meg a feje búbját, majd a csőrébe adtam a levelet. Miután elrepült a hóbagoly bezártam az ablakot mire lépteket hallottam az ajtó mögül ezért boldogan fordultam a hang irányába és indultam el közbe a kabátomért.

- Mehetünk? – nyitott be a hálószobába Ginny. Csak én tartózkodtam a hálóteremben.

- Persze. Remélem találunk megfelelő ruhát – mosolyogtam rá, majd kiérve az ajtón becsaptam magam után és elindultunk lefelé a lépcsőn.

***

A butik ajtaját kinyitva egy csengő jelezte a bolti eladónak a vevők érzekését így abban a pillanatban egy izgatott szemüveges kb. a hatvanas éveiben járó nő ugrott ki a pult mögül üdvözölve minket.

- Szép délutánt kívánok! Miben segíthetek? – kérdezte tenyerét összecsapva és a köszönésünket meg sem várva azonnal végig mért minket a fejében már is a méreteinket tippelgetve.

- Jó napot! Nos, egy partira vagyunk hivatalosak ahová elegánsan kell megjelennünk...

- Lumpsluck professzor partijáról van szó, nem tudom ismeri-e őt – egészítettem ki Ginny mondatát, mire felcsillant a nő szeme.

- Hogyne ismerném őt! Ezesetben kisestélyire lesz szükségetek! Erre kövessetek – intett felénk miközben a bolt leghátuljára elindult. Körülöttünk mindenféle férfiöltönnyel és női báli ruhákkal voltunk körbevéve így nem győztünk rajtuk ámulni. A színes anyagoktól elkábulva épp időben fékeztünk le a nő előtt, mert egy fél méterre voltunk attól, hogy beleütközzünk. – Tessék! Ez a két sor végig kisestélyi ruha. Ha tetszik egy darab, de nem találjátok a méretetekben akkor nyugodtan szóljatok és megnézem a raktáron! – mosolygott ránk, majd miután megköszöntük a segítséget magunkra hagyott. Ginnyvel cseverészve a ruhák között kutattunk és kerestük a számunkra tökéletes ruhadarabot amikor eltátva a számat megláttam Ginny karját. Már négy darab ruha pihent rajta.

- Ez nem érvényes! Én még egy ruhát sem találtam, te meg már ennyit ilyen rövid időn belül – sopánkodtam, mire felnevetett.

- Ne aggódj, te is biztos találsz – nyugtatott, majd elindult felpróbálni a saját ruháit. Sóhajtva végig mentem még egyszer a ruha soron, majd befordultam jobb oldalra ahová már nem a kisestélyik tartoztak, de annak ellenére is végig mentem ott is. A szememet forgatva már visszaakartam fordulni csalódottan amikor lefagyva visszafordultam az egyik ruha felé, amin megakadt a szemem. Nem kisestélyi volt, mert ránézésre a térdem alá ért volna bőven, de számomra a tökéletességet jellemezte az a ruha. Leemelve a fogasról megnéztem a címkéjét és azonnal elmosolyodtam. Pont a méretem volt, ráadásul árban sem volt túlságosan drága. Vastag pántos fekete ruha volt, ami csípőtől lefelé tüllös anyagú volt, de nem habos babos, hanem pont ízléses típusú. A derék részén szűkített csipkés anyag volt, ami kissé átlátszó volt. A mell része szintén fekete színű (már nem átlátszó) volt és kosaras, így még melltartót sem kell alá vennem.

Szinte azonnal a fülke felé futottam és odaérve már húztam volna is el a függönyt amikor a mellette lévőből kilépett Ginny egy eszméletlen csinos méreg zöld fekete mintás koktélruhában, ami V kivágású volt és a melle alatt egy szoros fekete selyem húzódott, amit gyöngy borított és kiemelte ezáltal Ginny kisebb méretű kebleit. Egy percre teljesen meg is feledkeztem az én ruhámról és csak meghatottan bámultam Ginnyre.

- Eszméletlen jól nézel ki benne! – mondtam nagy vigyorral az arcomon.

- Úgy gondolod? Ez a második ruha, amit próbálok, az első nagy volt rám – mondta még egyszer körbe pördülve a tükör előtt.

- Ha úgy gondolod próbáld fel a többit is, de szerintem ez nagyon jól áll neked! – mondtam neki, majd felmutattam az én szerzeményem.

- Úristen, ez irtóra jól néz ki! Hogy nem akadhatott meg rajta szemem? – kérdezte csillogó szemekkel a ruhámat nézve. – Mondjuk nem a méretem, de akkor is csodaszép. Na, de próbáld fel! – zavart be a fülkébe, mire nevetve beléptem és elhúztam magam mögött a függönyt. A fekete téli kabátomat, majd a vörös V kivágású hosszujjú pólómat lekapva és a szűk fekete magas derekú nadrágomat letolva magamról pikk-pakk magamra kaptam a csodálatos fekete estélyit és miután sikeresen felhúztam magamon a cipzárját, ami a ruha hátoldalán volt megtalálható körbe forogtam a tükör előtt és az ajkamba haraptam. Nem szokásom fényezni magam, de eszméletlenül festettem a ruhában! Kiemelte minden porcikámat. Kilépve a fülkéből izgatottan vártam Ginny véleményét, aki tátott szájjal nézte rajtam a ruhát.

- Nincsennek szavaim, gyönyörű vagy benne! – mondta Ginny mire ujjongva a nyakába ugrottam.

***

A kastélyba visszaérve szinte én készültem el hármunk közül a leghamarabb, így az ágyamon fekve türelmetlenül vártam Ginny-re és Hermionéra. Én már a gyönyörű ruhában voltam, amit egy egyszerű matt fekete magassarkúval párosítottam össze, sminknek pedig a szokásos korrektor, spirál és szemceruza kombót kiegészítettem egy élénk vörös rúzzsal. Hajamat ezúttal felfogtam egy laza kontyba. Ginny már csak a csillogó szájfényét kente fel az ajkaira, Hermione pedig a V kivágású babarózsaszín kisestélyi ruhájához választotta ki a cipőjét. Végül ő is hasonló magassarkút választott, mint én, csak az övé nem matt volt, hanem lakkozott fekete.

- Na, indulhatunk? – pattantam fel az ágyról amikor észrevettem, hogy már csak a tükörbe nézegetik magukat.

- Igen. Mellesleg szerintem mindnyájan pazarul festünk - mosolygott a tükörbe Hermione majd még utoljára megigazította a halvány rózsaszín rúzsát.

- Na, akkor én megyek le Deanhez – intett mosolyogva Ginny, majd a magassarkúban való járást gyakorolva lassan az ajtóhoz ment és lassan bezárta azt maga mögött.

- Várj, azt ne mond, hogy neked is van párod – emeltem égnek a szemöldökömet mire Hermione kissé idegesen a tarkójához kapott.

- Hát, igazából elhívtam Cormacet, hogy féltékennyé tegyem Ront – harapott az ajkába, mire felsóhajtottam utána pedig halványan elmosolyodtam.

- Ez érthető, semmi gond. Menj nyugodtan akkor hozzá és én is elindulok utánatok – mondtam neki, majd miután Hermione megölelt elindult lefelé a hálókörzetből. Kifújva a levegőt egyenes háttal, kecses mozdulatokkal elindultam én is. Azt akartam, hogy mindenki lássa mennyire magabiztos vagyok ebben az öltözékben. A klubhelyiségbe leérve érzékeltem magamon a rengeteg tekintetet így az államat még feljebb emelve kimentem a klubhelyiségből. Halkan felkuncogtam amikor bezárult mögöttem a bejárat majd a lépcsőkorlátját megfogva elindultam Lumpsluck irodája felé, ahol a bulit tartja. Eléggé ráérősen sétáltam a folyosókon amikor bevillant, hogy Perselus is ott lesz a partin, így ennek hatására kissé felgyorsítva folytattam az utam. Az utolsó folyosón befordulva még Ginnyt és Deant is utolértem.

- De gyors vagy! – döbbent le Ginny, mire felnevettem. – Menjünk mi előre? – kérdezte Ginny, mire halványan bólintottam. Az irodaajtón kopogás nélkül mentek be, mivel hallották a nagy zsivajt bentről és mihelyst beléptek a tágas terembe Lumpsluck hangját azonnal meghallottam amint köszönti őket. Kicsit vártam, mivel hatásosan akartam ebben a ruhában belépni, így pár másodpercig magamban számolva az ajkamba haraptam majd egy nagy mozdulattal kinyitottam magam előtt az ajtót. Sokan még a beszélgetést is abbahagyták és engem vizslattak. Nem gondoltam volna, hogy ENNYIRE hatásos lesz a belépőm így kissé elpirulva fordultam a Ginnyvel és Deannel beszélgető Lumpsluckhoz aki engem észrevéve meg is feledkezett róluk.

- Á! Drága, Davis kiasszony, elbűvölően fest! Nem gond, hogy a partin tegezem magát is? – kérdezte folyamatosan mosolyogva. Bizonyára ebbe már az alkohol is szerepet játszhatott.

- Jó estét, professzor! Csak nyugodtan – viszonoztam a mosolyát.

- Gyönyörű ruhád van, nagyon illik hozzád! – dicsért meg ismét. Megköszönve a bókját kíváncsian néztem körbe. – Nyugodtan gyere beljebb és nézzen szét. Egyél és igyál valamit bátran! – terelt előre mire nevetve elindultam az első ismerős személy felé, aki Neville volt.

- Szia, Neville! Nem is tudtam, hogy téged is meghívtak – mosolyogtam rá.

- Nem is, csak pincérnek jelentkeztem, hogy betudjak ide jutni. Nahát, Mia! Eszméletlenül festesz! – ámult Neville miközben majdnem kicsúszott a kezéből a tálcányi pezsgő.

- Köszönöm. Ebből elveszek egyet, kettőt – emeltem le két poharat a tálcáról, mire az egyiket egyből leittam és vissza is tettem a tálcára a másikat pedig illedelmesen a kezembe szorongattam és lassan kortyolgattam.

- Látom nagyon szereted a pezsgőt – vigyorgott rám Neville mire felnevettem.

- Mellesleg láttad Harryéket? – kérdeztem tőle.

- Igen, pont most jött be Lunával! – mutatott a bejárati ajtó felé. 

***

Az este folyamán Harryvel és Lunával beszélgettem sokat és itt-ott Hermionét bújtattuk Cormac elől, ami egyszerre volt izgalmas és nagyon vicces. Az újabb pezsgőmet szorongatva elnevettem magam amikor az egyik függönyre tévedt a szemem. Mögötte egy lány állt, akit túl jól ismerek és számításaim szerint bujkált valaki elől ismét.

- Harry, már megint...- mutattam a függöny felé mire ő is elnevette magát majd elindultunk a lányhoz.

- Hagy tippeljek... – húztam odébb a függönyt majd Harryvel bebújtunk mellé. – Csak nem elbújtál valaki elől? – kérdeztem vigyorogva.

- Szállj le rólam, tudod, hogy milyen borzalmas egy alak! – fonta keresztbe a karját és idegesen dobolt az ujjaival.

- De akkor minek hívtad őt el? – kérdezte csodálkozva Harry.

- Na vajon miért...- forgattam a szemem, mire Hermione felsóhajtott.

- Hogy féltékennyé tegyem Ront. Mielőtt el is indultunk láttam rajta a mérget ahogy Cormac-be karolok és ezért már megérte – mosolygott Hermione.

- Sárkánygolyót? – emelte fel hirtelen a függönyt Neville, mire szívbajt kapva felugrottunk mind a hárman.

- Nem, köszönöm – mondta Hermione.

- Jó döntés. Iszonyú szájszagot okoz – mondta, mire már ment volna el, de Hermione rámarkolt a tálcára és elvett kábé öt darabot.

- Köszi. Legalább jó lesz Cormac ellen – felelte, majd elkezdte magába tömni. Neville vállat vonva elment, majd elkerekedett szemmel böktem meg Hermionét.

- Szerintem ő jön felénk – haraptam az ajkamba.

- Úristen ez tényleg ő – mondta, majd Harry kezébe nyomva a maradék sárkánygolyót menekülőre fogta. Cormac abban a pillanatban emelte fel a függönyt mire Hermionénak már a nyomát se lehetett látni.

- Épp most szaladt el bepúderezni az orrát – rögtönzött Harry, mire alig bírtam a nevetésemet visszatartani.

- Fürge a kicsike, hiába – vonta meg a vállát Cormac, majd kérdés nélkül belemarkolt Harry kinyújtott kezébe és elkezdte csócsálni a golyót, amit egybe bekapott.

- Mi az, amit eszem? – kérdezte a homlokát ráncolva jó módjához képest még mindig pökhendin.

- Nos, ömm...sárkánygolyó – mondta ki Harry, mire Cormac elkerekedett szemmel abbahagyta a rágást. Hirtelen Perselus húzta el a függönyt szigorú tekintetével mire ismét felugrottam az ijedtségtől.

- Maguk itt mit csinálnak? – kérdezte flegma arckifejezéssel, mire Cormac nem bírta visszatartani az undorító sárkánygolyóit a szájában így egyenesen Piton professzor cipőjére kihányta az egészet egy gusztustalan hányóhanggal együtt. Cormac ijedten nézett fel Perselusra aki feszült arccal és dühös tekintettel nézett vissza rá. – Ezzel elintézett magának egy havi büntető munkát. Potter ne olyan gyorsan! – kiáltott a háta mögé, mire az éppen elosonó Harry megfordult a tengelye körül és egy sóhajjal visszaindult a tanárhoz. Cormac a fejét az ablakba ütlegelte amíg én nevetésemet alig bírtam visszatartani így inkább kiléptem a függöny mögül és csatlakoztam a Piton-Harry társasághoz.

