*Yoongi*

Miután ezek a szavak elhagyták száját, fennakadtak szemei és hátra esett volna ha én nem kapcsolok és nem tartom meg hátát.

-JIMIN MI A BAJOD?! -kiabáltam. Nem válaszolt semmit csak lehunyta szemét és elengedte magát. Ott feküdt eszméletlenül a kezeimben.

-HALLOD?! -folytak le könnyeim az arcomról az ő arcára. A zsebembe nyúltam a telefonomért. Ilyen áldom magam hogy vízálló. Tárcsáztam a nentőket.

Mikor ideértek a mentőhelikopterrel nagy nehezen leszálltak. Jimint egyből itt a helikopteren újra kellett éleszteni ugyan is leállt a szíve. Csak sírtam és sírtam. Mást nem tudtam csinálni.

Miután megérkeztünk elvitték őt. Nem tudom hova nem rájuk figyeltem. Csak Jiminre koncentráltam. Hátha megszorítja kezem vagy valami, de nem. Most itt ülök a szoba előtt és várom hogy hozzák a híreket.

Egy hónappal később....

*Jimin*

Sötétség. Ez az amit már egy ideje látok. Aztán kinyitom szemeimet. Egy kórházban fekszek. Nem nagyon emlékszek semmire. Arra viszont igen, hogy beleestünk a vízbe, és arra is hogy miért. Oldalra pillantottam és Sugát láttam meg. Az ágyamra hajolva alszik. Meg akartam simítani de a kezem átsiklott fején. Megpróbáltam újra és újra de csak átsiklott a kezem a fején. Ez hogy lehet? Meghaltam volna? Nem az nem lehet.

-SUGA! HALLASZ? -próbáltam felemelni fejét de nem sikerült. Amikor beszélek nem is tudom kinyit a szám. Akkor én most meghaltam?
Nem biztos hogy nem, mert a melletten levő gép mutatja a szívem dobogását, tehát még élek. Szerintem kómában vagyok. De mitől vagy hogyan? Aztán Sugám elkezdett mocorogni. Kinyitotta szemét, felült, majd nyújtózkodott.

-Jó reggelt kicsim. -adott puszit a fekve levő testemnek.

-Remélen jól aludtál, és hogy ma felébredsz. Mint minden egyes nap, ma is elmondom mi történt. -megfogta kezem és megcsókolta azt.

-Szóval. Mikor elmerültél a jéghideg vízbe egy kis víz jutott a tudődbe. És amikor a partra hoztalak ott sokkot kaptál. Itt megpróbáltak kezelni viszont amit kaptál inyekciót arra rosszul reagált a szervezeted. Ellened fordult és így kerültél kómába. -törölte le kifolyt könnycseppjeit.

-Az orvosok azt mondták beszélhetek hozzád mert hallani hallasz, viszont nem reagálsz semmire. -feküdt be mellém.

-Remélem mi hamarabb kinyitod azt a gyönyörű már-már fekete szemeid. -bújt nyakamhoz. Ezeket az érintéseket a testemen hajtotta végig, viszont a "lelkemen" éreztem.

Ez az egész annyira bizar. Meghaltam de mégse. Vajon mikor kelek fel? Egyátalán felkele-e valaha is.

*Yoongi*

Egy utolsó csókot nyomtam édesem homlokára és kiszáltam mellőle. Bementem a szobájához kapcsolódó mosdóba és hideg vízzel megmostam az arcom. Nagyon jól esett.
Mikor lejátszódott a jelenet, mikor Jimin a vízben fuldoklott, megint sírni kezdek. Nem egy férfias dolog, viszont érthető.

Leültem a mellé készített székre és csak őt néztem.
Kissé kiszáradt, lila ajkak, kócos haj, és beesetg szemek. Hol van az a Jimin, kinek szinte vörös akjai nagyon dúsak és öröm őket kínozni? Hol van, az az ápolt selymes puha haj, amibe élvezet volt beletútni? Hol vannak azok a gyönyörü szemei? Hol van a régi Jimin? Mikor élvezhetem újra érintéseit? Mikor hallhatom hangát?
Túl sok kérdés, kevés válasszal.

