– Szégyen, hogy valaki előtt semmi sem szent, nem igaz? A becsület nem divat mamár, milyen kár... – jegyezte meg Barbossa a magában fujtató Sao Fengnek gúnyosan.

– A vesztes nem engedheti meg magának a becsületet. Átengedi a győzteseknek. Ez is csak üzlet – felelte torz mosollyal a kalóz úr. Az arcára volt írva, hogy inkább magát akarja erről meg győzni.

– A veszteseknek, persze – bólogatott Barbossa szórakozottan.

– Övék Jones hajója. És most a Gyöngy! – kiáltott feldúltan Sao Feng – Milye van a tanácsnak?- kérdezte.

– Ilyenkor persze már könnyű együtt működni – gondoltam én gúnyosan.

– A miénk Calipso – mondta ki Barbossa a bűvös szavakat. A kalóz úr összeráncolt szemöldökkel nézett rá a kapitányra, majd hunyorintva oldalra pillantott, véletlenül szándékosan a Will mellett álló Elizabethre. Barbossa lopva követte a pillantását és szinte már láttam a fejében megfogalmazódó ötletet.- Rá kapott a horogra. És azt hiszi Miss Swann az...Hm, ez talán még a hasznunkra is válhat... - valhogy így képzeltem.

– Pff, Calipso...egy ősi legenda – mondta a kalóz úr hitetlenül mosolyogva. 

– Nem. Mindig itt van velünk emberi formában. És benne a tenger minden ereje ami elpusztítja ellenségeinket – mondta Barbarossa relytéjesen, ám miközben beszélt észre vettem, hogy Sao Feng tekintete ismét Elizára siklott, míg másoké kis társaságunkból, legnagyobb meglepetésemre: rám –  De ehhez el kell engednünk – folytatta a kapitány. – És ehhez viszont a tanács kell. Az egész tanács – tette hozzá alig észrevehetően Sao Feng nyakában lógó "érmét" az ujjai közé csippentve. Barbossa nagyon értett mások meggyőzéséhez, ezt azt az utóbbi időben nagyon is megtanultam róla. Sao Feng elvigyorodott majd társaságunk kis köre közepére sétált, le sem véve szemét Elizabethről.

– Mi az ajánlatod kapitány? – kérdezte csak úgy mellékesen Barbarossát.

– Mi az amit szeretnél kapitány? – kérdezett vissza az említett az oldaláról szintén vigyorogva. Látszólag elégedett volt azzal, hogy felkeltette a kalóz úr érdeklődését. 

– A lányt – mondta az minden kertelés nélkül.

– Hogy? – bukott ki Elizabethből a szín tiszta döbbenet.

– Elizabeth nem része semmilyen alkunak! – vágott közbe Will indulatosan.

– Ez nem is kérdés – bólogatott Barbossa meggyőzőn.

– Ez nem is volt kérdés – felelte élesen Sao Feng. Ezen halkan felsóhajtottam. Vészesen közeledett az a pillanat amikor mindent megváltoztatok egyetlen beleszólásommal. Féltem, hogy ellenkezni fognak, még ha korábban ezerszer is át gondoltam és normál esetbe nem kéne, hogy kifogásuk legyen ellene. Kényelmetlenül fészkelődtem Gibbs és Dalma között. Az utóbbi relytéjes mosollyal nézte végig a jelenetet, hisz pontosan tudta mi történik.

– Jól van – egyezett bele Elizabeth dacosan farkas szemet nézve Sao Fenggel.

–  Mi? – nézett rá megrökönyödve Will – Nincs jól!

– Miattad vagyunk itt, és csak így tudunk kimászni, hát jó! – nézett  vőlegényére Eliza szikrázó szemekkel.

– Elizabeth, ezek kalózok! – mondta Will, mintha csak egy gyerekhez szólna. Bár nyilván való volt, hogy csak az irígység beszél belőle.

– Nem mondod? Én azt hittem cirkuszi bohócok – gondoltam felvont szemöldökkel – Habár...végülis azoknak is jók lennének.

– Azt hiszem elég jól tudom, hogy milyen egy igazi kalóz! – szűrte ki a fogai közt Elizabeth lökve egyet a kicsit sem boldog William-en.

– Ha ennyire nem bízol bennük, akkor én is vele tarthatok – szólaltam meg tétován. Erre mindenki  mustráló tekintettel fordult felém. Eleinte Willnek terveztem ezt mondani, de a hirtelen figyelemben végül is akkor már mindenkihez szóltam.

– Elizabethtel megyek – ismételtem meg, ám ezúttal kijelentésként. Barátnőm először furcsán nézett rám, azonban mikor meglátta megbánással teli pillantásomat kissé bizonytalanul de biccentett, beleegyezését adva. Sao Fengnek nem volt ellene igazán kifogása, hisz ő nem képzelt annyit mögé mint amennyi valójában eme kis kérésem mögött relytőzött. A többiek sem mondtak semmit, így ez eldőlt.

– Akkor megegyeztünk? – kérdezte végül Barbossa felénk fordulva. Sao Feng elégedetten hunyorgott, én bólintottam, Elizabeth pedig szimplán elfintorodott. Tehát a Szingapúriak elvezettek bennünket a csónakjaikhoz, ám útközben Will még megállított.

– Vigyázz rá. Helyettem is – súgta a fülembe, amire én biccentettem, majd beszálltam a ladikba, közvetlen Elizabeth mellé. Nem kötöztek meg, még csak kezet sem emelt senki ránk. A terv az volt, hogy míg a Fekete Gyöngy jobb oldalon leköti a Társaság hajóját, addig mi, vagyis Sao Feng hajója a Gyöngy baljáról egy másik irányba indul meg a Roncs öböl felé. Természetesen mindannyiunk oda tartott, ám nem hagyhattuk, hogy a Kelet Indiai Társaságnak bármi fogalma is legyen erről. Habár, Jacknek hála ez már teljesen mindegynek számított. A hajóhoz menet nem sok kedves arcot fedeztem fel az emberek közt, így tüntetően a tengert kezdtem szemlélni. Sao Feng – aki a csónak elejében álldogált – most vissza tekintett ránk, – ránk lányokra akik a ladik végében ücsörögtek – egy gőztes vigyorral az arcán. Bevallom kicsit aggasztani kezdett mi is fog ezután következni, tekintve, hogy erről nem volt  információm, de azért reménykedtem benne, hogy nem az lesz a kalóz úr első dolga, hogy tömlöcbe vet.

Hali!

Tudom, ez a fejezet a szokásosnál is rövidebb lett, de cserébe hamarosan érkezik az ,,Ami az eszembe jut" könyvembe egy ehhez kapcsolódó kimaradt jelenet, amit sehogy sem tudtam a mostani résszel összekombinálni, így csak külön-külön tudom megjeleníteni.

Köszi, hogy elolvastad!

junattehar/ Agnis