- Kerüljünk minél távolabb ettől a szigettől és tartsunk a nyílt víznek. – érvelt Gibbs mikor Jack épségben feljutott a hajóra. Miután nevető görcsöt kaptam sajnos nem tudtam felsegíteni őt, ezért a többieknek kellett felemelniük a fedélzetre. Jack akkor elhaladtában furcsa tekintettel végigmért és suttogva megkérdezte az egyik mellette álló matrózt, hogy "Ennek meg mitől van ilyen jó kedve?"

Valószínüleg azt hihette nem hallom, de nagyot tévedett mert ezzel csak rásegített, hogy még egy jó másfél percig ne tudjak megszólalni. Érdekes módon most kifelejtette a mondatból a "drágám" megszólítást. De nem zavart, mert meg kell hogy mondjam még a filmbe sem nézett ki ilyen fergetegesen a jelenet. Pláne hogy Jack eleve úgy tett mintha őt venné a kamera (tudtán kívül persze) és mivel én oldalról néztem a kommédiát így drámai jelenete már kevésbé volt oly drámai mint amilyennek eredetileg ismertem. Eközben már abba hagytam a vihorászást és figyeltem az eseményeket.

- Helyes tanács, egyet értek de közben maradjunk a part közelében ha lehetséges. – felelte Jack amihez hozzá fűzném, logikakilag lehetetlent kérve. Eközben Pintel és Ragetti két oldaláról rá terítették a kabátját.

- Ez némileg ellentmondásos parancs. – adott hangot a véleményemnek Gibbd, aminek Jack nem tanúsított túl sok figyelmet, hanem az ő nem törődöm stílusában válaszolt.

- Bízom az ön nagybecsű navigáló tudományában Mr. Gibbs, de hol az a majom had lőjek valamit! – Erre a már említett majom, azaz Jack leejtette Ragetti elé a fa szemét, aminek az megörülve érte kapott és a megtisztításával kezdett foglalatoskodni. Mi többiek felnéztünk a kötelekre, ahol a majom tova mászott. Jack (a kapitány) már készítette a pisztoját de sajnos Will közbe szólt

- Jack, Elizabeth veszélyben van!

- Nem kéne egy kicsit jobban vigyáznod rá? Szerintem zárd be valahová. – kérdezte Jack ugyanolyan hangnemben ahogy Gibbsel is beszélt, majd választ sem várva dolgára indult volna, ha a fiú nem követi őt.

- Be van zárva épp ez a gond. Halál vár rá miattad! – kiabált utána mérgesen.

- Bizony a ballépéseinkért előbb-utóbb fizetnünk kell. – felelte Jack még mindig nem különösebb figyelmet fordítva társalgójára.  Itt Willnél betellt a pohár, mert kihúzott egy kardot egy közeli matróz övéből majd a drága Jackre fogta.

- Add ide a tájolót Jack. Akkor szabadon engedik. – mondta fenyegetőn, de a mi kapitányunk ügyet sem vetve rá tolta el a nyakától a kardot.

- Na, most jön az a rész, hogy "ideje volna felhajózni a folyón" – gondoltam mosolyogva, de amikor azt hittem Jack Gibbshez fog lépni, ehelyett rám nézett és hozzám intézte a szavait.

- Szivi, ha már itt vagy, és tudod a jövőt... eeelárulnád mégis mit tudsz Davy Jonesról? – kérdezte Jack kicsit sem feltűnően.

- Mindent. – válaszoltam egyszerűen miután magamhoz tértem a meglepetésből.

- Ééés... azt is tudod hol van az az izé? – kezdett el a kapitány célozgatni a kulcsra. Közben nem kerülte el a figyelmemet, hogy milyen feltűnően közel áll hozzám (mintha nem akarná, hogy más is hallja amit beszélünk), mire egy lépést hátráltam.

- A nyitója annak ami nem tudjuk, hogy mi az? –  kérdeztem vissza elvigyorodva, mert nagyonis figyeltem múlt este amíg azt vártam, hogy elmenjen. – Ha azt hiszed, hogy azzal hogy én itt vagyok és tudom a jövőt elkerülheted a találkozást vele, akkor nagyon tévedsz. –  Csóváltam meg a fejem.

- Nincs időnk erre, hajózzunk Port Royalba rögvest. – zavarta meg Will a mi "idilli" csevegésünket. Jack most felé fordult és folytatódott a történet.

- William... ha szeretnéd a tájolót akkor segíts nekem... meglelni ezt – vette elő a rongyot Jack, amin a kulcs pontos másolata díszelgett. Tekintetemmel igyekeztem bevésni az emlékezetembe minden egyes miliméterét, és bár tudtam, hogy a filmben már ezerszer láttam azelőtt...de ez mégis csak élőben volt.

