Én voltam az utolsó, aki megérkezett a kandalló által. Kilépve a tűzből aggódva körbe néztem. Teljes sötétség volt.

- Srácok hol vagytok? – suttogtam a távolba.

- Pszt, itt! – gyújtotta meg a pálcáját Luna, aki utolsó előttinek érkezett meg. Odafutva hozzájuk meggyújtottam én is a pálcámat, majd mindnyájan Harry után indultunk, aki úgy tudta az utat, mint hogyha a Minisztériumba lakna. A lift felé véve az irányt szinte megrohamoztuk a bejáratát, majd beszálltunk és Ron benyomva a Rejtélyügyi Főosztályba vezető gombot ránk csukódott a liftajtó. Őrjítő gyorsasággal haladtunk lefelé, szinte észre se vettünk, hogy megérkeztünk a mélyen föld alatt található helyiségbe. Mihelyst kinyílt a liftajtó és kiszállva onnan szemben a folyosóvégén egyetlen egy sötét kék ajtót véltünk felfedezni.

Odaérve Harry aggódva megpróbálta kinyitni. Még csak bezárva sem volt. Óvatosan belépve rajta mindenki egymás mellett baktatott és minden irányt figyeltünk, hogy véletlenül sem essen senkinek sem baja. Harry sietősebbre véve a tempót elindult folyamatosan a számokat fürkészve, miközben mi hűségesen loholtunk utána.

- 93, 94...

- Biztos, hogy itt lesz? – kérdezte Hermione aggódva.

- 95... - mondta, majd lefékezett és körbe világított. – Itt...itt kéne lennie! – mondta kétségbe esve, mire mindenkiben realizálódott, hogy ez csak egy csapda és mi teljesen belesétáltunk.

- Harry, itt van a neved! – mondta Neville egy gömb előtt állva. Harry odasétálva felvont szemöldökkel vizslatta a gömböt. Nem értette, hogy miért világosabb a gömb a többinél és, mintha mozogna benne valami. Óvatosan leemelve a helyéről Harry belenézett a gömbbe és hallgatta. Mi nem hallottunk, hogy mi szólt a gömbből, mivel mindenki csak a sajátját foghatja meg és hallhatja.

- Harry! – kiáltott fel Hermione, mire odakapta mindenki a tekintetét. Velünk szemben egy maszkot viselő...bizonyára halálfaló volt. Lenyelve az óriási gombócot a torkunkba mindenki rászegezte a pálcáját.

- Hol van Sirius? – kezdett felé közelíteni Harry, miközben a halálfaló is ugyanezt tette.

- Megtanulhatnád, hogy más az álom... - lépkedett Harry felé, de hang alapján nem tudtuk a személyt azonosítani, mert a fekete halványan ragyogó maszk egyben hangtorzító is volt. - ...és más a valóság – mondta majd a pálcáját előkapva eltávolította a maszkot az arcáról. Meghökkenve tudatosult bennünk, hogy Lucius Malfoy az, pontosabban Draco apja állt velünk szemben. – Azt láttad, amit a Sötét Nagyúr, a szemed elé tárt...és most, add ide a jóslatot – nyújtotta ki felé a kezét. Még mindig volt pár méter Harry és Lucius között.

- Ha csak megmozdul, összetöröm – mondta fenyegetően Harry. Erre a kijelentésre egy hangos idegesítő nevetés hallatszott Lucius háta mögül, aki egyre közelebb lépkedett hozzánk, majd a halvány fény felvette az arcát: Bellatrix Lestrange volt az, aki Lucius mellett megállva még mindig nevetett.

- Kitanulta a játékunkat...az icipici Potter– kuncogott Bellatrix. Hosszú fekete ruhát viselt egy fekete korzettel, a göndör fürtjei pedig összevissza álltak, ezáltal még őrültebb hatást keltve.

- Bellatrix Lestrange? – kérdezte bosszús hangon Neville mellőlem.

- Csak nem Neville Longbottom az? Hogy vannak apuék? – kérdezte vigyorogva.

- Ha megbosszulom őket, akkor jobban lesznek! – felelte megindulva a nő felé, de igyekeztem a két karommal lefogni őt.

- Na jó...most mindenki szépen megnyugszik – emelte meg a két karját Malfoy. – Mi beérjük a jóslattal – mosolygott kedvességet színlelve.

- Csak ezért csalt ide Voldemort? Egy jóslatért?

- Kimeri mondani a nevét....TE UNDORÍTÓ FÉLVÉR – ordibált Bellatrix Harryre, mire egy lépést idegesen hátráltam.

- Semmi gond, nyugodj meg, Bellatrix, ez csak szimpla kíváncsiság, a korral jár – mondta most már partnerét nyugtatva. Úgy éreztem, mintha valaki még figyelne minket, ezért óvatosan körbenézve ijedten konstatáltam, hogy körbe vagyunk véve. Óvatosan megbökve Ginnyt és Neville-t ők is körbe nézve nyeltek egyet. Lassan mindenki észrevette, hogy körbe vagyunk véve ezért egy kört alkotva szegeztük a halálfalókra a pálcáinkat. Lucius folyamatosan Harry-hez beszélt és óvatosan közeledett, amit Harry nem igazán vett észre, mert Lucius szavai elbűvölték őt.

- lassan 15 éve várok erre... - mondta hirtelen Harry Lucius szemébe nézve.

- Az eléggé hosszú idő – bólogatott Lucius.

- Nos, tudok még egy kicsit várni, MOST! – kiáltotta Harry, mire mindenki a Stupor átkot küldte a vele szemben lévő halálfalóra.

- Stupor! – szegeztem a pálcámat a velem szemben lévő halálfalóra, aki nem számítva rá hátra repült, ellentétben a mellette lévő halálfalóval, aki így már számított a támadásra és sikeresen hárított, így harcba kezdtem vele. Mindenki más, vagy menekülőre fogta, vagy eltávolodott a 95-ös sortól, így a soron ahol én harcoltam a bizonyos halálfalóval csakis ketten maradtunk.

- Capitulatus! – támadtam meg ismét, de ezt is hárította. Egyre jobban távolodott, én egyre jobban közelítettem felé, de nem támadott.

- Mi van, már nem is támadsz? – kérdeztem dühösen, majd a személy eltávolítva a maszkját halványan rám mosolygott. Piton volt az.

- Maga mit keres itt? – kérdeztem meghökkenve.

- Ugyan ezt kérdezhetném tőled is! – felelte mosolyról átváltva dühre.

- Jöttünk Siriusért, komolyan azt hitted, hogy tétlenül várni fogunk? – kérdeztem én is tegezésre váltva. Meguntam már az állandó magázást, hisz most amúgy is ketten voltunk.

- No csak, hirtelen tegezel? – vonta fel a szemöldökét.

- Te is azt csinálod, én miért nem csinálhatnám? – kérdeztem mosolyogva, miközben még mindig a pálcámat szegeztem rá.

- Nem foglak bántani, kérlek tedd le a pálcát!

- Honnan tudom, hogy bízhatok-e benned? – kérdeztem szomorúan.

- Eddig sem bántottalak, most sem azért vagyok itt, hogy bárkit is bántsak. Csak érted jöttem – ragadta meg a kezem és már hopponálni akart velem, amikor ellöktem magamtól.

- Mi a..Perselus, ők a barátaim! Nem fogom őket itt hagyni! – kiáltottam rá, mire ismét megragadta a kezem.

- Ez csakis Potter harca, önzőség volt tőle belevonnia a barátait! – felelte dühösen.

- Harry a barátom, ha segítség kell neki, hát legyen, segítek neki! Ő is megtenné értem! – mondtam, majd próbáltam ellökni magam a szorításából amiből az lett, hogy egyre közelebb vont magához és végül a mellkasától próbáltam magam ellökni, de túl erősen szorított. Dühösen felnézve rá, minden idegességem tova szállt és elvesztem a tekintetében. Engem nézett mosolyogva, ahogy próbálok ellene küzdeni, de nem tudok. – Ne nézz így rám, kérlek – néztem rá könyörgően, mire felvonta a szemöldökét.

- Miért, hogy nézek? – kérdezte szinte suttogva.

- Hány óra? – kérdeztem hirtelen, mire megrökönyödve, de az órájára nézett.

- Éjfél múlt egy perccel – felelte. – Miért kérded?

- Most lettem 16 éves – suttogtam mosolyogva.

- Hát, akkor boldog születésnapot! – mondta, majd az ajkamba harapva megöleltem őt. Először ledöbbent az öleléstől, de végül szorosan viszonozta. Halványan eltolva magától a szemembe nézett. – Nem fogok veled bírni és itt maradsz, ugye? – kérdezte sóhajtva, mire bólintottam. Felvéve a maszkját ismét rám nézett. – Jegyezd meg ezt a maszkot! Nem foglak titeket végképp támadni, de már láttak, hogy én is itt vagyok, így részt kell vennem a csatában. Senkit sem fogok támadni, téged pláne. Kérlek vigyázz magadra! – felelte, mire bólintottam és leengedtem a kézfejemet a mellkasáról. Még soha nem engedett ennyire közel magához. A többiek után rohanva, szinte összeütköztünk az egyik folyosón. Halkan felsikoltva lihegtünk, amikor észrevettük, hogy az egyik halálfaló repülve közelít felénk. Haraggal megtelve a pálcámat felé irányítottam, majd szinte kiabáltam a varázslatot:

- Reducto! – mondtam, majd a halálfaló visszarepült oda, ahonnan jött és a nagy erővel, amivel megütöttem őt, vitte magával a többi jóslatot is, ezzel lavinát idézve elő. Varázslatos, de mégis ijesztő látvány volt, ahogy a sok gömb hull le a magasból. Amikor realizáltuk, hogy a lavina felénk indult el, mindenki az ajtó felé kezdett el futni. A kanyarokat úgy vettük, mintha valamiféle vadmacskák lennénk, akik a zsákmány után futnak. Nagyon gyorsan futottunk a kijárat felé, de ígyis épphogy kiértünk. Harry kitárva az ajtót kilépett volna, amikor is eltűnt a szemünk elől. Leesett valahova és mivel mi szorosan mögötte futottunk már mi sem tudtunk lefékezni, így mindenki lezuhant a magasból.