- Dumbledore üzeni, hogy elutazott az ünnepekre és nem is tér vissza a szünet végéig – mondta közömbösen Harryt nézve, majd kérdőn felém fordult, de tekintete teljesen megakadt a külsőmön. Harry nem látta rajta, mert éppen az információt próbálta feldolgozni, de én észrevettem a szemében a csillogást és a vágyat ahogy végignézett rajtam és a ruhámon. Az ajkamba harapva viszonoztam a tekintet, majd Harry kérdésére ismét józanul gondolkozva a fiú felé fordultam.

- Hová utazott? – kérdezte kíváncsian. Perselus Harry felé fordítva a fejét unottan ránézett majd szótlanul ott hagyott minket. Abban a pillanatban már nem bírtam tovább tartani hatalmas nevetésben törtem ki, ami pár másodperc után átragadt Harryre is és végül mindenki minket nézett ahogy Harry a vállamat fogva én meg a saját térdembe kapaszkodva sírok a nevetéstől. Túlságosan jó kedvűek voltunk a sok pezsgőtől és túl sok vicces dolog történt az elmúlt pár percben. A nevetésünket Frics törte meg aki Dracot ráncigálta be a terembe a vállánál fogva.

- Azonnal eresszen el maga mocskos kvibli! – morogta Draco, de ettől Frics még erősebben kezdte el rángatni teljesen addig amíg Lumpsluck professzorhoz oda nem értek. Ennél a résznél már teljesen megnyugodtunk is kérdőn figyeltük a jelenetet.

- Lumpsluck professzor úr! Ezt a tanulót most tartóztattam le, egy fenti folyosón ólálkodott. Azt állítja, hogy ön meghívta őt az esté...

- Jól van, hazudtam! Most örül? – kérdezte agresszívan Draco, majd lelökte magáról Frics kezét.

- Majd én kikísérem Malfoy urat – lépett ki Lumpsluck mellé a tömegből Perselus.

- Köszönöm...tanárúr – nyomta meg az utolsó szót fintorogva Draco, majd mielőtt elindultak volna Perselus utoljára rám nézett, de csak egy pillanatra, hogy senkinek se legyen feltűnő.

- Jól van, nem történt semmi. Mulassunk, mulassuk! – mondta hangosan és boldogan Lumpsluck, mire mindenki visszatért az eredeti tevékenységéhez. Harry felé fordulva kifogásokon kezdtem el gondolkozni, hogy hogyan ne legyen feltűnő lelépni, majd végül a klasszikusnál maradtam:

- Eléggé elfáradtam, én szerintem lelépek. Te viszont menj Ginnyvel beszélni, hátha nem Deannel van – mondtam neki mosolyogva, mire a fiú elpirulva bólintott.

- Rendben, akkor jó éjt! – búcsúzott el tőlem és ahogy mondtam neki elindult megkeresni a vörös hajú lányt. Sietősen elhagytam a termet, hogy senki sem vegyen észre és tartson fel, majd Perselus és Draco után indultam. Úgy éreztem ahogy legutoljára rám nézett, mintha jelezni próbálna, hogy menjek utána. Egy idő után észrevettem, hogy a magassarkúm kopogása a földön visszhangzik a folyosókon, ezért felsóhajtva ledobtam a lábaimról és már a kezemben vittem tovább a pár cipőt. Ahogy gyorsabban kezdtem el haladni a folyosón egyre hangosodó beszélgetésre lettem figyelmes, így lassítva elkezdtem hallgatódzni.

- Lehet én átkoztam meg Bellt, lehet nem. Mi köze hozzá? – kérdezte agresszívan Draco, mire halkan a fal mögé osontam és kinéztem a bal oldalamon társalgó személyekre. Perselus idegében a falhoz nyomta a mellkasánál fogva Dracot és úgy felelt neki szintén nem túl kedvesen.

- Megesküdtem, hogy megvédelek, letettem a megszeghetetlen esküt! – mondta a fiúnak és éreztem a hangjában a visszafojtott dühöt.

- Nincs szükségem védelemre! Engem választottak ki erre! Engem és nem mást! – mondta Perselusnak idegesen suttogva, mivel egy idő után rájöttek mind a ketten, hogy nyilvános helyen vannak. Perselus elengedve őt a faltól felsóhajtott.

- Te rettegsz, Draco. Titkolni próbálod, de lerí rólad. Engedd, hogy segítsek neked! – mondta Perselus megpróbálva meggyőzni őt.

- Nem! – kiáltotta rá. – Engem választott! Most bizonyíthatok – mondta Draco, de hallottam az enyhe pánikot a hangjában. Otthagyva Perselust Draco elsietett onnan és mihelyst eltűnt a folyosóról kibújtam a rejtek helyemről és ledobtam a cipőm. Perselus a talárja hangos suhogásával gyilkos tekintettel felém fordult majd, amikor meglátta, hogy én vagyok az kissé megenyhült. A cipőmet visszavéve elindultam felé és megállva előtte összefontam a karom.

- Hát, ezt nem fogadta valami jól – húztam el a szám, mire Perselus egyetértve bólintott.

- Tőle nem is vártam mást – mondta közömbösen, de még a sötétben is láttam a fáradt tekintetét.

- Ne aggódj! Majd alakul valahogy – vontam meg a vállam, majd közelebb léptem hozzá.

- Ne feledje Ms. Davis, hogy a folyosón vagyunk – emelte fel a hangját Perselus, de én mit sem törődve vele megérintettem a mellkasát.

- Nincs itt senki, Perselus. Csak te és én – suttogtam flörtölő hangon, mire Perselus megragadva a csuklómat megfordított és a falhoz szorított úgy ahogy elébb Dracoval is tette. A csuklómat elengedve keze felcsúszott a mellcsontomon egyenesen a torkomig és azt gyengéden megszorítva közelebb lépett hozzám.

- Többször kellene így öltöznöd– suttogta, majd válaszomat meg sem várva erőteljesen megcsókolt. A vágytól felsóhajtva azonnal viszonoztam a csókot, majd a nyaka köré fontam a karom és engedtem, hogy a torkomat elengedve a keze végig csússzon a derekamon egyenesen a fenekemig. Kezeivel erősen belemarkolt, aminek hatására egy másodpercre elszakadtam a szájától és halkan felnyögtem. Ezután a számtól elhajolva megfogta az ujjaival az arcom és kissé félredöntötte a fejem, hogy hozzáférjen a nyakamhoz. Ekkor már a körmömmel finoman a vállába kapaszkodtam és próbáltam semmi hangosat kiengedni a torkomból. Az ajkamba harapva támadt egy ravasz ötletem így hagyva, hogy a nyakamat csókolgassa rámarkoltam a jobb kezére, ami a fenekemen pihent és a másik kezemet a válláról leeresztve felemeltem a szoknyámat és a kezét a lábam közé tereltem.

- Ne csináld – szakadt el tőlem azonnal, de a kezét még nem rántotta ki a szoknyám alól. A kezét felfelé vezetve a bugyimhoz értettem a kezét.

- Érzed ezt? – kérdeztem az ajkamba harapva. – Ezt csinálod velem – mondtam a nedvességemre célozva mire Perselus finoman végig simított bugyimon, majd megismételte a mozdulatot, de ezúttal erőteljesebben, mire felsóhajtottam élvezetemben. – És én ezt csinálom veled - emeltem fel a kezem és finoman, de mégis izgatóan végig simítottam a nadrágján, ott ahol éreztem, hogy kemény férfiassága kidudorodik az anyagon keresztül.

- Ez már kínzás – mondta, de a kedvesség eltűnt a hangjából, viszont a vágy még nagyon is ott maradt.

- Két hétig nem találkozunk – engedtem el a nadrágját, majd kihúztam a kezét a lábam közül. – Remélem te sem fogod bírni – mondtam neki a faltól ellépve, de utoljára még a csuklóm után kapott. Visszafordulva felé kérdőn pillantottam rá. Csiklóm szinte már lüktetett a vágytól.

- Mihelyst eljön a megfelelő alkalom... - kezdte suttogva és közelebb húzott magához. – ...úgy megfoglak dugni, hogy még a nevedet is elfelejted – mondta, mire a szívem hevesebben kezdett verni a lábam közti területtel együtt.

- Majd meglátjuk – mondtam vigyorogva, mire utoljára erőteljesen magához rántott Perselus nem törődve azzal, hogy a folyosón vagyunk. Nem gondoltam volna, hogy egy mozdulatsorral ennyire eltudom csavarni a fejét. – Ünnepek után találkozunk – simítottam meg az állát, majd ellépve tőle magabiztos mozdulatokkal elindultam a hálókörzetem felé.