- Megakarod találni? – bökött Will a kulcsra némi viszakozás után.

- Nem. Te akarod megtalálni – vigyorodott el Sparrow. – Tudod ha megtalálod ezt, abból világosan következik, hogy rögvest meg is találtad nyitját a titkoknak, azaz hogy hogyan mentsd meg a szép csücsköd szívét... vagy fordítva. Érted? – folytatta a nyakatekert mondandóját. Will egy percig értetlenül, vagy helyesebben undorodva nézett Jackre, aztán kikapta a ruhát a kezéből.

- Ezt...megmenti Elizabethet? – Jack nem felelt rögtön és mikor felelt is olyan halkan, hogy még nekem is kicsit oda kellett hajolnom.

- Ha azt mondom neked, hogy Davy Jones?- kérdezte. Will egy pillanatig összeráncolt szemöldökkel töprengett de nem jutott semmire ezért vissza kérdezett.

- Az ki?

- Igen, ez megmenti Elizabethet.-felelte Jack és Gibbshez lépett.

- Mr Gibbs!

- Kapitány?- állt szolgálat készen az első tiszt. (Mint mindíg.)

- Ideje volna felhajózni a folyón.- utalt Jack a Tia Dalmához vezető útra.

- Mármint...úgyérti, hogy valamikor...egyszer netán oda is elkéne menni?- pillantott Gibbs a kapitányra tartva a választól.

- Nem én úgy értem most menjünk Gibbs.- szólt rá dorgálón Jack. Eközben Will dolgára ment így Gibbsen és rajtam kívül senki sem maradt ott. De míg az előbbi a kormányzással volt elfoglalva addig én úgy döntöttem kicsit szétnézek a távolban. Nem mintha bármit is láthattam volna a sok vizen kívül. Hátra néztem és láttam, hogy Jack elégedetten néz körbe a fedélzeten csak amikor felém esett a pillantása akkor komorodott el egy kicsit mire én vissza fordultam a víz felé de pár másodpercel később már hallottam is a következő kérdéseket tőle.

- Egyébként minek neked válaszok hisz mindent tudni fogsz, csak meg kell tanulnod.- mutatott körbe Jack.

- Nem én nem ezekre keresek válasz- tiltakoztam gyorsan.(Nyilván azt hitte, hogy a hajón való munkákra akarok választ kapni.)

- Akkor?- kérdezte Jack végül kifogyva az ötletekből. Én hallgattam egy ideig. Végül sóhajtva előálltam vele.

- Szeretném tudni, hogy miért vagyok itt, otthon mi lesz addig amíg nem vagyok ott, mi lesz most velem és ami a legjobban érdekel: hogyan és mikor juthatok haza.- fejeztem be őszintén lesütve a szememet. Bár eddig még nem említettem de az akkori este folyamán sokat gondolkoztam ezeken a dolgokon mert aggódtam. Aggódtam azon, hogy nem kapok választ a kérdéseimre, aggódtam azon mik lennének a válaszok és tartottam tőlük. Csönd volt egy darabig amit később Jack tört meg.

- Ó drágám, ezeken ne edd magad. Majd csak el leszel valahogy itt köztünk. A válaszok miatt pedig ne aggód, Tia mindre tudja a helyes feleletet.- tette Jack a vállamra a kezét. Rövid ideig hezitáltam mert nem tudtam eldönteni, hogy most gúnyolódik velem vagy csak szimplán sajnál. Végül kicsit elmosolyodtam.

- Köszönöm Jack.- mondtam hálásan rápillantva.

- Nincs mit. De öltözz át, csurom víz vagy.- mért végig irónikusan.

- Ó tényleg!- csaptam a homlokomra.- De ha már itt tartunk harapnék is valamit mert egy darab kenyéren kívül mást nemigazán ettem még a nap folyamán pedig lassacskán dél van.- néztem az égre ahol a nap már jócskán felettünk állt.

- Menyj le a konyhába a szakács érti a dolgát.- tanácsolta Jack mire én elhaladtamba intettem neki.

- Köszi kapitány!- mondtam vidáman és már mentem volna tovább de valami eszembe jutott. – De hol van a konyha? – néztem Jackre, ám mielőtt ő válaszolhatott volna Will lépett oda hozzám.

- Ha gondolod, megmutatom. – ajánlotta fel, amit örömest elfogadtam.

- Itt lesz az ideje, ennyi felfordulás után... – mondtam mire Will elsőre furán nézett rám, majd végül a fejét csóvalva elmosolyodott.