11.Rész
-Nem tudsz vigyázni?-förmedtem rá.
-Ezer bocsánat hölgyem. Nagyon sajnálom. Tényleg én voltam a hibás.-védekezett.
Mikor hátra fordultam,hogy ki is az,abban a percben elájultam.....
*****************
-Jól van hölgyem-kérdezte az orvos.
-Aham .....de hol vagyok? És minek??-tettem fel sorra a kérdéseket.
-Elájúlt az iskola folyósolyán. De minden rendben. Nemsokára haza mehet.-nyugtatott az orvos.
-És te ki vagy?-kérdeztem a mellettem ülőre mutatva.
-Ja igen. Márk vagyok. Én vagyok aki beléd botlott. És nagyon sajnálom.-hajtotta le a fejét.
Akkor ez a Márk egéssz végig itt volt mellettem? Ajjhhh de romantikus........Heni!!!!!!!!Kelj fel ez nem rózsaszín világ!!!!!
-Ahan tényleg....Én is bocsánatot kérek....Heni vagyok..-pirultam el elötte.
-Szép a neved hölgyem-mosolygott.
-Ugyan ....ne hölgyemezzél...nevetséges..-temettem el az arcom a kezembe.
-Jólvan Heni. -mondta a Heni szót udvariasan.
-Hölgyem haza mehet.-mondta a doki.
****************
-Haza vihetlek?-kérdte teljes őszínteséggel. Épp száltam ki a kocsijából.
-Bocsi de most magamba mennék haza.-csaptam be a kocsi ajtót.
-Én nem erőltetem. Jó éjszakát Heni. Szia-köszöntünk el.
Utközben Márkon gondolkoztam. Olyan aranyos,helyes,rendes,gondoskodó,szexi.....ohhhh a francba!!!!!;Csorog a nyálam!!!!! Egy kérdés törte az agyamat. Igent vagy nemet mondjak?
Megérkeztem.
Kinyítottam az ajtót.
Nagy meglepetésemre ott áll kisírt szemekkel a barátnőm.
-Szia,mi a baj? Miért sírtál?-tettem fel a kérdéseket.
-Heni.......????-szipogott.-Mondanom kell valamit...............
Köszönöm a bokokat.
Xoxo💋💋💋💗💗💗😘😘😍😍😍😘
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro