Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Part 16

Egész éjjel Perselussal álmodoztam. Egyik pillanatban veszekedtünk és teljesen ellökött magától, a másik álmomban pedig...nos, szeretkeztünk. Reggel úgy ébredtem fel, mintha az egész éjszakát vele töltöttem volna, így egy nagy vigyorral keltem ki az ágyból és mentem dolgomra.

- Mi ez a nagy mosoly az arcodon? Reggelente még sosem láttalak ilyen állapotban– nevetett Ginny ahogy kilépett a fürdőszobából.

- Nem tudom, ma csak egyszerűen jó kedvvel keltem – nevettem vele, majd helyet cserélve vele elkészültem az óráimra.

- Jössz ma a kviddics válogatásra, ugye? – kérdezte érdeklődve, ahogy ismét kiléptem a fürdőszobából. Ő éppen a nyakkendőjébe bújt bele.

- Hát, nem vagyok benne még biztos...

- Ugyan már! Harmadikban estél le a seprűről, azóta már 3 év eltelt, gyere el! – bíztatott Ginny.

- Őszintén, már elfelejtettem hogyan is kell repülni vele – vakartam meg idegesen a tarkóm.

- Mikor végzel az óráiddal? – kérdezte Ginny váratlanul.

- Kettőkor, miért? – vontam fel a szemöldököm.

- Én is, negyed háromkor találkozunk a pályán, segítek gyakorolni és négyre mire lenne a válogatás már fél profiként ülsz a seprűre – mosolygott rám.

- Nos legyen! – mondtam gondterhelt arckifejezéssel. – A seprűm már évek óta az ágyam mellett áll és porosodik, de legyen. Elmegyek a válogatóra – mondtam, de szinte csak magamat próbáltam bíztatni, amire Ginny vállon veregetett.

***

- Minek tervezel jelentkezni? – kérdezte Ginny ahogy órák után a seprűnkkel és a labdával teli ládával sétáltunk a pálya felé. – Ismét hajtónak?

- Vagy hajtónak vagy terelőnek. Mindig is kiakartam azt is próbálni. Hány kört fogunk lejátszani? – kérdeztem.

- Csak egyet, szóval még előtte dönts! – felelte Ginny szigorú hangnemben, majd a ládát letéve a jobb kezébe fogta a seprűt és terpesztve ráült. – Készen állsz? – kérdezte rám nézve.

- Lehet ez nem a legjobb ötlet... - kezdtem el parázni.

- Ugyan már! Griffendéles bátorság! – próbált motiválni. Egy nagyot sóhajtva a lábam közé csaptam a régebbi típusú nimbusz kétezresemet, majd elrugaszkodva a talajtól ellöktem magam és mihelyst a talpam már nem érte a talajt a lábtartóra helyeztem a lábam és a kezemmel irányítva a seprűt felszálltam a magasba.

- Úristen, repülök! – nevettem, majd lenéztem Ginnyre, ami egy borzasztó ötlet volt. A tériszonyom visszatért a balesetem óta és iszonyatosan szédülni kezdtem.

- Hé, mi a baj? – kérdezte Ginny megérezve a hangulatváltozásom.

- Tériszony... - feleltem lesápadva, majd Ginny ezt meghallva azonnal elrugaszkodott a talajtól és gyors sebességgel utánam repült.

- Hé, hé, hé! Ide figyelj! – szállt mellém Ginny, majd nyelve egyet felé fordítottam a tekintetem. – Egy kis tériszony teljesen normális! Próbáld a félelmedet arra irányítani, hogy ahelyett, hogy szédülnél tegyél meg mindent, hogy ne ess le. Megértetted? – kérdezte a vállam megérintve. Szaggatottan kifújtam a levegőt, majd bólintottam. – Tegyünk pár kört, rendben? – kérdezte.

- Jó ötlet! – feleltem, majd szinte csigatempóban elindultam a három pózna felé és körülöttük megfordulva kicsit felgyorsítottam.

- Na, ügyes vagy! Csak így tovább! – bíztatott a távolból Ginny. Halkan felnevetve még jobban gyorsítottam és ezúttal kissé lefelé irányítottam a seprűt. A sebességtől olyan volt, mintha zuhannák, így kis sikolyt kiengedve a torkomból nevetve visszaszálltam a magasba.

- Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de... - szálltam vissza Ginny mellé. - ...azt hiszem menni fog! – mosolyogtam rá hálásan, mire örömében elengedte a seprűt és a magasba emelte a kezeit.

- Ez az, tudtam én! – nevetett, majd elindultunk lefelé a labdákhoz. – Melyikkel kezdünk? – ugrott le a seprűjéről Ginny.

- Egyelőre a kvaffal – mondtam neki, majd ő a ládából kihalászva magasba dobta a labdát és én utána repültem, hogy eltudjam kapni. A labdának könnyű fogása volt, szinte el is felejtettem, hogy nem olyan óriási és nehéz labda, mint mindenki hiszi.

