Egész éjjel Perselussal álmodoztam. Egyik pillanatban veszekedtünk és teljesen ellökött magától, a másik álmomban pedig...nos, szeretkeztünk. Reggel úgy ébredtem fel, mintha az egész éjszakát vele töltöttem volna, így egy nagy vigyorral keltem ki az ágyból és mentem dolgomra.

- Mi ez a nagy mosoly az arcodon? Reggelente még sosem láttalak ilyen állapotban– nevetett Ginny ahogy kilépett a fürdőszobából.

- Nem tudom, ma csak egyszerűen jó kedvvel keltem – nevettem vele, majd helyet cserélve vele elkészültem az óráimra.

- Jössz ma a kviddics válogatásra, ugye? – kérdezte érdeklődve, ahogy ismét kiléptem a fürdőszobából. Ő éppen a nyakkendőjébe bújt bele.

- Hát, nem vagyok benne még biztos...

- Ugyan már! Harmadikban estél le a seprűről, azóta már 3 év eltelt, gyere el! – bíztatott Ginny.

- Őszintén, már elfelejtettem hogyan is kell repülni vele – vakartam meg idegesen a tarkóm.

- Mikor végzel az óráiddal? – kérdezte Ginny váratlanul.

- Kettőkor, miért? – vontam fel a szemöldököm.

- Én is, negyed háromkor találkozunk a pályán, segítek gyakorolni és négyre mire lenne a válogatás már fél profiként ülsz a seprűre – mosolygott rám.

- Nos legyen! – mondtam gondterhelt arckifejezéssel. – A seprűm már évek óta az ágyam mellett áll és porosodik, de legyen. Elmegyek a válogatóra – mondtam, de szinte csak magamat próbáltam bíztatni, amire Ginny vállon veregetett.

***

- Minek tervezel jelentkezni? – kérdezte Ginny ahogy órák után a seprűnkkel és a labdával teli ládával sétáltunk a pálya felé. – Ismét hajtónak?

- Vagy hajtónak vagy terelőnek. Mindig is kiakartam azt is próbálni. Hány kört fogunk lejátszani? – kérdeztem.

- Csak egyet, szóval még előtte dönts! – felelte Ginny szigorú hangnemben, majd a ládát letéve a jobb kezébe fogta a seprűt és terpesztve ráült. – Készen állsz? – kérdezte rám nézve.

- Lehet ez nem a legjobb ötlet... - kezdtem el parázni.

- Ugyan már! Griffendéles bátorság! – próbált motiválni. Egy nagyot sóhajtva a lábam közé csaptam a régebbi típusú nimbusz kétezresemet, majd elrugaszkodva a talajtól ellöktem magam és mihelyst a talpam már nem érte a talajt a lábtartóra helyeztem a lábam és a kezemmel irányítva a seprűt felszálltam a magasba.

- Úristen, repülök! – nevettem, majd lenéztem Ginnyre, ami egy borzasztó ötlet volt. A tériszonyom visszatért a balesetem óta és iszonyatosan szédülni kezdtem.

- Hé, mi a baj? – kérdezte Ginny megérezve a hangulatváltozásom.

- Tériszony... - feleltem lesápadva, majd Ginny ezt meghallva azonnal elrugaszkodott a talajtól és gyors sebességgel utánam repült.

- Hé, hé, hé! Ide figyelj! – szállt mellém Ginny, majd nyelve egyet felé fordítottam a tekintetem. – Egy kis tériszony teljesen normális! Próbáld a félelmedet arra irányítani, hogy ahelyett, hogy szédülnél tegyél meg mindent, hogy ne ess le. Megértetted? – kérdezte a vállam megérintve. Szaggatottan kifújtam a levegőt, majd bólintottam. – Tegyünk pár kört, rendben? – kérdezte.

- Jó ötlet! – feleltem, majd szinte csigatempóban elindultam a három pózna felé és körülöttük megfordulva kicsit felgyorsítottam.

- Na, ügyes vagy! Csak így tovább! – bíztatott a távolból Ginny. Halkan felnevetve még jobban gyorsítottam és ezúttal kissé lefelé irányítottam a seprűt. A sebességtől olyan volt, mintha zuhannák, így kis sikolyt kiengedve a torkomból nevetve visszaszálltam a magasba.

- Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de... - szálltam vissza Ginny mellé. - ...azt hiszem menni fog! – mosolyogtam rá hálásan, mire örömében elengedte a seprűt és a magasba emelte a kezeit.

- Ez az, tudtam én! – nevetett, majd elindultunk lefelé a labdákhoz. – Melyikkel kezdünk? – ugrott le a seprűjéről Ginny.

- Egyelőre a kvaffal – mondtam neki, majd ő a ládából kihalászva magasba dobta a labdát és én utána repültem, hogy eltudjam kapni. A labdának könnyű fogása volt, szinte el is felejtettem, hogy nem olyan óriási és nehéz labda, mint mindenki hiszi.

- Beállok a póznákhoz, próbálj célra dobni és utána meglátjuk – mondta Ginny majd bólintva az ellentétes póznához indultam el, hogy onnan elindulva igyekezzek célra dobni. Megvártam amíg Ginny beállt a helyére, majd gyors sebességbe elindulva felé a bal oldali póznára céloztam, ami egyből be is talált. A vörös hajú Weasley lány utána szállva időben elkapta, mielőtt földet ért volna és visszaérve a kezembe dobta. Ismét az ellentétes póznához mentem majd szorosan a jobb derekamnál szorítva a kvaffot elindultam felé, majd egy nagy erővel célozva a középső pózna irányába dobtam a kvaffot, de Ginny elkapta.

- Nem gond, próbáld még párszor! – felelte Ginny bíztatva. A labdát elkapva ismét nagy erővel indultam neki, de ezúttal még a póznákat sem találtam el.

- A francba! Kijöttem a gyakorlatból eléggé! – haraptam az ajkamba, majd ezúttal én indultam lefelé a labdáért. Zuhanó módban nagy sebességgel szálltam a labda felé, majd a földről felkapva a ládákhoz mentem. – Kipróbáljuk a gurkót? – kiáltottam fel Ginnyhez.

- Biztos vagy benne? Eléggé veszélyes tudni lenni!

- Igen biztos! – feleltem, majd a labdához járó ütőt a jobb kezembe véve fél kézzel kioldottam a láncot, ami eddig lefogta a gurkót. Kettő lehet kockázatos lett volna, mivel egyedül fogok terelni, így csak eggyel szerettem volna kipróbálni. A gurkó azonnal a magasba szállt céltalanul ezért utána reppenve a fém ütőmmel Ginny irányába ütöttem, aki azonnal menekülőre fogta. Párszor még elkellett ütnöm, de végül a gurkó eltalálta Ginny hátát, aki felsikoltva fejjel lefelé fordult a seprűjén. Még az volt a mázlija, hogy erősen kapaszkodott, máskülönben leesett volna.

- Ez nagyon ravasz, de ügyes húzás volt! – dicsért meg Ginny.

- Bocsi, jól vagy? – kérdeztem aggódva.

- Persze, ne kérj elnézést, ez a feladatot – mosolygott rám Ginny, majd mindketten a gurkó irányába kaptuk a tekintetünket, ami mind a kettőnket célba vett. Az ütőmet erősen szorítva felemeltem majd egy erőteljes ütéssel elütöttem a távolba. – Szerintem jelentkezz terelőnek! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól tudod kezelni a gurkót és remekül célzol az ütővel is!

- Köszönöm a bókot! Jelentkezni fogok mindenképp. Én sem gondoltam volna megmondom őszintén – nevettem, majd leszállva a földre megvártuk amíg a gurkó célba vesz minket, hogy eltudjuk kapni.

***

Ginnyvel már nem mentünk vissza a kastélyban, mivel már csak 15 perc volt a kezdésig, így a lelátókra leülve vártuk a többiek érkezését.

- Mellesleg biztos, hogy Harry felvesz terelőnek, hiszen Angelina Johnson volt az egyik és ő már végzett tavaly - mosolyogta Ginny.

- Ki a másik terelő? – kérdeztem kíváncsian.

- Ritchie Coote – felelte Ginny. – Még passzolnátok is – kacsintott rám, mire kínosan felnevettem.

- Vagyis, ha jól értem akkor egy hely felvan szabadulva, szóval oda muszáj mindenképp valakit felvenni – vontam fel a szemöldököm.

- Így van, és ahogy elnéztelek nagy esélyed van – mosolygott rám Ginny. Lassan elkezdtek a pálya felé sétálni a Griffendéles játékosok, mire izgatottan elkezdtem az ujjaimmal a combomon dobolni. – Gyerünk le hozzájuk! – felelte Ginny, mire bólintva követtem őt a lelátón lefelé haladva.

- Nocsak, Mia! Mégis megpróbálod? – kérdezte Harry mosolyogva, ahogy felfigyelt ránk.

- Igen, terelőnek szeretnék jelentkezni – viszonoztam a mosolyt, mire Harry ledöbbenve nézett rám.

- Terelőnek? Biztos lesz hozzá elég erőd? Mármint biztos van és én bízok benned, de ezt általában fiúk szokták elvállalni – felelte Harry kissé elhúzva a száját.

- Harry ne mondj ilyet! Voltam kint Miával gyakorolni és lány létére is kiváló terelő! – felelte Ginny a hangját a 'lány' szónál megemelve. A többiek is megérkezve óriási beszélgetésbe kezdtek, amitől Harry nem igazán tudott beszélgetést indítani.

- Hé, kuss legyen! – ordította el magát Ginny, mire mindenki abbahagyva a társalgást ráfigyeltek.

- Köszi – nézett Harry hálásan, de egyben kínosan is Ginnyre.

- Nos, csak annyit szerettem volna mondani, hogy attól, hogy tavaly benne voltatok a csapatban...még nem biztos, hogy idén is benne lesztek! – mondta Harry és a csapattagok körül néma csend lett.

- Osztódjatok fel két csapatra! Egyik fele a régi játékosokra, a másik fele a jelentkezőkre! – mondta Harry.

- A jelentkezőkből több van! – mondta Ron, aki beállt az újak közé.

- Akkor Mia, Ron álljatok át a régi játékosokhoz, így egyenlő számban lesztek – felelte Harry. – Cikesz most nem lesz kiengedve, mivel én titeket foglak figyelni. Terelők az ütők nálatok vannak? – kérdezte felkiáltva Harry a pályáról.

- Igen! – szóltunk vissza négyen. Én Ritchie-vel voltam egy csapatba így egymásra mosolyogva vártuk a játék kezdetét. A másik csapatban két negyedikes fiú volt, akik eléggé bizonytalannak tűntek.

- Lenyomjuk őket, ne aggódj – mondta a bal oldalamon a seprűn ülő Ritchie, mire nevetve bólintottam.

- Remélem – suttogtam magam elé meredve és izzadtan megszorítottam a fém ütőt.

- Álljatok be kezdő pozícióba! – felelte Harry majd megvárva, amíg mindenki a helyére száll kiengedte a gurkókat.

- és 3,2,1! – kiáltotta Harry, majd feldobta a kvaffot is. A pálya közepén óriási verekedés támadt a labdáért, ezért az összes terelővel együtt a gurkók keresésére indultunk. Még szét sem néztem igazán, amikor észrevettem, hogy az egyik negyedikes srác nagy erővel üti az egyik csapatjátékosom felé a labdát. A seprűmön felgyorsítva még épp időbe odarepültem és elütöttem a másik csapat irányába a gurkót, ami el is találta Cormac Mclaggent. Az ajkamba harapva próbáltam elnyomni a mosolyom, majd tovább pásztáztam a pályát. Folyamatosan mozgásban kellett lennem, mert a gurkók csak egyet gondoltak és máris irányt változtattak.

- Mia, vigyázz! – hallottam Rickie hangját a hátam mögül, ezért villám sebességgel megfordulva még épp időben sikerült kitérnem a gurkó útjából. Elütni már nem tudtam volna, ezért csak az odébb repülés segített. A gurkó még mindig utánam jött, ezért egy idő után megfordulva tiszta erőből elütöttem a labdát egyenesen a másik csapat felé. Az egyik negyedikes srác szinte azonnal a gurkó irányába repült és ismét felém ütötte. A homlokomat ráncolva megindultam a gurkó felé még mielőtt az indult volna felém és ismét a terelő irányába ütöttem, aki pont háttal állt nekem. A golyó sikeresen célba talált és a játékos lezuhant a seprűről. A pálcámat azonnal előkapva és az ütőmet a hónom alá szorítva megindultam a zuhanó negyedikes fiú felé majd amikor közelebb értem hozzá felé irányítottam a pálcát.

- Locomotor Mortis! – kiáltottam, majd a srác egy méterrel a föld fölött megállt és a bokájánál fogva lebegett. A pálcámmal ismét rácélozva a Locomotor Incantatem bűbájjal a fiú ismét zuhanásnak indult, de ezután már csak kisebbet esett. A levegőt kifújva a balkezemmel ismét a seprűt szorítottam a jobbal pedig az ütőt.

Párszor még sikeresen kivédtem a csapattársaimat és majdnem kiütöttem egy másik játékost is az ütőmmel, így büszkén köröztem a pályán, addig amíg figyelmetlen nem lettem és gurkó el nem talált. A seprűről elvesztettem az egyensúlyom és lecsúszva róla csak a bal csuklómmal tudtam megtámaszkodni.

- A francba, ha megint leesek és meghalok én már nem tudom mit csinálok... - morogtam magamban, majd az ütőt kiejtve a kezemből elkaptam a seprűt a jobb karommal is, bár teljesen fölösleges volt, mert nem volt annyi erő a kezembe, hogy feltudjam magam húzni, így más taktikára váltottam. Szorítva a seprű nyelét a bal lábamat megpróbáltam átdobni a seprűn, ami egy-két percig nem működött, majd végül beakadt a jobb oldali lábtartóba így azon felhúzva magam felültem a seprűre, bár fordítva. Felsóhajtva óvatosan megfordultam rajta, úgy, hogy közben egy percre sem néztem le, majd óriási sebességgel a föld felé vettem az irányt, hogy felvehessem az ütőm. Leérkezve a talajra nem szálltam le, mivel az szabálytalan lett volna, hanem csak lenyúltam a fűbe és gyorsan felkaptam. Óriási örömrivalgásra lettem figyelmes a csapatom részéről, akik engem ünnepeltek, amiért sikeresen visszamásztam a seprűre. Az éppen Ginny felé közeledő gurkót elütve megkönnyebbülten felsóhajtottam. Nem estem le a seprűről, sikerült!

Harry odarepülve mellém mosolyogva rám nézett.

- Üdvözöllek a Griffendél Kviddics csapatában!