-Jónapot kedves Yoongi. Elvégezzük a szokásos vizsgálatokat és megyünk is. Addig javaslom, menyjen haza és tegye rendbe magát! -mosolygott bíztatóan Jin, Jimin orvosa. Nagyon kedves. Az elejétől fogva az volt. Ő a támaszom. Jin nagyon nagy segítségem ebben az időszakba. Elmondtam neki mindent. Őt már igaz barátomnak tartom.

-Rendben. Kérlek nagyon vigyázz rá. -simítottam meg Chim arcát. Jin bólintott, és utolsó csókot hagyva Jimin száján elhagytam a kórházat.

Haza mentem, pontosabban Jimin lakásába. Egy kissebb szívrohamot kaptam, mikor megláttam Ji-hot a konyhapulton üldögélni. Egy kést szorongatott a kezében.

-Szevassz Yoongi. Rég láttalak. -pörgette kezében az éles tárgyat.

-Mit keresel itt? -kérdeztem dühösen. Ő az a nyomorék aki miatt most Jimin kómában van!

-Ezt kérdezhetném én is. Nem úgy volt hogy te már otthon vagy? Ha ezt Jenie megtudja..

-Nem. -vágtam szavába. -Nem szólhatsz neki. Ha ezt megtudja Jimin halott. -csuklik el a végére hangom.

-Szerencséd hogy birom annyira, hogy ne tudjam bántani. Viszont téged addig vernélek míg élsz. -néz unottam szemembe. Egy kicsit megkönnyebültem. De nem tudom mikor jön haza Jenie. Talán 1 hónap múlva, vagy esetleg holnap? Felhagyok a találgatással és inkább Ji-hot kérdem.

-Jenie mikor jön haza? -kérdezem halkan.

-Azt hiszem 2 hónal múlva. Tudod ez egy Europai turné. Ez sokáig szokott elhúzódni. Viszont ne örülj, mert nem hagyom, hogy annyi ideig legyet együtt. -szagattottan fújom ki levegőm, majd elindulok a fürdőbe. Meg kell fürödnöm.

Beültem a forró vízbe és hátrahajtottam fejem. Hogy mennyire hiányzik Jimin. Igaz mindíg ott vagyok mellette, de nekem annyi nem elég. Azt akarom, hogy csókoljon, hogy öleljen, hogy szeressen. Az se biztos hogy ha felébred, felfog-e ismerni, vagy ha igen akar-e tőlem valamit. Tudom, hogy átvertem, de az ő érdekében.

Amint készen lettem rohantam is vissza Jiminhez. Nem igazán tudott érdekelni az, hogy Ji-ho a házában van. Engem csak Chim érdekelt.
Épp nyitottam volna az ajtót mikor Jin megállított.

-Várjon! -ért mellém.

-Igen? -vontam fel szemöldököm

-A vizsgálat szerint bármelyik pillanatba felkelhet. -több se kellett benyitottam. Egy nyújtozkodó Jimin fogadott.

*Jimin*

Felébredésem után nyújtózkodtam. Igazán jól esett. Mikor felnéztem egy könnyes szemü Yoongit láttam. Miért sír?

-Yoongi ne sírj! Inkább csókolj már meg! -szinte ordítva beszélek. Ő amilyen gyorsan csak tudta átszelte a köztünk levő tálvolságot és finoman az ajkaimra tapadt, amitől megremegett az egész testem.
Olyan finomak voltak és puhák ajkai. Beletúrtam hajába, kicsit meghúzva azt, amitől morgott egyet.

-Nem akarom elrontani ezt az idili pillanatot, de most el kell végeznünk újabb viszgálatokat. Tudom Yoongi már tele van a tököd ezekkel, de meg kell tennünk annak érdekében, hogy minnél hamatabb kiderüljön mitől reagált így szervezete. Most megengedem, hogy Jiminnel maradjon a vizsgálatok alatt. -mondta el egy szuszra az egészet.

-De előtte egy fájdalom mentes teszt. Fel tud állni?