A nyári szünetem nem úgy telt, ahogy én vártam volna. Az elvárásom alapján bulikkal és barátokkal kellett volna telnie, sok napozással és fürdéssel. Ehelyett szinte csak az udvaromon napoztam helyenként, nem jártam szinte sehova és az összes barátommal szinte csak leveleztem, annyi, hogy kétszer meglátogattam Fredéket az új boltjukban és egyszer eljött hozzám Hermione, de lényegében ennyi volt. Nyár végén a szeptemberhez közeledve Harry írt nekem egy levelet, ami felettébb meglepett, mivel ez volt csak a második levél, amit az elmúlt nyáron kaptam tőle a többiekhez képest ez nagyon kevésnek számított:

''Kedves, Mia!

Ne haragudj, hogy ilyen ritkán írok, meggyűlnek a bajaim otthon, így ritkán jutok hozzá. Értesíteni szeretnélek, hogy Dumbledore felkeresett az egyik nap és megkért, hogy tartsak vele egy tanár toborzásra, ami mily meglepő sikeres volt, így idén új bájitaltan tanárt kapunk. Elvileg Piton ugyanúgy az iskolán marad, viszont idén megkapja azt, amire eddig annyira vágyott: SVK-t taníthat. Bár nem hiszem, hogy örül, hogy megfosztják a bájitaltantól, de ez csak egy évre szól. Mellesleg döntöttél már milyen irányban tanulsz tovább?

Én már Weasleyéknél vagyok Hermionéval együtt és említették, hogy téged is szívesen látnak, szóval, ha van kedved az utolsó két napot itt tölteni szeretettel várunk!

Üdvözlettel, Harry''

Egy papírt elővéve az íróasztalom polcáról azonnal tollat és tintát kezdtem el keresni, de mivel nem találtam kénytelen voltam betelni egy mugli örökíróval. Felsóhajtva körmölésbe kezdtem:

''Drága, Harry!

Meglepett a hír, nem gondoltam volna, hogy bájitaltan szakost keres idén Dumbledore SVK tanár helyett! Mindenesetre örülök a hírnek, kíváncsi leszek, hogy fogja tanítani Piton az SVK-t.''

A Piton szónál a kezem kissé megremegett. A fejemet megrázva tovább folytattam az írást.

''Még mindig nem tudtam választani a szakmák közül, gondolom te sem. Kitudja még mit hoz ez az év, lehet nem túl sürgős választani! Szívesen tölteném az utolsó két napot a Weasleyéknél, de szerintem anyukám csak egy napot fog engedni, szóval érkezésemet várjátok augusztus 31-én! Eltudnátok értem küldeni Fredet és George-ot délelőtt? Nincs semmi kedvem vonatra szállni, hopponálnom pedig még nem szabad.

Sok szeretettel, Mia''

A levelet összehajtva és beborítékolva nagy betűkkel ráírtam a címet és Harry nevét, majd a baglyom kalitkájához lépve kiengedtem Shivát, aki szintén egy hóbagoly volt akár csak Hedvig, Harry baglya, annyi különbséggel, hogy több volt a fekete toll Shiván, mint Hedvigen.

- Shiva, kérlek szállítsd el ezt a levelet Harry Potternek a Weasley lakba. Már voltál ott párszor, úgy gondolom odatalálsz. De siess! – mutattam fel a mutató ujjam majd megvakartam a fejét és a lábára kötöttem a levelet. A madár egyet huhogva megvárta, hogy kinyissam az ablakot, majd kirepült rajta olyan gyorsan, mintha csak kergetné valami.

Anyám bizonyára elengedett volna három napra is, de valamiért úgy érzem jobb lesz nekem ezt a két napot itthon tölteni.

***

- Anya, Fred és George bármikor itt lehetnek értem, szóval én akkor megyek! – kiabáltam be a nappaliba, mire kirohanva a mugli pasijával együtt segítettek a csomagjaimat kihordani a feljáróra. – Köszönöm! – mosolyogtam rájuk, majd mind a ketten két puszit nyomtak az arcomra.