- Beállok a póznákhoz, próbálj célra dobni és utána meglátjuk – mondta Ginny majd bólintva az ellentétes póznához indultam el, hogy onnan elindulva igyekezzek célra dobni. Megvártam amíg Ginny beállt a helyére, majd gyors sebességbe elindulva felé a bal oldali póznára céloztam, ami egyből be is talált. A vörös hajú Weasley lány utána szállva időben elkapta, mielőtt földet ért volna és visszaérve a kezembe dobta. Ismét az ellentétes póznához mentem majd szorosan a jobb derekamnál szorítva a kvaffot elindultam felé, majd egy nagy erővel célozva a középső pózna irányába dobtam a kvaffot, de Ginny elkapta.

- Nem gond, próbáld még párszor! – felelte Ginny bíztatva. A labdát elkapva ismét nagy erővel indultam neki, de ezúttal még a póznákat sem találtam el.

- A francba! Kijöttem a gyakorlatból eléggé! – haraptam az ajkamba, majd ezúttal én indultam lefelé a labdáért. Zuhanó módban nagy sebességgel szálltam a labda felé, majd a földről felkapva a ládákhoz mentem. – Kipróbáljuk a gurkót? – kiáltottam fel Ginnyhez.

- Biztos vagy benne? Eléggé veszélyes tudni lenni!

- Igen biztos! – feleltem, majd a labdához járó ütőt a jobb kezembe véve fél kézzel kioldottam a láncot, ami eddig lefogta a gurkót. Kettő lehet kockázatos lett volna, mivel egyedül fogok terelni, így csak eggyel szerettem volna kipróbálni. A gurkó azonnal a magasba szállt céltalanul ezért utána reppenve a fém ütőmmel Ginny irányába ütöttem, aki azonnal menekülőre fogta. Párszor még elkellett ütnöm, de végül a gurkó eltalálta Ginny hátát, aki felsikoltva fejjel lefelé fordult a seprűjén. Még az volt a mázlija, hogy erősen kapaszkodott, máskülönben leesett volna.

- Ez nagyon ravasz, de ügyes húzás volt! – dicsért meg Ginny.

- Bocsi, jól vagy? – kérdeztem aggódva.

- Persze, ne kérj elnézést, ez a feladatot – mosolygott rám Ginny, majd mindketten a gurkó irányába kaptuk a tekintetünket, ami mind a kettőnket célba vett. Az ütőmet erősen szorítva felemeltem majd egy erőteljes ütéssel elütöttem a távolba. – Szerintem jelentkezz terelőnek! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól tudod kezelni a gurkót és remekül célzol az ütővel is!

- Köszönöm a bókot! Jelentkezni fogok mindenképp. Én sem gondoltam volna megmondom őszintén – nevettem, majd leszállva a földre megvártuk amíg a gurkó célba vesz minket, hogy eltudjuk kapni.

***

Ginnyvel már nem mentünk vissza a kastélyban, mivel már csak 15 perc volt a kezdésig, így a lelátókra leülve vártuk a többiek érkezését.

- Mellesleg biztos, hogy Harry felvesz terelőnek, hiszen Angelina Johnson volt az egyik és ő már végzett tavaly - mosolyogta Ginny.

- Ki a másik terelő? – kérdeztem kíváncsian.

- Ritchie Coote – felelte Ginny. – Még passzolnátok is – kacsintott rám, mire kínosan felnevettem.

- Vagyis, ha jól értem akkor egy hely felvan szabadulva, szóval oda muszáj mindenképp valakit felvenni – vontam fel a szemöldököm.

- Így van, és ahogy elnéztelek nagy esélyed van – mosolygott rám Ginny. Lassan elkezdtek a pálya felé sétálni a Griffendéles játékosok, mire izgatottan elkezdtem az ujjaimmal a combomon dobolni. – Gyerünk le hozzájuk! – felelte Ginny, mire bólintva követtem őt a lelátón lefelé haladva.

- Nocsak, Mia! Mégis megpróbálod? – kérdezte Harry mosolyogva, ahogy felfigyelt ránk.

- Igen, terelőnek szeretnék jelentkezni – viszonoztam a mosolyt, mire Harry ledöbbenve nézett rám.

- Terelőnek? Biztos lesz hozzá elég erőd? Mármint biztos van és én bízok benned, de ezt általában fiúk szokták elvállalni – felelte Harry kissé elhúzva a száját.

- Harry ne mondj ilyet! Voltam kint Miával gyakorolni és lány létére is kiváló terelő! – felelte Ginny a hangját a 'lány' szónál megemelve. A többiek is megérkezve óriási beszélgetésbe kezdtek, amitől Harry nem igazán tudott beszélgetést indítani.

- Hé, kuss legyen! – ordította el magát Ginny, mire mindenki abbahagyva a társalgást ráfigyeltek.

- Köszi – nézett Harry hálásan, de egyben kínosan is Ginnyre.

- Nos, csak annyit szerettem volna mondani, hogy attól, hogy tavaly benne voltatok a csapatban...még nem biztos, hogy idén is benne lesztek! – mondta Harry és a csapattagok körül néma csend lett.