***

Hermione a földre esés előtt egy varázslattal megállított minket, így nem zuhantunk nagyot és nem esett bajunk.

- Rejtélyügyi főosztály...hát rejtélyek azok vannak! – nevetett Ron, mire én is halványan elmosolyodtam.

- Luna, jól vagy? – fordultam felé, amikor észrevettem, hogy vérzik a szája.

- Igen, semmi bajom. Majd Madam Pomfrey helyretesz – mosolygott rám, mire bólintottam.

- Hé, srácok ez mi? - mutatott Harry egy fura falszerű magas kapura.

- Valamilyen romos boltív csak - felelte Hermione.

- Ti is halljátok?

- Micsodát, Harry? – kérdezte Ron felvont szemöldökkel.

- Suttogást – mondtam ledöbbenve, mire mindenki felém fordult.

- Én is hallom! – felelte Luna halványan mosolyogva.

- Na jó, szerintem tűnjünk innen! – mondta Ginny.

- Egyetértek – mondta Hermione, amikor Harry a magasba irányította a pálcáját, pontosabban oda, ahonnan kizuhantunk.

- Álljatok mögém! – kiáltotta Harry, mire mindenki szó nélkül engedelmeskedett. Mihelyst beálltunk harci pózba hirtelen fekete alakok jelentek meg az égből és körülöttünk kezdtek el szálldosni, míg fel nem kaptak egy-egy embert. Engem is felkapott egy alak, majd a terem egyik szélére repített. Ott megállva szorosan magához ölelt és a fejemhez pedig pálcát tartott. Úgy gondoltam az Perselus lehet, mert a terembe csak ő és egy másik fickó nem vette le a maszkját, ezért nyugton maradtam.

- Komolyan azt gondoltad, hogy egy csapat gyerek legyőzhet minket? – kérdezte kuncogva Lucius, majd Harry elé lépett. – Vagy átadod a jóslatot, vagy meghalnak a barátaid. Ennyire egyszerű – nyújtotta a tenyerét.

- Ne hallgass rá, Harry! – kiáltotta Neville, mire Bellatrix még erősebben meghúzta a haját és a pálcát szorasabban emelte a fejéhez. Perselus azzal a karjával, amivel eddig a hasamnál fogva szorított le egyre feljebb haladt, egyenesen a torkomig. Amikor a nyakamra helyezte a kezét és durván megszorította a torkom jöttem rá, hogy ez nem Perselus. A másik maszkos fickó velem szemben Perselus, nem ő, aki mögöttem állt. Ezt realizálva kicsit bepánikoltam, ezért a férfi még erősebben szorította meg a torkomat, aminek hatására megálltam a ficánkolásban, ezért kicsit engedett a szorításon.

Ekkor Harry, Lucius kezébe adva a gömböt feladta a harcot. Nem akarta a barátai halálát. Malfoy elégedetten nézett a gömbre és magasabbra emelte, hogy még jobb rálátást kapjon, hisz ő maga szerezte meg és boldogan eldicsekedhet a 'Nagyúr'-nak, hogy megszerezte neki. Hirtelen Lucius háta mögött egy fehér fény jelent meg, majd ahogy egyre jobb rálátást kaptam vettem észre, hogy az maga Sirius aki éppen ide hopponált.

- Kotródj a keresztfiamtól! – mondta bosszúsan, majd amilyen erőből csak tudott behúzott neki egyet. Ahogy csak a torkomon lévő kéz engedte, felnevettem, majd Ron és Harry is követte a példámat. Ezután az összes többi Főnix rendjének a tagja megjelent és elűzték a halálfalókat kivéve az egyiket, aki időben felrepült és akin még mindig a maszk volt. Egy ideig állta a sarat és csak körbe-körbe repkedett, hogy senkit se keljen bántania és ne keltsen feltűnést. Már akkor biztos voltam benne, hogy ő volt Perselus. Beszállva a harcba sikerült két halálfalót is megsebeznem és sikeresen védtem a támadásokat, amikor is valaki eltalált hátulról.

- Crucio! – hallottam a hátam mögül és óriási fájdalmat kezdtem el minden egyes porcikámban érezni. Összeroskadva torkom szakadtából ordítottam fájdalmamban, de hiába, mivel nem múlott el egy kicsit sem. Úgy éreztem, mintha minden csontomat egyszerre törnék el és minden izmomat ketté szakítanák, miközben a fejem is felakarna robbanni.

- Crucio! – ismétlődött a jól ismert hang. Bellatrix volt az, rájöttem a nevetéséből. Sikoltozva vergődtem a földön, míg nem sírva fakadtam.

- Könyörgöm, öljetek meg! – ordítottam torkom szakadtából, amikor az érzés múlni kezdett.

- Piton, te mit keresel itt? – hallottam a rend egyik tagjának a hangját.

- Hívtatok, nem? Hát eljöttem! – mondta flegmán, majd a karjaiba véve óvatosan felemelt engem és éreztem, hogy hopponálunk.