- Kérlek üzenj majd heti szinten, és gyere haza karácsonyra! – mondta anyám szomorú tekintettel.

- Rendben, fogok – bólintottam, bár semmi kedvem nem volt az egészhez. Fred és George szinte perceken belül megjelentek hajszál pontosan.

- Jó napot kívánok hölgyeim, uram! – pukedliztek a fiúk és már kapkodták is volna fel a csomagjaimat amikor sikítva a nyakukba ugrottam.

- Úristen, már vagy két hónapja nem láttalak titeket, úgy hiányoztatok! – öleltem át őket szorosan, mire nevetve viszonozták.

- Nekünk is hiányoztál, drágaság – mosolygott rám Fred és George is.

- Indulhatunk? – kérdezte George felkapva a bagoly kalitkát Shivával együtt.

- Persze! – feleltem, majd a ládám után nyúltam volna, de Fred felkapta előlem, amitől csak elmosolyodtam.

- Vigyázzatok magatokra! – felelte anyukám féltő tekintettel.

- Fogunk Ms. Davis! – felelte helyettem George, majd beléjük karolva abban a másodpercben el is tűntünk. A Weasley lak elé megérkezve mosolyogva néztem fel a házra.

- Milyen volt a nyári szünet? – kérdezte Fred a bejárat felé menve.

- Szar és unalmas – feleltem reflexből, mire mind a ketten felnevettek.

- Engesztelésül amiért nem tudtuk sokat lógni veled minden Weasley termékre 15% árengedményt adunk! – mondta George, mire felcsillanó szemekkel néztem rájuk.

- Az nagyon jó lenne, holnap be is vásárlok, ha megyünk az Abszol útra – mosolyogtam rájuk, majd beléptem a házba, ahol az egész család egyszerre fogadott.

- Harry, Ron, Hermione! – öleltem át őket mosolyogva, mire ők boldogan fogadták.

- Mr. és Mrs. Weasley, köszönöm szépen, hogy ezt az utolsó napot itt tölthetem, hálás vagyok én is és anyukám is! – mosolyogtam rájuk, mire Mr. Weasley csak legyintett mosolyogva, Mrs. Weasley pedig nevetve átölelt.

- Le vagy fogyva, csak nem diétázol? – hajolt el tőlem Mrs. Weasley.

- Pedig most nem diétázok, de köszönöm a bókot! – mosolyogtam rá.

- Ez nem bók volt, sipirc a konyhába enni! – felelte szigorú tekintettel, mire nevetve elindultam a konyha felé, ahol Ginnyvel találtam szembe magam és őt is mosolyogva köszöntöttem.

***

- A francba Fred, ne már! – kiáltottam rá, majd a párnát kikapva a kezéből tiszta erőből elkezdtem vele ütlegelni.

- Adj neki, Mia! – ujjongott George, majd felé fordulva őt is fejen ütöttem.

- Attól, hogy lány vagyok még nem kell folyamatosan piszkálni! – fújtam a ki a hajam a szememből.

- Ha az megnyugtat, egymást is ennyire piszkáljuk és mi fiúk vagyunk – vonta meg a vállát Fred. Nevetve ledobtam magam mellé a párnát, majd egy lentről jövő hangra lettem figyelmes.

- Ti is halljátok? – vontam fel a szemöldököm, mire George abbahagyta a popcornon való csámcsogást és fülelt.

- Bizonyára a főnix rendje tagjai, itt tartják megint a gyűlésüket – vonta meg a vállát Fred, George mellett ülve.

- A Főnix rendje itt szokta tartani a találkozót? – néztem rájuk döbbenten.

- Néha igen, amióta Sirius meghalt nem igazán tartják az ő lakásába – mondta szomorúan George.

- Piton is még a rend tagja, nem? – kérdeztem próbálva izgatottságomat leplezni.

- Úgy tudom igen – felelte Fred.

- Vagyis itt van? – haraptam az ajkamba.

- Bizonyára igen, de miért kérded? – vonta fel a szemöldökét Fred.

- Csak...kíváncsi voltam, nem nézném rendtagnak – vontam meg a vállam hazudva.

- Ebben egyetértek, szerintem nincs épp eszű varázsló, aki ezt kinézni Pitonból – bólogatott George.

- Nem gond, ha kimegyek a házból rágyújtani? – kérdeztem a fiúkra nézve.

- De anya ne kapjon rajta! Mi is mennénk, de szerintem kitiltana minket a házból, ha megérezni rajtunk – kuncogott George Freddel együtt, mire csak nevetve bólintottam és elindultam lefelé.

Nem hiszem el, hogy egy házba tartózkodok Pitonnal. A lépcsőkön lefelé haladva próbáltam a leghalkabban lépkedni, de a régi fából épült lépcsőfokokon szinte lehetetlennek bizonyult. Nagy nehezen leérve a kijárat felé vettem az irányt, de mielőtt kinyitottam volna az ajtót elkezdtem hallgatódzni. Veszekedés hallatszott a nappaliból, de úgy döntöttem nem jó ötlet részt venni benne, még ha nem is vagyok bent, csak hallgatódzok, szóval a bejáratiajtót kinyitva sietősen kiléptem rajta, majd halkan lenyomva a kilincset behúztam magam után. Felsóhajtva megfordultam, majd egy rozoga székre leülve elővettem a farmer zsebemből a gyújtót és egy cigaretta szállat előhúzva a számba tettem, majd azt szívva meggyújtottam és figyeltem ahogy az meggyulladva elkezd füstölögni. Egy mélyet szippantva belőle éreztem ahogy végig megy a nyelőcsövemen egyenes a tüdőmbe, majd azt lassan kifújva magam elé meredtem. Még egy levelet sem írt a nyáron. Persze megértem, hisz nem lehet köztünk semmi, de azért mégis megtörtént köztünk két csók váltás is, jó pár ölelkezés és csomó személyes beszélgetés is. Ha már romantikus kapcsolatunk nem lehet, barátságosan is írhatott volna egy levelet. A barátságos szónál elnevettem magam. Ő nem tud olyan lenni.

Milyen szánalmas is vagyok, magam ülve odakint egy cigivel a kezemben röhögök a saját gondolataimon. Hirtelen kinyílt az ajtó és ledöbbenésemre Piton sétált ki rajta. A számat összeszorítva eldugtam a hátam mögé a cigarettát és imádkoztam, hogy a füst ne felé szálljon.

- Köszönöm a fogadtatást Arthur, neked pedig a vacsorát Molly – felelte illemtudóan Perselus.

- Nagyon szívesen! Viszlát, Perselus! – köszöntek el, majd az ajtót bezárva visszamentek a rend többi tagjához. Piton először nem vett észre, már épp sétált lefelé a lépcsőn, amikor megtorpanva felnézett a teraszra. A szám elé rakva a kezem alig bírtam visszafojtani a nevetésem.

- Ms. Davis? – vonta fel a szemöldökét, mire nem bírtam tovább és amilyen halkan csak tudtam elnevettem magam.

- Elnézést, nem számítottam a jelenlétére – hazudtam neki mosolyogva, mire visszasétálva megállt előttem.

- Miért ül kint egyedül ebben a hűvös időben? – ráncolta a homlokát. A jobb kezemet felemelve megmutattam neki a félig elégett és elszívott cigarettámat, majd egy újabbat beleszippantva félmosollyal az arcomon néztem rá. – Biztos jó döntés volt egy roxforti tanárnak ezt megmutatni? – kérdezte komoly tekintettel, de tudtam, hogy legbelül ő is épp annyira jól szórakozik, mint én.

- Ugyan, hisz már rég tudja – nevettem, majd ismét beleszívtam a cigibe és a párkányról lepöcköltem a hamut a zöld fűre.

- Mit keresel itt, Mia? – kérdezte elhagyva a magázást. Halványan elmosolyodva elnyomtam a cigarettát a cipőmmel, majd felemelve a csikket bedobtam a feljáró melletti bokorba.

- Meghívtak, hogy töltsem itt az utolsó napot suli kezdés előtt és elfogadtam – vontam meg a vállam. – Egész nyáron nem írtál – meredtem magam elé, fel sem fogva, hogy kimondtam azt, ami a szívemet nyomta.

- Egy tanár miért írna a diákjának a nyári szünetben? – nézett rám mogorván. Válaszolás helyett csak felé fordultam és mélyen a szemébe néztem.

- Hallottam, hogy idén sötét varázslatok és kivédését fogsz tanítani – váltottam témát.

- Nos, igen.

- Nos, igen? Ennyi a válaszod? – vontam fel a szemöldököm.

- Mi egyebet mondjak még? – kérdezte a karjait összefonva.

- Semmit, Perselus. Semmit – forgattam a szemem, majd felpattanva a székből elindultam befelé.

- Nem illik a beszélgetőpartnerünket faképnél hagyni a társalgás közepén – kapta el a karom, mire felvont szemöldökkel néztem fel rá.

- Ezt nevezed te társalgásnak? – nevettem iróniával a hangomban.

- Ha két ember cseveg egy teraszon, igen. Ezt társalgásnak nevezem – engedte el a karom, mire a bőrömön végigfutott a hideg és még többet követelt az érintéséből.

- Hiányoztál, Perselus – mosolyogtam rá.

- Gondoltam – felelte kemény arckifejezéssel, mire a mosoly lehervadt az arcomról.

- És ezután azt várod, hogy maradjak kint veled? - kérdeztem flegmán.

- Igen – mondta habozás nélkül. Felsóhajtva keresztbe fontam a karom és lehajtottam a fejem. Mivel nem szólalt meg lassan felnéztem rá kérdő arckifejezéssel és nem lepődtem meg, amikor észrevettem, hogy a szemei engem vizslatnak. – Lebarnultál a nyáron – felelte végig nézve rajtam.

- Tudom. Te ezen a nyáron is kerülted a napot, ahogy látom – feleltem mosollyal az arcomon.

- A nap nem a legjobb barátom – felelte megfeszült arccal.

- Ha nem napozással töltötted a nyarad, akkor mit csináltál? – kérdeztem csipkelődve.

- Nem hiszem, hogy rád tartozna – felelte hűvösen.

- Ugyan már – forgattam a szemem.

- Hidd el, semmi érdekeset nem csináltam – sóhajtott fel fáradt tekintettel.

- Jól vagy mellesleg? – kérdeztem habozva és leengedtem a kezem a testem mellé.

- Miért ne lennék? – nézett rám felvont szemöldökkel.

- Mert eléggé kimerültnek tűnsz, azért – mosolyogtam rá szomorúan.

- Néha sok tud lenni ez a... két oldalon állás – felelte habozva.

- Azt képzelem – érintettem meg a vállát. – Tudom, hogy köztünk nem lehet semmi tanár-diák viszonyon kívül, de ha úgy érzed, nekem mindig kiöntheted a szíved – mosolyogtam rá finoman, mire megfeszült arckifejezéséből sikeresen előcsalogattam egy kedves mosolyt, amit oly ritkán látni.

- Szerintem most már menj, biztosan keresnek téged – nézett rám.

- Rendben. Viszlát, Perselus! – köszöntem el.

- Találkozunk az iskolában, Ms. Davis – bólintott felém, majd elsétált és a ház előtt pár méterrel hopponált.

***

Másnap reggel Mrs. Weasley elvarázsolt órájára ébredtünk, ami minden szobába bejött és pontosan 7 órakor megszólalt. Én Ginny-vel és Hermionéval egy szobába aludtam és mind a hármunk egyszerre nyögött fel a fáradtágtól és a hangos zajtól.

- Felvagyunk, FELVAGYUNK! – kiabáltam az órára, mindhiába. Egy perc múlva szerencsére befejeződött a ricsaj és tovább haladt a többi szobába. Fáradtan feltápászkodva az ágyból az ablak felé indultam, hogy kitárhassam azt.

- Ne merészeld! – felelte rekedten Ginny, de hiába. Kitártam az ablakot jó szélesre, hogy a hideg levegő beáramolva felköltse Ginnyt és Hermionét.

- Utállak! – hallottam Hermionétól aki felülve nyakik betakarózott. A várva várt hatás nem maradt el, a hideg levegőtől mindenkinek kipattant a szeme. Vissza bezárva az ablakot a fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol forró zuhanyt vettem, kimostam a fogam, megigazítottam a hajam és kisminkeltem magam. Kilépve a fürdőszobából Ginny és Hermione türelmetlenül nézett rám.

- Na végre! – kiáltott Ginny és szó szerint beugrott a fürdőszobába, bezárva maga mögött.

- Bocsi csajok, ma kivételesen jól akarok kinézni – feleltem kuncogva.

- Mire fel? – kérdezte Hermione megengedve egy halvány mosolyt.

- Új évfolyam, új kezdet – vontam meg a vállam. – Szerinted sok ez a vörös rúzs? – kérdeztem a számra mutatva.

- Én nem venném fel évnyitóra, de szerintem nem sok. Ma még nem lesz tanítás, szóval miért ne – vonta meg a vállát, mire elmosolyodtam. Ruhának évnyitóra felvettem a hivatalos uniformot, amit egy sötét szürke térdig érő szoknyát, fehér inget, szürke ujjatlan pulóvert és a Griffendéles nyakkendőt takarta. Utáltam ezt az uniformist, de minimum az évnyitóra kötelező volt. Cipőnek mégsem vettem fel az előírt balerina cipőt, hanem a magassarkú fekete bokacsizmámat választottam, ami ugyanúgy fekete volt a balerina cipő. Amíg Hermione és Ginny készült én a taláromat ledobva lesétáltam az emeletről egyenesen a konyhába, ahol már a fiúk nagyban reggeliztek.

- Jó reggelt! – köszöntem, mire Fred félrenyelt. Nevetve leültem mellé.

- Jó reggelt neked is, Mia! – köszöntöttek a többiek és Mrs. Weasley azonnal mögém állt és a híres angol reggelit a tányéromra kiszedte.

- Íncsiklandozóan néz ki, köszönöm szépen! – mosolyogtam rá.

- Nem túl sok rajtad a smink? – kérdezte Mr. Weasley aggódó arckifejezéssel felém fordulva.

- Arthur, hagyd békén szegény lányt! Egyszer fiatal, most sminkeljen inkább, mint harminc év múlva! – rázta a fejét csípőre tett kézzel Mrs. Weasley, mire Arthur elszégyellte magát.

- Ne aggódjon, Mr. Weasley! Csak az évnyitó miatt sminkeltem így, általánosságban tanítási napokon nem viselek vörös rúzst! – mosolyogtam rá, mire megkönnyebbült arccal nézett rám. Néha úgy viselkednek, mintha én is a családba tartoznék, ami mindig nagyon jól esik. Anyám sosem törődött ennyire velem, mint ők ketten.

***

Szokás szerint rohanva szálltunk fel a vonatra, mivel majdnem lekéstük. Nagy nehezen találtunk még egy utolsó fülkét, amit pont Nevillék elől loptuk el, akik szomorúan visszahúzódva kerestek egy másik fülkét.

- Na végre! – hoppantam le az ülésre fáradtan.

- Mindenki épségben leadta a csomagját? – kérdezte Hermione bezárva az ajtót.

- Azt hiszem igen – felelte Ron, majd leült Harry mellé.

- Akkor vigyázz Roxfort, mert megyünk! – mosolyogtam vidáman Harryékre, akik azt viszonozva elkezdtek ötletelni, hogy amíg odaérünk mit csináljunk. Hivatalosan is hatodikosok lettünk.