- Osztódjatok fel két csapatra! Egyik fele a régi játékosokra, a másik fele a jelentkezőkre! – mondta Harry.

- A jelentkezőkből több van! – mondta Ron, aki beállt az újak közé.

- Akkor Mia, Ron álljatok át a régi játékosokhoz, így egyenlő számban lesztek – felelte Harry. – Cikesz most nem lesz kiengedve, mivel én titeket foglak figyelni. Terelők az ütők nálatok vannak? – kérdezte felkiáltva Harry a pályáról.

- Igen! – szóltunk vissza négyen. Én Ritchie-vel voltam egy csapatba így egymásra mosolyogva vártuk a játék kezdetét. A másik csapatban két negyedikes fiú volt, akik eléggé bizonytalannak tűntek.

- Lenyomjuk őket, ne aggódj – mondta a bal oldalamon a seprűn ülő Ritchie, mire nevetve bólintottam.

- Remélem – suttogtam magam elé meredve és izzadtan megszorítottam a fém ütőt.

- Álljatok be kezdő pozícióba! – felelte Harry majd megvárva, amíg mindenki a helyére száll kiengedte a gurkókat.

- és 3,2,1! – kiáltotta Harry, majd feldobta a kvaffot is. A pálya közepén óriási verekedés támadt a labdáért, ezért az összes terelővel együtt a gurkók keresésére indultunk. Még szét sem néztem igazán, amikor észrevettem, hogy az egyik negyedikes srác nagy erővel üti az egyik csapatjátékosom felé a labdát. A seprűmön felgyorsítva még épp időbe odarepültem és elütöttem a másik csapat irányába a gurkót, ami el is találta Cormac Mclaggent. Az ajkamba harapva próbáltam elnyomni a mosolyom, majd tovább pásztáztam a pályát. Folyamatosan mozgásban kellett lennem, mert a gurkók csak egyet gondoltak és máris irányt változtattak.

- Mia, vigyázz! – hallottam Rickie hangját a hátam mögül, ezért villám sebességgel megfordulva még épp időben sikerült kitérnem a gurkó útjából. Elütni már nem tudtam volna, ezért csak az odébb repülés segített. A gurkó még mindig utánam jött, ezért egy idő után megfordulva tiszta erőből elütöttem a labdát egyenesen a másik csapat felé. Az egyik negyedikes srác szinte azonnal a gurkó irányába repült és ismét felém ütötte. A homlokomat ráncolva megindultam a gurkó felé még mielőtt az indult volna felém és ismét a terelő irányába ütöttem, aki pont háttal állt nekem. A golyó sikeresen célba talált és a játékos lezuhant a seprűről. A pálcámat azonnal előkapva és az ütőmet a hónom alá szorítva megindultam a zuhanó negyedikes fiú felé majd amikor közelebb értem hozzá felé irányítottam a pálcát.

- Locomotor Mortis! – kiáltottam, majd a srác egy méterrel a föld fölött megállt és a bokájánál fogva lebegett. A pálcámmal ismét rácélozva a Locomotor Incantatem bűbájjal a fiú ismét zuhanásnak indult, de ezután már csak kisebbet esett. A levegőt kifújva a balkezemmel ismét a seprűt szorítottam a jobbal pedig az ütőt.

Párszor még sikeresen kivédtem a csapattársaimat és majdnem kiütöttem egy másik játékost is az ütőmmel, így büszkén köröztem a pályán, addig amíg figyelmetlen nem lettem és gurkó el nem talált. A seprűről elvesztettem az egyensúlyom és lecsúszva róla csak a bal csuklómmal tudtam megtámaszkodni.

- A francba, ha megint leesek és meghalok én már nem tudom mit csinálok... - morogtam magamban, majd az ütőt kiejtve a kezemből elkaptam a seprűt a jobb karommal is, bár teljesen fölösleges volt, mert nem volt annyi erő a kezembe, hogy feltudjam magam húzni, így más taktikára váltottam. Szorítva a seprű nyelét a bal lábamat megpróbáltam átdobni a seprűn, ami egy-két percig nem működött, majd végül beakadt a jobb oldali lábtartóba így azon felhúzva magam felültem a seprűre, bár fordítva. Felsóhajtva óvatosan megfordultam rajta, úgy, hogy közben egy percre sem néztem le, majd óriási sebességgel a föld felé vettem az irányt, hogy felvehessem az ütőm. Leérkezve a talajra nem szálltam le, mivel az szabálytalan lett volna, hanem csak lenyúltam a fűbe és gyorsan felkaptam. Óriási örömrivalgásra lettem figyelmes a csapatom részéről, akik engem ünnepeltek, amiért sikeresen visszamásztam a seprűre. Az éppen Ginny felé közeledő gurkót elütve megkönnyebbülten felsóhajtottam. Nem estem le a seprűről, sikerült!

Harry odarepülve mellém mosolyogva rám nézett.

- Üdvözöllek a Griffendél Kviddics csapatában!

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro